Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

\¥l íŐá. országos üiés Í909 január 23-án, szombaton. Ha csak ennél az egy tételnél állunk is meg, ugye­bár, ez a 74 millió a 71 millióval szemben már 3 millió korona adóemelést jelent ? Azonban a do­log itt még nem végződik, "ügy áU a dolog, hogy eddig 71 millió korona volt a földadó. Igaz, hogy a kontingens magasabb volt, gondolom 75.6 millió, a melyben benne volt a horvát kontingens is 1,600.000 koronával, de ez sohasem érvényesült, s a mostani kataszteri jövedelem alapján nem is érvényesülhetett. Ennek két oka van. Az első fundamentális oka az, hogy a mai kataszteri jöve­delem összesen 303 millió koronában van felvéve. Ha ezt méltóztatik a mostam 25%%-os ala­pon átszámítani, akkor talán még kikapják a mostani kontingenst, de ha a mostam adóreform alapján számi tjük M, akkor a dolog igy áll— mél­tóztassék a plajbászt kézbevenni és utánaszámi­tani — 303 milliónak 20%-a ugyebár 60­6 millió. Ennek folytán 303 miUió adóalap mellett lehetet­len a 74 millió koronát megkapni, hanem marad 14 millió koronás deficzit. Már most nemcsak a kataszteri jövedelem lesz több a kontingensben 3 millióval, hanem, hogy én a hiányzó 14 millió koronát megkaphassam, arra nekem 20%-os ala­pon 70 millió koronával kell a kataszteri jövedel­met emelnem. (Wekerle Sándor ministerelnök közbe­szól.) Kérem alássan, mélyen t. ministerelnök ur, méltóztatik tudni, hogy a pénzügyi bizottság tár­gyalásai, sajnos, nem adattak ki, bárha ugy tudom, e tekintetben Rátkay László inditványt is ter­jesztett elő. Nem vagyok tagja a pénzügyi bizott­ságnak, nem hallhattam ott sem, de azóta sem olvastam és itt a képviselőházban sem hallottam, de ha hallottam volna is, nem követnék el inkon­zekvens vagy infair dolgot, ha elmondanám. (Helyeslés.) En szívesen konczedálom, hogy a t. pénzügy­minister ur ezt nálamnál sokkal jobban tudta, s csak sajnálom, hogy az indokolásban nem mondta el, mert megtudtam volna, hogy igy gon­dolkozik és megtudta volna az ország is, hogy itt nem adóleszállitásról beszélünk, hanem a leg­világosabban adóemelésről. Ugyebár, itt van a földadó, méltóztatik látni, hogy mit jelent ez. De hát ne méltóztassanak elhinni azt, hogy itt adóleszállitásról van szó, vagy valami nemzeti ajándékról. Es ha már erről az adóleszállitásról beszélünk, kegyeskedjenek megengedni, hogy megmondjam: helyes-e egy országban ma hirdetni, hogy itt adóelengedés lesz, mikor a mi budgetünk 365 millió korona többkiadással záródik, mint eddig ? Hát, t. uraim, ha a t. pénzügyminister ur, ugy a hogy én vártam, előáll azzal, hogy 365 millió­val több kiadásunk lesz, — eddig az egyenes adók egy hatodrészét képezték az ország jövedel­mének — ennek folytán tehát egy hatodrész arányban azokat a kiadásokat emelni kell, az egyenes adókat repartirozva minden egyes adóra eső százalék szerint, ezt helyes politikának tarta­nám. Ha a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy ezt az adótöbbletet az egyenes adók egyeä kategóriáira felosztva felemelem, ez helyes beszéd, a melyet akczeptálok és helyesnek tarthat a par­lament is, mely megszavazza azokat a súlyos ter­heket, a melyekről szó van és a melynek számolni kell azzal, hogy a szükséges fedezetet is meg­találja. De ha ez igy van, és ha a t. pénzügyminister ur az egyenes adóknak emelését nem czélozza, vagyis, ha igaz volna, a mit az előadó ur állított, akkor én nem azt mondom, a mit Sándor Pál képvi­selő ur, hogy hol van az a rossz pénzügyminister, hanem, hogy honnan fedezi a t. pénzügyminister ur a kiadásokat? Mert akkor a felelet az, hogy más­ból, mint az üzemekből, a közvetett adókból, for­galmi adókból és itt nem érintett egyéb egyenes adókból fedezni nem lehet. Kellemes meglepetés lesz azután azoknak a tisztviselőknek, a munkás­osztálynak, a mely a kedvezményt kapta, hogyha mi az egyik oldalon kedvezményt adunk nekik, a másik oldalon pedig a közvetett fogyasztási adók emelésével tőle ezen kedvezményt egy­szerre visszaveszszük. Vagy kellemes meglepetés lesz a kereskedő-osztálynak az, hogyha neki a kereseti adó felemelése helyett azt keU olvasnia, hogy a vitelbéreket a t. pénzügyminister ur fel­emelte 15 millió koronával évenként ? Egyáltalában mire valók ezek a dolgok ? Egyszerűen be kell vallani, hogy igenis ezek jelentékeny adóemelést jelentenek. Wekerle Sándor ministerelnök : Dehogy! Polónyi Géza: Ezt a földadónál már ki is mutattam. De, t. ház, van a földadónál még egy tényező, a melyet jó lesz kiszámitani. A dolog ugy áll, (Zaj. Elnök csenget.) hogy itt van egy koefficziens, a melyet eddig nem méltóz­tattak figyelembe venni. A földadónál és a házadó­nál — a házadónál sokkal súlyosabb konzekvencziá­val jár ez a dolog feltétlenül — eddig az általános jövedelmi pótadó terhére le lehetett vonni az adós­sággal terhelt birtokon levő tőkék utáni kamat­adósságot. Most megszűnvén az általános jöve­delmi pótadó, ez a rendelkezés elesik. Es most mit csinál a t. pénzügyminister ur % A földnél és a háznál azt mondja: a jövedelmi adónál majd figyelembe veszszük e tételt akként, hogy az egész bevallott jövedelem terhére levonom az adósságot, a mi által azt érem el, hogy az illető alacsonyabb fokozatban részesül. Ha csak idáig olvassa el az ember a törvényjavaslatot, azt hinné, hogy ez nagyszerű intézkedés és megmaradt a dolog ugy, a mint volt; ha azonban méltóztatik egy kicsit számítani, akkor ez a kis dolog nem kevesebbet j elent, mint 200 korona kamat, gondolom, 122 korona kamatveszteséget. A dolog t. i. ugy áll, — kívülről is elmondhatom — hogy p. o. önök felvesznek egy 90C0 koronát jövedelmező és 2000 koronával ter­helt birtokot — már legyen az birtok vagy ház — ; ha annak 200koronás kamatját számítom,—2000K kamatterhet gondolok — ha annak 10<>/ 0-át számí­tom és az egész tőkekamatadóból azt levonom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom