Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-393
382 393. országos ülés 1908 Elnök: Minthogy gr. Batthyány , Tivadar képviselő urnak indítványa Bozóky Árpád és társai határozati javaslatával szemben halasztó természetű, elsősorban tehát gr. Batthyány Tivadar indítványára fogom a kérdést feltenni (Helyeslés.) Méltóztatik a kérdés ilyetén feltevésébe belenyugodni ? (Igen !) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e gr. Batthyány Tivadar képviselő urnak most felolvasott indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Többség!) A képviselőház gr. Batthyány Tivadar képviselő ur indítványát elfogadja, ennélfogva érdemben Bozóky Árpád képviselő ur indítványára vonatkozólag szavazásnak most nincs helye. Következik a részletes tárgyalás, még pedig a törvényjavaslat czime. Felkérem Zlinszky István jegyző urat, méltóztassék a törvényjavaslat czimét felolvasni. Zlinszky István jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Zlinszky István jegyző: Gaal Gaszton! Gaal Gaszton: T. ház! A czimnél voltam kénytelen szót kérni, hogy a ministerelnök ur tegnapi beszédére néhány észrevételt tehessek, tekintettel arra, hogy tegnapi beszédében, a melyben kiterjeszkedett az én felszólalásomra is, személyes vonatkozások is találhatók. Ezen az alapon és azonkívül félreértett szavaim megmagyarázása czimén is szeretnék kissé hosszasabban szólni, s ezért tisztelettel kérem a t. házat, hogy a tárgytól bizonyos vonatkozásokban eltérhessek. (Halljuk!) Elnök: Azt hiszem, a ház megadja a jogot a képviselő urnak, hogy a tárgytól eltérhessen. (Helyeslés.) Ha igen, akkor méltóztassék szólni. Gaal Gaszton : Wekerle Sándor ministerelnök urnak először is azon megjegyzésére óhajtok reflektálni, hogy (olvassa): Nem akarok most annak bírálatába bocsátkozni, hogy Gaal Gaszton képviselő ur mennyire volt jogosítva minket felszólítani stb. Először is a feljogositottság kérdésében kívánok szólni. Nem tudom, hogy ebben a megjegyzésben vannak-e szubjektív momentumok, vagy pedig tisztán csak objektív momentumok. De, a menynyiben minden tekintetben a szubjektív kérdésekben is csak az abszolút tiszta helyzeteket szeretem, ezen a téren sem akarok kitérni, hanem a ministerelnök urnak alkalmat akarok nyújtani arra, hogy esetleg ezen szubjektív szempontoknak is kifejezést adhasson. Ha ez a megjegyzés arra vonatkozik, hogy akár egyéni, akár politikai multam valamely vonatkozása nem hatalmaz fel engem arra, hogy a ministerelnök úrral szemben itt a házban bármi tekintetben valamit felhozhassak, azt hideczember 15-én, kedden, szem, ez oly messzemenő következtetés volna, a melybe maga a ministerelnök ur sem akart belemenni, mert a legjobb akarattal sem találnék olyan momentumot az én életemből, a mi a t. ministerelnök urat ilyen vélekedésre feljogosítaná. A mi pedig azt illeti, hogy esetleg politikai szubjektív momentumok alapján bizonyos lekicsinyelés foglaltatik ebben, s amennyiben azt jelentené ez a megjegyzése, hogy én, a szimplex, a szürke, az egyszerű képviselő vele szemben nem állithatok fel ilyen tételeket: erre csak azt akarom megjegyezni, hogy én a ministerelnök urnak a személyét véghetetlenül tisztelem, igen nagyra tartom és egyáltalában mindenkinek a személyét, a ki a közéletben önzetlenül és eredménynyel működik és ezt a tiszteletet meg is szoktam adni mindig; de ez a tisztelet sohasem fajulhat a hizelgésig és a farkcsóválásig, és e tekintetben ugy magyarázom a dolgokat, hogy a jogos kritikát gyakorolni mindenkivel szemben, tehát vele szemben is jogosítva vagyok. (Mozgás.) Nagy György: Ugy van, ez lekicsinylése a képviselői hivatásnak a ministerelnök ur részéről. (Zaj.) Gaal Gaszton: De a szubjektív momentumokra olyan nagy súlyt magam sem kívánok helyezni r és nem akarok ezekkel tovább foglalkozni. Áttérek tehát azon objektív momentumokra, a melyek a t. ministerelnök ur megjegyzését provokálták. Én a képviselői hivatást minden körülmények közt ugy szoktam gyakorolni, a hogy azt meggyőződésein diktálja. Ha vannak olyan képviselők, — nem tudom, vannak-e — de ha vannak, én semmi körülmények közt sem tartozom azok közé, a kik mielőtt felszólalnak, elmennek megkérdezni a ministerelnöktől, hogy mit szabad mondani. (Mozgás.) Én azt mondom, a mit a helyzetből kifolyónak helyesnek, jogosnak tartok és mondom ezt mindig olyan formában, legalább iparkodtam mindig olyan formában mondani, hogy házszabályok, se semmi egyéb más momentum szempontjából kifogás alá ne essék. Hogy mi jogosított fel engemet arra, hogy a t. ministerelnök úrtól kértem — de nem azt, hogy rögtön nyilatkozzék és kvázi becsületbeli feladatának mondottam volna, hogy minket megnyugtasson, hanem hogy azt kértem, hogy a mi becsületes politikánk szempontjából teremtsen tiszta helyzetet — erre feljogosított engem, t. képviselőház, az a tény, a melyet nem tagadhat senki, mert tény, mert előttünk van: hogy a kvótaemelés óta, sőt már kormányzása kezdetétől fogva a tisztelt ministerelnök ur, s az egész kormány politikai fundamentumát ezen párt bizalma alkotta. Nagy György: De mennyire ráfeküdt! (Derültség,)
