Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

402. országos ülés Í909 január 23-án, szombaton. 109 hogy a függetlenségi párt, a melynek programmjában benn van az önálló magyar nemzeti bank, abszolút többségben van. És a függetlenségi pártnak vezére, Kossuth Ferencz, (Éljenzés.) 1907 november 27-ikén ki is jelentette a képviselőházban a következőket (olvassa) : »Biztositva van az ország jogának érvényesítése a banK-kérdésben is, a minek biztosítása nagy erőfeszítésbe került, a mely erőfeszítés az én kötelességem volt és én ennek eleget tettem«. Hát, t. képviselőház, az bizonyos, hogy a függetlenségi párt akarja az önálló magyar nemzeti banknak a felállítását és nem akarja azt kikapcsolni az átmeneti korszak programmjából, mert ugy a függetlenségi párt, mint annek vezére többször kijelentette, hogy ezt meg akarja csinálni. Ha igy áll a dolog, ha ugy az ország közvéleménye, valamint a képviselőház nagy többsége kívánja az önálló magyar nemzeti bank felállítását, akkor semmi okunk sincs arra, hogy ne álljunk elő ennek a követelésnek itt a parlamentben való hangoztatásával és semmi akadálya sincs annak, hogy ebben a kérdésben végre a képviselőház akarata is megnyilatkozzék, s ne csupán a folyosó, ne csupán a pártértekezletek és ujságczikkek kívánják azt, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállittassék, hanem nyilatkozzék meg a nemzet akarata törvényes formában képviselőházi határozatban is. Szükségesnek tartom ezt, t. képviselőház, annál is inkább, mert az osztrák képviselőház már nyilatkozott a tekintetben, hogy neki nem kell a kartell-bank. Ha, t. képviselőház, az osztrák parlamentnek joga volt — mondhatnám, tán időnek előtte — nyilatkozni erről a kérdésről, akkor erre méltó felelet lenne a magyar képviselőháztól az, ha ki jelentenők, hogy nekünk sem kell a kartellbank, hanem igenis, követeljük az önálló magyar nemzeti bankot. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek, t. képviselőház, semmi akadálya nincs, mert a magyar nemzeti banknak kérdése a legtávolabbi vonatkozásban sincs a felségjogokkal, ebbe ö felségének semmi czimen nincsen beleszólása, a mint nincs beleszólása az osztrák képviselőháznak sem, mert ez nem közös ügy. Csak 1867-ben tekintették közösérdekű ügynek addig és azon feltétel alatt, ha és a meddig mindkét parlament jónak látja az erre vonatkozó nemzetközi szerződések megkötését, illetőleg meghosszabbítását. Teljesen a magyar képviselőház szuverén joga az, hogy az önálló magyar bankot fel akarja-e állítani vagy sem. (Ugy van !) Sem a királynak, sem a császárnak, sem az osztrák parlamentnek, sem pedig az osztrák kormánynak ehhez abszolúte semmi köze nincs. (Mozgás.) Ha pedig, t. képviselőház, valami nagyhatalom azon a czimen akar beleavatkozni ebbe a kérdésbe, hogy ő a népek atyja, ő a magyarságnak, a magyar államnak gyámja, akkor erre csak az a válaszom, hogy e nélkül a gyám nélkül szívesen meglesz Magyarország, talán jobban, mint eddig volt. (Ugy van! Mozgás.) . \_ T. képviselőház! Második fő indokom indítványom mellett az, hogy már nagyon is körmünkre égett a dolog. Nagyon is itt van az ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel, ha komolyan fel akarjuk álütani az önálló magyar nemzeti bankot, foglalkozzunk. Az eddigi törvényhozások azt mondták, hogyha a közös bank meg akarja a maga szabadalmát ujitani, a bankszabadalom lejárta előtt két évvel kérje annak megújítását. Ennek az volt az indoka, hogy már arra is két évet látott szükségesnek a törvényhozás, illetőleg a képviselőház, hogy a közös bank felállításának kérdésében tárgyaljon ; tehát egy olyan dologra nézve, ami már megvolt, a mit esetleg csak reparálni kellett, egy ilyen dologra nézve is két évet tartott szükségesnek. Mennyivel inkább szükség van erre a két évre, t. képviselőház, akkor, a mikor valami uj dolgot akarunk megcsinálni, a mikor nem a közös bankot akarjuk meghosszabbitani, hanem az önálló magyar nemzeti bankot akarjuk felállitani. Erre a két évre nagyon is szükségünk van, és miután ebbe a két évbe már beleléptünk, nagyon indokolt azon indítványom, hogy a bankbizottság, a mely már több mint egy éve foglalkozik ezzel a kérdéssel, végre állapítsa meg határozatát, terjeszsze a képviselőház elé, hogy módunkban legyen a törvényhozáshoz illő módon megnyilatkozni ebben a kérdésben. Harmadszor felhozhatom indítványom mellett, hogy be kell vallanunk, hogy válság van. Ministereink, parlamenti vezéreink Bécsbe járnak, futkosnak, meg visszajönnek, hol az egyiknek, hol a másiknak ministerelnöksége forog szóban. Mi ennek az oka ? Az, hogy a bankügy még mindig nincsen elintézve, és ilyen körülmények között, a mikor nemcsak kormányválságról, hanem parlamenti válságról beszélhetünk, nincsen semmi indokunk arra, hogy törvényjavaslatokkal és más efféle dolgokkal foglalkozzunk, ahhoz nyugodt parlamenti tárgyalás szükséges, azok az adójavaslatok esetleges félszázadra terjedő hatályúak lesz- * nek, tehát ilyen fontos, félszázadra terjedő törvényjavaslatok alkotására nem alkalmas a mai zűrzavaros politikai helyzet, ennélfogva nagyon indokolt az a nézet, hogy ezt félre kell tenni és a bankkérdésben jobbra vagy balra, de dűlőre kell vinni a dolgot. A negyedik indokom az, hogy ha mi Ausztriától, hogy ugy fejezzem ki magamat, — nem jól van igy, de a gyakorlatban igy van — valamit ki akarunk csikarni, akkor arra mindenféle fegyvert fel kell használnunk, parlamenti fegyvereket értek. Legnagyobb fegyverünk Ausztriával szemben az ujoncz- és az adómegajánlási jog. Tudjuk, hogy az obstrukczió, mely az adó- és ujonczmegajánlási jogra bazirozta erejét, kivívta, hogy a létszámemelés elmaradjon. Hogyha mi ebben a küzdelemben, a mely a magyar és az osztrák népakarat, mondhatnám : a magyar királyi hatalom és az osztrák császári hatalom között van,