Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-403
160 4ÖÉ. országos ülés 1909 január 25-én, hétfőn. mumot a tőkekamat- és járadékadónál eltörli. a mennyiben a létminimumot jövőre csakis a jövedelmi adónál hozza be. A legnagyobb hibáját azonban az adóreformnak abban találom, hogy csak kiegészitő általános jövedelmi adót hoz be, vagyis az általános jövedelmi adó behozatalával csak némileg akarja enyhíteni azon aránytalanságokat, melyeket a hozadéki adóknál továbbra is fentart az ujabb reform. Ha igazságos és arányos megadóztatást akarunk, ezt máskép létesíteni nem lehet, mintha az egyenesadó-rendszer a jövedelmi adón alapul, ez képezi gerinczét.*Hiszen csakis a jövedelmi adó alapulvételével lehet azt sújtani, a ki tud fizetni, és mentesíteni azt, a ki nem képes a terhet viselni. A jelenlegi törvényjavaslat fentartja az eddigi hozadéki adók igazságtalan és aránytalan rendszerét és a létminimumot megszünteti pl. a tőkekamat- és járadékadónál, csak az általános jövedelmi adónál hozva azt be. T. ház ! Először is elvileg nem áll, hogy a létminimumot és a progresszív adót csakis a jövedelmi adónál lehet behozni. Tudom, hogy a pénzügyi tudomány felállította ezt a tudományos tételt, azonban ezek a tudományos tételek nagyon kétes értékűek, ezeket a tudósok házi használatra készítik, készitik bizonyos létező igazságtalan intézmények indokolására, de épen olyan jól tudjuk azt, hogy daczára ennek a tudományos igazságnak, voltak és vannak országok, a melyek eltekintve ettől az elméleti igazságtól, igenis behozzák a létminimumot a hozadéki adókra is. Itt van épen Anglia példája, a mely az összesített hozadéki adóknak rendszerét ismeri, de 150 fontig nem adóztatja meg a létminimumot, és ugyancsak Angliában látjuk, hogy daczára annak, hogy az ő egyesített; adója a hozadéki adók egyesitett rendszerén alapul, ott meg van bizonyos mértékig a progresszív adó, a mennyiben 700 fonton aluli jövedelmek kisebb kulcs szerint adóznak, mint a 700 fonton felüli jövedelmek. A tőkekamat és járadékadó nálunk hozadéki adó volt és eddig ismerte a létminimumot, de ott van a bajor törvény, az is ismer a tőkekamat és járadékadónál létminimum mentességet, tehát nem áll az, mintha a hozadéki adó természetével ellenkeznék a , létminimum behozatala és a progresszív adó. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél: Tudjuk azt, hogy mindenütt a világon a fundált jövedelmek erősebben vannak megadóztatva. Fundált jövedelem elsősorban a föld, és a ház és csak azután jön a tőkekamat és járadék. Látjuk, hogy nálunk épen fordított az arány: nálunk legjobban van megadóztatva a ház, azután jön a tőkekamat és, ha a valóságos jövedelmet veszszük, a legenyhébben van megadóztatva a földbirtok. Ezt nem azért nehezményezem, mert ebben a kedvezményben mindenki részesül, hanem csak azért, mert egyedül a nagybirtok élvezi ezt a kedvezményt. A pénzügyi bizottság bizonyos változtatásokat tett a pénzügyminister urnak javaslatain, de véleményem szerint a legtöbb ilyen változtatás in peius történt, nem pedig in meüus. Ilyen in peius változtatás volt például az, hogy a tőkekamatadót a takarékpénztári betéteknél daczára annak, hogy a pénzügyminister ur javaslatában 5 százalékra szállította le, újból felemelte 10 százalékra, nem véve tekintetbe azt, hogy ezek a jövedelmek az általános jövedelmi adónál újból is adóalapul szolgálnak, tehát nem 10 százalékot, hanem esetleg 15 százalékot fognak ezentúl viselni, a mennyiben ez a tőkekamat esetleg olyan jövedelem kiegészítéséül szolgál, a mely az 5 százalékos skálának alkalmazását vonja maga után. Következetlenséget látok abban, hogy mig kedvezményekkel, szubvenczióval és sok mindennel idecsalogatjuk, idehívjuk a külföldi tőkét, addig nálunk a tőkepénzest aránytalan megadóztatással lehetetlenné teszszük, illetve megnehezitj ük. Látjuk azt, hogy a tőkében leggazdagabb országban, Francziaországban is alig 4%-ot tesz ki a tőkekamatadó. Látjuk azt, hogy Ausztriában a takarékpénztári betétek kamata után másfél százalékot szednek, más tőkék után 2%-ot és csak kivételes esetekben alkalmazzák a 10%-os kulcsot. A szintén gazdag Bajorországban bizonyos létminimumot adómentesitenek, azután másfél százalékos skálán kezdik, igy progresszive halad a tőkekamatadó és csak a 100.000 márkánál alkalmazzák a 4%-os kulcsot. Ezzel szemben nálunk, a legtőkeszegényebb országban, a hol sem a mezőgazdaság intenzívvé tétele, sem az ipar fejlesztése nem lehetséges máskép, mint idegen tőke kölcsönvétele utján, lehetetlenné teszik tőkéink összehalmozódását. (Zaj. Elnök csenget.) Ugyancsak in peius változtatta meg a pénzügyi bizottság a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját is. A törvényjavaslat idevonatkozó szakasza véleményem szerint erkölcstelen, mert vagy üldözi az uzsorát és akkor az államnak erkölcsileg nem szabad hogy az erkölcstelen nyereményből részt kérjen, vagy pedig, a mennyiben ez a nyeremény nem uzsora, akkor nem volna szabad a pénzintézetek helyzetét nehézzé tenni és olyan túlságos adót alkalmazni, a mely végeredményében az intézetek klientélájának helyzetét fogja súlyosbítani. Szerencsétlennek és helytelennek tartom a pénzügyi bizottság szövegezését azért is, mert a vidéki pénzintézetek, még a nagyobbak sem képesek esisztálni ilyen módon 3%-os nyereség mellett. Hiszen tudjuk, hogy a vidéki intézeteknek túlnyomó nagy része nem kapja meg az üzlete folytatására szükséges kölcsönt, illetőleg reeszkomptot az Osztrák-magyar bankban, hanem más budapesti banknál vagy eszkomptőröknél helyezi el váltótárczáját és ezek átlag legalább is 1^%-kal nagyobb kamatot szednek, mint az Osztrákmagyar bank. Hogyan képzelhető, hogy az a vidéki intézet fél százalék nyereség mellett, mert ennyivel kénytelen megelégedni az általa fizetett kamat