Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

ÍÖÍ. országos ülés Í909 január 23-án, szombaton. m reformot, mig ennek a dolga elintéztetik. Parlamenti összefüggésben nincs a kettő, de az élet szempontjából igenis összefüggnek. Méltóztassék megengedni, hogy még a tőkekamatadóról és a jövedelmi adóról elmondjam észrevételeimet, mert a kereseti adóról külön szándékozom a részletes vitánál nyilatkozni. Förster Ottó: Te már ettél ebédet ? Polónyi Géza: Ha olyan nagyon éhes vagy, gyerünk haza és akkor én befejezem. (Halljuk! Halljuk!) Én érzem azt, hogy a szónoknak teher, ha kifáradtan kell beszélnie és hogy beszédének kevés hatása van, mert az éhes gyomor nem. igen hajlandó adóreformokot bevenni. (Derültség.) Most pedig t. pénzügyminister ur, mert az adónemekről, különösen az általános kereseti adóról majd beszélek külön, mert ezekre nézve leszek bátor a t. házat legjobb meggyőződésem szerint tájékoztatni, rátérek egy rövid jogi elmefuttatásra. (Halljuk! Halljuk.!) Méltóztassék megnézni ennek az adóreformnak a struktúráját és méltóztassék engem ellenőrizni. Jól vigyázzunk, mert mindnyájunkat érhet baleset, valamennyi adónemre nézve egyformán méltóztassék ellenőrizni, miként állanak a dolgok. Itt van egy vallornási kényszer, kezdődik ott, hogy minden polgár minden adónemnél külön adóvallomást ad és azután még egyszer ad vallomást a jövedelmi adónál. Ezeket a vallornási iveket méltóztassék megnézni, hogy hogyan kell azokat kitölteni és összehasonlitani a közadók kezeléséről szóló törvénynyel és akkor rá fognak jönni az urak arra, hogy Magyarországból detektiv kaszárnyát csinál az adóreform, minden adóvallomásnál az egyik polgár a másiknak denuncziánsa lesz, a háziúr a lakónak, a lakó a háziúrnak, a hitelező az adósnak, a munkaadó a munkásnak. Az a jogügylet, a mely az illető év folyama alatt létrejött, legalább kétszer kerül bevallás alá, t. i. bevallja a jogosított és bevallja a kötelezett és azután még egyszer vallomás tárgya lesz a jövedelmi adónál, ugy hogy legalább négyszer, de lehet, hogy hatszor is bevallás alá kerül. Semmi kifogásom nincs ellene. Jogos ellenőrzése az államnak és olcsó. Mert azt elfelejtettem mondani a földadónál, hogy az uj kataszter megcsinálását még nem találta fel senki sem olyan okosan, mint a hogy ezt most tette a pénzügyminister ur. Azt mondja, hogy sokba kerül a kataszter, hát az, a melyet én ajánlok, nem kerül olyan sokba, még 8 millióba sem, a mint a pénzügyminister ur gondolja, az a kataszter, a melyet ő megcsinál, nagyon olcsó, mert az egy általános jövedelmi adóbevallás lesz, a melyben a földből származó minden valóságos jövedelem, ha igaz ez a törvény, a maga egész valóságában kell, hogy vallomás és ftdó tárgyává tétessék. Be fog tehát következni Magyarországon az a gyönyörűséges állapot, hogy ugyanazon adónem jogerőre emelkedve kétféle alakban lesz igazság. Egyszer igazság lesz jogerősen a kataszteri jövedelem, másodszor pedig igazság lesz a jövedelmi adó alapján. Azonban a kataszteri kiigazitásra nem leszen ezentúl nagy szükség, elvégezzük mi. Hiszen ha az a jövedelmi adóról szóló törvény 15. és 16. §-ával el éri azt a czélt, hogy a valóságos földjövedelem maga bevallatik, hát akkor mi szükség van a kataszterre? (Zaj.) Engedelmet kérek, ez lesz a legerősebb kontrollja annak, hogy a kataszteri kiigazitás helyes-e vagy sem. Majd meglátjuk a gyakorlati alkalmazás terén. Ha — maradjunk csak a kivetésnél, mert ott kezdődik a dolog — mindenki bevallja a maga dolgait és a lakó is a viszonyait duplán — akkor jön az akta a kivetőbizottsági közeg elé, a ki pénzügyigazgatósági ember. És mi történik itt? Ennek a pénzügyigazgatósági embernek — nem a bizottságnak — ennek a kivetési közegnek már joga van tanukat is kihallgatni. (Mozgás.) Tessék csak megnézni a szakaszokat. Wekerle Sándor ministerelnök: Most is ugy van! Polónyi Géza: Kérem, rátérek mindjárt a »most is«-ra. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy ma is igy van ez. (Mozgás). Kérem, egyszerre nem ugrálhatok ide is, oda is, mert egyszerre csak egy gondolatot tudok kifejezni. (Halljuk! Halljuk!) Mondottam már egyszer, hogyha igy volna is, hát csak azért csinálunk reformot, hogy az adóemelést tudjuk igazolni ? Azért nem csinálunk reformot, hogy a középkori brutalitásokat kiirtsuk? (Wekerle Sándor ministerelnök közbeszól.) Méltóztassék megengedni, hogy gondolatmenetemet röviden összegezhessem. Meg lesz vele elégedve. (Derültség.) Mondom, ekkor jön, de nem a bizottság, hanem az az adókivető közeg a mely felruháztatik azzal a joggal, hogy ő tanukat idézhet be és hallgathat ki olyan reformnál, a melynél fentartátik a díjazás rendszere. Méltóztassék nekem megengedni, hogy a házadóról szóló törvénynek idevonatkozó szakaszát figyelmébe ajánljam önöknek, mert ilyet, t. képviselőház, — őszintén megvallom — dr. Wekerle Sándor pénzügyminister úrtól nem vártam volna. Tessék megnézni a házadóról szóló törvénynek 59. §-át. Azt mondja ez a szakasz (olvassa) : »Ha a vallomásra kötelezett a 47. §-ban foglalt tilalom ellen vét, a netán fenforgó jövedéki kihágástól eltekintve, annyiszor büntetendő 5—200 koronáig terjedő rendbirsággal, a hány bérlőnél ezt a mulasztást elkövette.« Wekerle Sándor pénzügyminister: 1868 óta igy van!