Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

166 404, országos ülés Í909 január 26-án, kedden. Nézetem szerint be kell hozni a földadónál a progresszivitást is, de csak az ezer holdon fölüli legnagyobb birtokoknál. A nagybirtokosaink által eddig folytatott azon birtokpolitika — tisztelet a kivételeknek — hogy a föld népét, a melynek a földből kell megélnie, a földtől elzárták, átka ennek az országnak és felidézője a kivándorlásnak. Ezeket a nagybirtokokat fokozatos adóval kell megterhelni és ki kellene mondani a törvényben azt, hogy a kisgazdáknak bérbeadott birtoktestek mentesittetnek a progresszivitás alól. Ez által elérjük azt, hogy a nagybirtokok megnyílnak a kisbirtokosok részére ; a magyar nép hozzájut a magyar földhöz és nem megy Amerikába más hazát keresni. Kisember létemre indítványozom azt is, hogy a föld- és jövedelmi adó létminimuma alól a községi adók kivétessenek, mert ez az amúgy is igen magas községi adó ennek következtében óriásilag nehezedik az adófizetők terhére. Indokoltnak tartom ezt már azért is, mert ha nézetem szerint is kell, hogy a legkisebb, a legegyszerűbb emberek állami pénzadóját elengedjük, megmarad az állam részére a véradó, a melyet a kisembernek viselnie kell, de ha a községi adó alól is mentessé teszszük, akkor a községnek tőle semmiféle viszontszolgálata nem lesz. Kívánatosnak tartanám, hogy az adókivető bizottságokban a községi elöljáróságoknak hivatalából hely adassék, mert a községi elöljáróságok legjobban ismerik a községi adózók jövedelmi forrását, adózóképességét és ezzel elejét lehetne venni azoknak a visszaéléseknek, ahogy eddig az adókivetés történt. T. ház! Ha komoly az, a mit a mai időben annyit lehet hallani, amit ugyan nem akarok kétségbe vonni, hogy a kisemberen segiteni kell; ha igaz, hogy a kisgazdát erősíteni kell és ha komolyan akarjuk, hogy a nagy- és kisbirtok közt való ellentét megszűnjék, akkor a földadókataszter kötelező kiigazítását, a legkisebb birtoknál a földadó létminimumát, a legnagyobb birtokoknál a földadó progresszivitását, a kisbirtokosoknak adott bérleteknek a progresszivitás alól fölmentését törvénybe kell iktatni. Ennek semmi sem áll útjában, ebben nem akadékoskodhatik az osztrák, nem kell Bécsbe futkosni, ez kizárólag a magyar törvényhozástól függ és különösen ajánlom a 48-as függetlenségi párt figyelmébe azokat a kisgazdákat, a kik évtizedeken keresztül annyi áldozatot hoztak a 48-as függetlenségi pártért, mint más senki; azok a kisgazdák most a 48-as függetlenségi pártra néznek és ezeket az általam elmondottakat várják tőle és joggal várják. T. ház! Mindenki érzi, hogy a magyar közélet levegőjében valami puskaporféle van, a mely a csendes állapotokat nem hagyja visszatérni. Mindenki mondja, hogy a magyar társadalomnak nagy szüksége volna az összetartásra és a társadalmi ellentétek épen ma állanak szemben egymással. Ezeken a bajokon csak a kölcsönös méltányosságon alapuló jóakarattal lehet segíteni és én itt a magyar kisbirtokosság nevében felhívom a magyar nagybirtokosságot, hogy a multak hibáit félretéve, a jelenleg tárgyalás alatt lévő adójavaslatoknál is helyezkedjék a legteljesebb méltányosság, igazság alapjaira a kisbirtokosokkal szemben és én mondhatom azt, hogy akkor megtalálja a magyar kisbirtokosság azt a természetes szövetségesét, a kivel vállvetve munkálkodhatik együtt a magyar nép javára. (ÉlénJc helyeslés.) Az adójavaslattól ugyan talán kissé vagy talán egészen is eltérőleg kívánnék még néhány szót szólni. Épen az adójavaslatok tárgyalásánál hallottam legtöbbet ezt a szót, a melyet nem hagyhatok megjegyzés nélkül, azt t. i,, hogy a magasabb társadalmi osztályok a földmiveléssel foglalkozó népet egy közös jelzővel paraszt néven nevezik. Igen t. ház, megengedem, hogy úriemberek teljesen jóhiszeműen alkalmazzák ezt a szót és ezalatt nem értenek mást, mint földmivelő munkásembert, de engedelmet kérek, én tapasztalatból mondhatom, hogy igen sokan vannak urak és lennékurak, a kik ezt a szót gúnyból és lenézésből alkalmazzák. (Zaj. Ellenmondásolc a baloldalon,) Mikor az a földmivelő nép látja, hogy még a mindenféle előállított terménynek vagy készítménynek mindig csak a hitványát, a szemétjét, az alját nevezik parasztnak; mikor hallja, hogyha valaki buta, azt mondják rá, hogy paraszt; ha valaki durva, azt mondják, hogy paraszt; mikor földmivelő nép tapasztalja, hogy uri emberre is, ha illetlenül viselkedik, azt mondja a társa, hogy paraszt; ha olvassa az a nép, hogy még a régi 48-as előtti időben is oly sértő volt ez a szó, hogy ha uri embernek mondották, párbajra ment érte; ha mindezt tudja, akkor joggal utasíthatja azt vissza és nem lehet rajta csodálkozni, ha azt, a ki ezt neki mondja, nagyobb parasztnak tekinti, mint a kire alkalmazza. (Derültség, tetszés. Elnök csenget.) Én, mint ennek a társadalmi osztálynak egyik tagja, a ki magam is ebben a legalacsonyabb rétegben éltem keresztül életem javát, tudom értékelni, mérlegelni ezeket a dolgokat és nem szólalnék fel ezért, ha csak olyan semmi dolog volna. Legyenek meggyőződve, hogy a nép, legalább az, a melyet én ismerek, arról az emberről, a ki vele ezt a szót alkalmazza, egyáltalában nem tételezi fel, hogy képes legyen érte valami jót tenni. Hock János: Csakhogy ezt törvényhozásilag nem lehet szabályozni. Szabó István (nagyatádi): Nem is kérek erre törvényt, de mint kisgazda, a magyar országgyűlésen, az ország szine előtt felemelem szavamat, és talán elsőnek emelem fel, hogy tiltakozzam a magyar kisbirtokosság nevében ez ellen a megbélyegző jelző ellen.