Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 57 ügyi minister ur mindazon intézkedéseket megtették, a melyeket a törvényes szabályok alapján tehettek, sőt még messzebb mentek, egy külön szabályrendelet alkalmazását és alkotását kívánták meg abban a tekintetben, liogy az egész kérdést átfogó intézkedések tétessenek a közegészségügy és tűzbiztonság tekintetében. Ha ezen szabályrendelet foganatba vétetik, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, sokkal jobban elérjük a kivánt czélt, mint a gyárnak egymagában való, czélt nem érő kihelyezésével. (Helyeslés.) Elnök: Kivan a képviselő ur szólni? Mezőfi Vilmos: Nem! Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök ur válaszát tudomásul venni, igen,*Vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kimondom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök ur válasza Surmin György képviselő ur interpellácziójára a táviratok kezelése tárgyában. Wekerle Sándor minisierelnök: T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Surmin György képviselő ur interpellácziót intézett a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a melyben kérdi, hogy (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy az állami hatóságoknak mely és milyen táviratot szabad visszatartani? Ha van tudomá.sa, hajlandó-e a t. kereskedelemügyi minister ur megakadályozni, hogy ez a visszatartás ne történhessék meg a horvát királyság területén sem, a hogy ezt az ottani uralom teszi ?« A t. képviselő urnak válaszul adom, hogy nemcsak a kereskedelemügyi minister urnak van tudomása arról, hogy az állami hatóságok mely és milyen táviratokat tarthatnak vissza, hanem ha a t. képviselő ur ismerné az 1878-ben létrejött és nálunk is elfogadott szentpétervári távirdai egyezményt, akkor neki is tudnia kellene azt, hogy abban az egyezményben határozottan ki van mondva, hogy ha az állam biztonságát veszélyeztető, az állam törvényeivel ellenkező, vagy a közrend- és közerkölesiségbe ütköző magántáviratok adatnak fel, ezeket az állami hatóságok visszatarthatják. Itt tehát egész preczize meg van határozva, hogy mikor tarthatók vissza a táviratok. Mi, t. képviselőház, a legmesszebb menőleg ügyelünk arra, hogy a posta- és távirdai titkot miDden tekintetben megóvjuk, mert azt nemcsak szerződési kötelezettségünknek tartjuk, hanem minden czivilizált állam a maga becsületbeli kötelességének tekinti. (Helyeslés.) A legszigorúbban járunk el és ki is van zárva az, a mit a t. képviselő ur feltételez, hogy Horvátországban az ottani uralom tarthatná vissza a táviratokat. A táviratokra vonatkozólag a szentpétervári egyezmény alapján az az eljárás van az egész világon érvényben, hogy a távirdahivatal, — ha olyan táviratról van szó, a melyet vissza kellene KÉPVII. NAPLÓ. 1906 — 1911. XXII. KÖTET. tartani, — erről direkte a kereskedelemügyi minister urnak tesz jelentést és maga a minister személyesen gyakorolja ezt a jogot, hogy visszatartassék-e a távirat vagy pedig ne. Ezt nem gyakorolhatja semmi közbenső hatóság, hanem maga a kereskedelemügyi minister ur él ezzel a joggal. Ez természetesen, nem érinti a büntető biróságoknak a büntető törvényekben és büntető eljárási szabályokban fentartott jogát. Azt hiszem, már tárgyilag is, merőben alaptalan a képviselő urnak ez a feltevése, már azért is, mert konkrét esetet nem is jelentett be. Ezt is, bocsánatot kérek, azon interpellácziók közé sorozom, a melyek merő feltevésekre, még pedig valótlan feltevésekre vannak alapitva, s ezért kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a ministerelnök ur válasza a kereskedelemügyi minister ur nevében Surmin György képviselő urnak interpellácziójára a postatisztviselők mellőzése tárgyában. (Felkiáltások a középen: Tudomásul veszszük !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, kötelességem felelni a hozzám intézett interpellácziókra. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök: Surmin György képviselő ur még egy interpellácziót intézett a kereskedelemügyi minister úrhoz, hogy hajlandó-e a minister beszerezni az emiitett preterált horvátországi posta- és távirdai tisztviselőkről szóló, teljesen hiteles jelentéseket ? Ha e jelentésekből arról győződik meg, hogy ártatlanok, jóvá teszi-e a rajtuk a folyó évi Julius hó 30-iki kinevezéssel esett igazságtalanságot ? Megmondja-e akkor a minister az okát is, hogy miért preterálták a postaés tárvirda horvát és szerb tisztviselőit ? Bocsánatot leérek, a képviselő ur itt általában jelöli meg, mintha mellőztettek volna tisztviselők. A tisztviselők előlépése az ő rangviszonyaiknak megfelelően történik. Vannak fokozatos előlépések, á hol, ha csak fegyelmileg nincs elvonva az előlépés, automatikusan lépnek elő a tisztviselők. Vannak különböző dij osztályokban való előmenetelek, a hol az 1893 : IV. t.-czikk rendelkezései szerint nem a rangelsőség, de a mellett az érdemesség és használhatóság irányadó. Érdemesség és használhatóság alapján a bekért minősítési táblázat alapján tétetik szigorú bírálat tárgyává, hogy kik lépjenek elő. Nagyobb mértékű mellőzések nem is történtek. A t. képviselő ur maga sem jelölte meg a mellőzéseket, azt hiszem azért, mert meg sem jelölhetők, mert tisztán az 1893 : IV. t.-czikk azon rendelkezései szerint járt el a postaigazgatóság és a ministerium, hogy a legérdemesebb tisztviselőket és azokat, a kik a rang szerint elől vannak, léptették elő ott is, a hol nem automatikus az előlépés, hanem a kinevezésnél az érdemesség az irányadó. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) 8