Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-403

Í52 iÓ3. országos ütés 1909 január 25-én, hétfőn. ket Sándor Pál t. képviselőrátsam annyira élesen, mondhatnám szoeziálista vörösséggel kiszínezve múltkori beszédében elénk tárt. Ezeket mi, agráriusok, a parlamentben és a parlamenten Hvül már egy évtizede hangoztatjuk egyformán. (Igaz ! Ugy van !) A ki ezt letagadja, vét a tények igazsága ellen. De Sándor Pál t. képviselőtársam vétett a logika és bizonyos tekintetben — bocsánat, ha talán erősebben is hangzik — még a politikai jóhiszeműség ellen is. A midőn ugyanis felsorolta majdnem fél órán keresztül azokat az adatokat, a melyek ezt az aránytalanságot kis- és nagybirtok között igazolják, elmulasztotta a végén rámutatni arra, hogy ennek az adó javaslatnak egyik sarkpontja épen a kataszteri kiigazitás, a revizió, a melynek egyedüli czélja ezen aránytalanságok megszüntetése. Sándor Pál : Az apró birtokot — azt ki fogják igazitani, a nagyot nem. Baross János: Sándor Pál t. képviselőtársam beszéde folyamán azt mondotta, hogy bizonyítani fog és adós maradt, —én nem maradok majd ezzel adós. Sándor Pál: Mivel maradtam adós ? Baross János'. A bizonyítással; sajnos nem mással. (Derültség.) Elismerem, hogy a jelenlegi rendszer ellenzékére nézve, a melyet Sándor Pál pregnánsul képvisel, nagyon kellemetlen, ha a jelenlegi kormány és a többség üdvös reformmal áll a ház és az ország elé. Kellemetlen, mert nagyon erős és éles agitátórius eszközt csavarunk igy ki ezzel kezükből. Ezen kellemetlen hatás mellett azonban bizonyos tárgyilagosságot mégis megőrizhetett volna a t. képviselő ur. Azon állitásom igazolására, hogy a kataszteri revizió igazán használni fog a kisbirtoknak, növelni fogja a nagybirtok terheit és megszünteti az aránytalanságot, hogy ezt bizonyítsam, vissza kell térnem a különböző birtokososztályok fejlődésére a legutóbbi évtizedekben. A parasztbirtok jóformán ma is olyan művelési ágak szerint oszlik meg, mint azt az 1836. évi V. t.-czikk a jobbágytelki állományról megállapította. Egy negyedtelekben, körülbelül ugyanannyi szántó, rét, legelő és fajzási joga van ma is, mint 80 esztendővel ezelőtt nagyapáink idejében. A kataszter-reviziónak a művelési ágakra vonatkozó része tehát a parasztbirtokot nem igen sújthatja, hanem annak majdnem teljes súlya a nagybirtokra fog nehezedni. Ezt Sándor Páüal bizonyítom, a ki beszédében kifejtette, — persze más tendencziával — hogy az utolsó évtizedekben a szántóföld mennyiben gyarapodott, hogy mennyit törtek fel, mennyit vontak el az intenzív agrikultura részére a rét, legelő- és erdőterületekből és a víztől is a különböző lecsapolásokkal. Már most elismerem, hogy ezek a meliorácziók, változások a művelési ágakban nem lettek a kataszterben keresztülvive, vagy csak nagyon ritkán, és azok, a kik feltörték legelőiket, szántóföldeiket, réteiket és erdeiket, meg nem engedhető adókedvezményben részésültek. Azért követeltük mi a kataszter revízióját: Már most ha kugazitják a katasztert a művelési ágak szerint, kit fog ez sújtani ? A parasztnak nem voltak mértföldekre terjedő legelői, a melyeket feltörhetett, csak a nagybirtoknak voltak, tehát a művelési ágakra vonatkozó kataszteri revizió teljes súlyával vagy legalább is legnagyobb mértékben a nagybirtokra fog nehezedni. Polónyi Géza: Ki fogja elrendelni, az a kérdés! Sándor Pál: Az országos földadó-bizottság, a mely kisgazdákból fog állani! Baross János: Ez részletkérdés, erről majd a részletes tárgyalásban gondoskodunk ! Már most a kataszternek egy másik kiigazításáról is szó van és pedig az osztályozás, a klasszifikáczió tekintetében. Ebben a kérdésben megint csak Sándor Pállal argumentálok. Ez a kérdés volt az, a melyet Sándor Pál a legvéresebb színekben tárt elénk és a klassziflkáczió aránytalanságait teljes mértékben a történelmi magyar birtokososztály visszaéléseinek tulajdonította. (Vlád Aurél közbeszól.) Én elismerem, koncziliáns vagyok, hogy nagyon sok tekintetben visszaélések voltak, de tartozunk a történeti igazságnak azzal, hogy ugyanabban az időben legalább is oly mérvben vonták ki magukat az igazságos adóztatás alól nemcsak a nagybirtokosok, hanem más vagyonos emberek is, (Igaz! Ugy van! balfelől.) a kik vagyonukat nem a természet szeszélyeinek kitett földben birták, hanem a Wertheim-kasszákban, kuponokat termő részvényekben. (Ugy van ! Ugy van !) Sándor Pál; Ugy van! Baross János : Abban az időben, amikor ezek történtek, a magyar politika egén az u. n. szabadelvűség tündökölt és ezekben a visszaélésekben, ha voltak . . . Sándor Pál: Bach szabadelvű volt ? Egy hang (balfelöl) : ön is szabadelvű volt! Baross János : Egy esztendeig, de különben én akkor is agrárius voltam, én vagyok, a ki voltam, és leszek, a ki vagyok ! Sándor Pál: Ez igaz ! Baross János : Megkell jegyeznem, hogy ezeket az aránytalanságokat a klassziflkáczió tekintetében sem lehet teljesen a rikító színekben odaállított visszaélésekre visszavezetni. Ugyanis hosszú évtizedek multak el azóta; nagyot haladt a magyar agrikultura, meliorácziók történtek, tehát az a föld, a mely akkor hatodosztályu klasszis alá esett, azóta javulván a mezőgazdasági technika, ma feltétlenül jobb klasszis alá kell, hogy essék, mert dolgoztak azon, pénzt, tőkét fektettek abba bele, belterjesen gazdálkodtak; tehát nemcsak a visszaélésekből álltak elő ezek az aránytalanságok, hanem a mezőgazdálkodás intenzivitásának növekedéséből, vagyis azokból a tőkékből, meliorácziók-