Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

404. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. 169 Szabó István (nagyatádi) : Nem a képviselőtestületeknek, de az elől] ár óságoknak. Bernát István : Azt hiszem egyébiránt, erre ő excellenciája válaszolni fog. Egyszerűen azon tény megemlítése, hogy a kataszter, a mely oly sok sérelmet statuál, a mely sérelmek ma is egészben véve fennállanak, hivatalból elrendelt és készített kataszter volt, elégséges annak bizonyítására, hogy egyszerűen azzal, hogy hivatalból rendeltetik el az általános kiigazítás, a czélt elérni oly könnyen nem fogjuk, mint a hogy ő hiszi. Azt az ellentétet, a, mely e vita folyamán az agrár- és kereskedelmi érdekek közt kifejlődött, talán el fogja ismerni a képviselőház, nem az agráriusok idézték elő. Mi hallgattunk és hallgattak azok a rétegek, a melyek a mezőgazdasággal foglalkoznak, daczára annak, hogy ők tulaj donképen azoknak a nagy előnyöknek nem fognak e javaslat révén birtokába jutni, a melyekkel őket vádolják, mondjuk, gyanúsítják, a javaslatok ellenzői. Felidézték e harczot épen a merkantilista urak, a kik szervezett, hogy ugy mondjam, hadjáratot indítottak e javaslat ellen és szervezni igyekeztek mindazon elemeket, a melyek egyáltalán az adójavaslatokkal szemben ellenséges állásba lépve, szervezhetők voltak. Buza Barna". Országos lázadás ! Bernát István : Megpróbálták, az osztályharcznak jelszavait is bevinni ebbe, megpróbálták a nagybirtokosok ellen izgatni és izgatni egyáltalán a földbirtokossággal szemben. A kereskedelmi kamara memorandumának az a része, a melyre Pólóvá Géza hivatkozott, oly élesen, oly mereven, oly egyoldalulag formulázza az ő érdekeit. . . Polónyi Géza: Az volt a hiba. Bernát István : . . . oly merészen támadja a mezőgazdasággal foglalkozó rétegeket, hogy a magam részéről, habár nem voltam erre elhatározva, kénytelen vagyok most teljes nyíltsággal, őszinteséggel megadni a választ e támadásokra. (Halljuk .') A ki a magyar közgazdasági élet fejlesztését nyugodtan, objektíve tanulmányozza, lehetetlen, hogy ne jusson azon következtetésekre, a melyeket én most elő fogok adni. (Halljuk !) T. i. arra, hogy azon 40 év alatt, a melyen keresztül az egyenlőségnek jelszava általános volt Magyarországon, a sajtóban, a fórumon és mindenütt, a hol az egyenlőségnek elsősorban az adózási téren kellett volna megnyilvánulnia, a kereskedelmi érdekek harczosainak, a merkantilistáknak sikerült a maguk részére oly privilegizált helyzetet teremteni, (Igaz !) a mihez csak a régi magyar nemesség helyzete hasonlítható. Azt hiszem, e tekintetben több t. képviselőtársam nem lesz velem egy véleményben, és épen azért kénytelen vagyok állitásomat bővebben részletezni. Sikerült nekik kieszközölni azt, hogy pl. az újonnan épített házak adómentességben részesüljenek, és ez az adómentesség megyén egészen 30 évig. Kétségkívül nagyon előKÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. I nyös dolog oly egyénekre nézve, a kik ezen a téren, akarják félretett tőkéjüket jövedelmeztetni. Keresztül tudták vinni azt, hogy az állampapírok egytől-egyig adómentességben részesültek . . . Polónyi Géza : Állami érdek ! (Zaj.) Bernát István: . . . hogy az újonnan épített gyárak adómentességben részesüljenek. A börze évtizedek folyamán abszolúte nem ismerte az adót, ugy hogy a ki házat épített magának, tehette ezt adómentesen, fektethette pénzét állampapírokba a nélkül, hogy valamit fizetett volna érte, játszhatott és nyerhetett milliókat a börzén, a nélkül, hogy adót fizetett volna, és végül építhetett még adómentes gyárakat is. Ez egy egész körzet, mely bezáródik és olyan polgárokat nevelt fel, kik az állam iránti kötelességről fogalommal, ha csak az újságból nem, abszolúte nem voltak kötelesek tudni. (Igaz ! Ugy van!) Hogy ez hova vezetett akkor, mikor a földbirtok az adó és egyéb terhek súlya alatt összeomlott, arra tessék mindenkinek magának felelni. Polónyi Géza: Ausztriában ma is megadóztatják a gyárakat! (Zaj.) Bernát István : Azonban ez nem minden. A kedvezések ebben nem merülnek ki. Méltóztassék csak figyelni arra, bogy a régi perrendtartásban van egy szakasz, mely a merkantilista urakat feljogosítja, hogy alpereseiket kivételesen az általános elv alól, tehát privilégiumszerüleg ott perelhetik be, hol az ő székhelyük van. (Igaz! Ugy van ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Bernát István ". Hogy ez mit jelentett, hogy ez nem végződött egyébbel, mint százezerszámra menő u. n. elmakacsolással, azt mindnyájan tudjuk. Es most, mikor arról van szó, hogy ez a privilégium eltöröltessék, újból a legerősebb támadásoknak vagyunk kitéve, mikor szemben ő velük az általános jogi elvet akarjuk érvényesíteni. Szokoly Tamás : Hát a szubvencziók, a miket kapnak ? Bernát István: A szubvencziókról nem is akarok beszélni, de kell, hogy tovább menjek egy lépéssel, ha elő akarom sorolni mindazon kedvezményeket, melyekben részesültek. Beszédem folyamán hivatkozni fogok egy olyan egyénre, a ki ugy tudásánál, mint jelleménél fogva felül áll azon, hogy részrehajlónak tekintessék. Hivatkozom Nagy Ferencz egyetemi tanárnak, a kereskedelmi jog tanárának arra az értekezésére, melyet két évvel ezelőtt a Jogászegyletben elmondott és a melyben azt vizsgálta, hogy a kereskedelmi törvénynek micsoda hatása volt a magyar közéletre, a magyar közgazdaságra. Egyetlen részt akarok belőle kiemelni, és ha némileg tovább tart előadásom, méltóztassék annak felróni, hogy ezt szinte lehetetlen ignorálni. (Halljuk! Halljuk!) Az ő konklúziói, melyekre egy, gondolom, harmincz éves életpályának tapasztalatai után jutott, a következők (olvassa) : »Felmerült az a 22