Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

Í02. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. 141 összefűzött pár és annak násznagya, "Wekerle ministerelnök ur adhatná, a ki bizonyára szerzője volt ennek a szövetségnek abban a nevezetes ötórás konferencziában Frank dr.-ral, a melyről még ma sem adatott ki a kommunniké. A kormány elleni tüntetés antidinaszticzizmusáról és a diákok és tisztek éjjeli verekedéséről báró Rauch sajtója országgyűlésünkre tért át. A fenti kijelentésekben uj teória állittatott fel, mely idővel veszélyessé kellett bogy váljék egész alkotmányos és társadalmi életünkre nézve. De még mielőtt idézném azt, a mit Rauch bán lapjaiban az országgyűlésről és az országgyűlési többségről Íratott, bátor leszek csak egy példával megmutatni, bogy a mondott azonositás mily destruktív befolyást gyakorol közéletünkre. Miután a kormány elleni tüntetések antidinasztikusak, eo ipso az ellenzék is antidinasztikus. És most következnek a választások. Miután mi oly szerencsések vagyunk, bogy nálunk még mindig érvényben vannak az abszolutizmus idejéből való törvények és császári pátensek, nem csoda, bogy kormányunk, mely uj ezekben a dolgokban, arra a gondolatra jutott, bogy az 1855-ből való abszolutisztikus instrukczió, mely a hivatalnoktól politikai »korrektséget « követel, még mindig érvényben van.. A mikor ezt egyszer felfedezte, kormányunk kísértésbe jutott, bogy éljen ezzel a rendelettel A legutóbbi választások alkalmával a bán egy körlevelet bocsátott ki a hivatalnokokhoz, melyben azt mondja, hogy az ellenzékre való szavazás annak felforgató tendencziái miatt nem egyeztethető össze a császári instrukczióval, mert az ellenzéknek destruktív tendencziái vannak. íme hová vezet a kormány elleni tüntetések antidinasztikus voltáról szóló teória — a kormánynak a király személyével való azonosításához és ahhoz a tilalomhoz, hogy a hivatalnoknak tilos az ellenzékre szavazniok. A választási törvény minden benne felsorolt választónak megadja azt a szabadságot, hogy meggyőződése szerint szavazzon. Az a kormány, mely a királylyal azonosítja magát, egy tollvonással eszkamotálja ezt a jogot. Az ellene irányuló tüntetések antidinasztikus jellegűek, az ellenzék felforgató, az ezernyolczszázötvenötből való császári instrukczió kiásatik a porból és a választók óriási számának nincs többé szavazati szabadsága. A mi, talán legreakczionáriusabb váválasztói rendünk mellett, melynél a hivatalnokoknak nagy befolyásuk van, tudnivaló, hogy ez mit jelent. Ez a példa útmutató arra nézve, hogy a br. Rauch bánsága óta megkezdett s az antidinaszticzizmussal és nagyszerb propagandával operáló agitáczió hová vezet és hogy a kormány miért kezdte meg Horvátországban azzal működését, hogy folyton az uralkodó felelőtlen személye mögé bujt. Nézzük csak miként ir Rauch sajtója az országgyűlésről. Nem azért hozom fel itt ezt az írást, mintha rekriminálni akaimék az országgyűlés elnapolása miatt, a mely meg sem alakulhatott, — ez egyedül álló példa, mely nem szorul az én kritikámra, — nem is akarom magyarázni Earcsics korelnök beszédét, mert ez a beszéd csak a kormány kifogása az országgyűlés elnapolásához, hanem azért, hogy megmutassam, hogy a kormány mily szokatlan módon íratott magáról a hivatalos lapban. »Az országgyűlési többség«, írja a hivatalos lap, »nem akart semmi közösséget 0 felsége kormányával*, — szóval nem egyszerűen »a kormány*, hanem 0 felsége kormánya! Tovább azt írja: »az ilyen eljárás illojalitását nem is kell bizonyítani 0 felsége egy lojális alattvalója előtt sem.« Tovább azt mondja, hogy Barcsics: »az egész országgyűlés helyeslése mellett azt manifesztálta, hogy az ő lojalitási fogalmai és érzelmei nincsenek minden gyanú fölött.« Tovább : »az elnöki székből méltatlan módon izgatott a korona bizalmasa ellen, a ki iránt a feséges uralkodó épen február huszonnyolczadiki leiratában rendkívüli módon manifesztálta bizalmát és kegyét.« Tehát a bán nem bán és felelős kormány, hanem a korona bizalmasa, a ki iránt a fenséges uralkodó ily eklatáns módon fejezte ki bizalmát! A ministerelnök ur is legfelsőbb leirat által neveztetett ki s mégis nem tudom, vájjon ő is igy iratott-e magáról'? Továbbá azt mondja a hivatalos lap, hogy Barcsics »a koalicziós többséggel együtt O felsége kormányával szemben tudatosan minden mást akart manifesztálni, csak a köteles lojalitást nem, az ellenzék pedig oly módon manifesztálta a bán elleni gyűlöletét, mely tekintettel az uralkodó alkotmányos és törvényes uralkodói jogaira nem nevezhető lojálisnak*. A hivatalos lap eme kijelentései közül különösen kiemelkedik a következő: »Csakhogy az, a mi az egész világon érvényes mindenkire nézve, nem érvényes Rauch báróra vonatkozólag*. És miért nem érvényes épen rávonatkozólag ? Azért, mert ezt a báró Rauchot 0 felsége uralkodói jogán törvényesen kinevezte a horvát királyság bánjává és mert mint ilyent tovább is kitünteti legmagasabb bizalmával, daczára annak, hogy az elnapolt országgyűlésen a horvátszerb koaliczió bir többséggel. Nekünk báró Raucb előtt is voltak bánjaink és e bánoknak többé kevésbbé erős ellenzékük volt, de egyetlenegynek sem jutott még eszébe, hogy azt képzelje magáról, hogy az ellenzék azért támadja, mert a koronának bizalmasa ! Ez vagy tudatos, kiszámitott czólzattal kidobott rágalom, vagy fix idea. Tertium non datur! Csakhogy Rauch bán tovább is megy. Az ellenzék gondolkodásának ily rendszeres eltör*