Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-383
383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 47 foglaljak el a minister urnak azzal a védekezésével szemben, a melyben azzal akarja megokolni telepitési politikáját, hogy mi aggresszive lépünk fel a magyar fajjal szemben, hogy tehát ennek az aggressziv fellépésnek gátat kell vetni, és hogy épen ez az aggressziv politika az, a mely az ő részéről kihívja a telepitési akcziót. (Nagy zaj.) Engedjenek meg, de ezt a megokolást nem tekinthetem egyébnek, mint bizonyos indoknak a priori felállítását abból a czélból, hogy egy rákövetkező ténykedést bevezessen. (Zaj. Elnök csenget.) A román nép aggresszivitását azzal akarja bizonyítani a minister ur hogy felhozza, mis érint ebben az országban volnának román egyletek és bankok, a melyek czélul tűzték volna ki a telepítést és parczellázást és ennek következtében ő mintegy kényszerítve van arra, hogy állami telepítésekkel ellenakcziót fejtsen ki. Ennek az állitásnak a czáfolatára szükségesnek tartom kijelenteni — és felhívok bárkit, a ki az ellenkezőt bebizonyítani képes, — hogy igenis a román nép társadalmi és gazdasági életében nem létezik egyetlen egy egylet, egyeden egy társulat, egyetlen egy társaság sem, a mely telepítéssel vagy egyáltalán birtokpolitikával foglalkoznék. Tutsek Sándor: Hát az Albina? (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon; Összeszedik a székely birtokokat! Elnök csenget.) Maniu Gyula: Emlegetik az Albinát. Sokszor hallottam azt felhozni, mint olyant, a mely provokálja az állam telepitési akczióját. Önök jól tudják, hogy az Albinának mindössze 2,400-000 K alaptökéje van. Hát miképen állithatják önök és miképen állithatja különösen a földmivelési minister ur azt, hogy egy ilyen intézet (Zaj Elnök csenget.) képes volna telepitési politikát folytatni akkor, a midőn az egész román nép gazdasági berendezkedése olyan, hogy jórészt épen ezen Albina anyagi eszközeire van utalva, más hiteligényeinek kielégítésére? (Zaj. Elnök csenget.) Es higyjék el, az »Albina« nagyon meg volna elégedve, ha ezen igényeket tudná kielégíteni anyagi erejével, nem hogy még alapszabályellenesen telepitési akczióval is foglalkozni képes volna. Konstatálom, hogy a minister urnak ez a megokolása minden tényleges és objektív alapot nélkülöz, mert nem létezik nálunk abszolúte semmi néven nevezendő társadalmi vagy pénzügyi intézmény, a mely telepítést űzne vagy űzhetne. De, t. ház, akkor, a midőn a minister ur arról beszélt, hogy mi aggresszive lépünk fel (Zaj. Elnök csenget.) és az államnak kell védenie a magyar fajt velünk szemben, a mely magyar faj minden oldalról támogatva van, akkor a minister ur felszólalásában a farkas és a bárány régi meséjét látjuk megújítva, t. i. azt a mesét, hogy még akkor is a bárány zavarta meg a farkasnak a vizét, a mikor a farkas állott felül! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Én konstatálom azt a tényt, hogy a román nép abszolúte nem lép fel aggresszive és konstatálom azt a tényt is, hogy ezzel a telepitési akczióval a kormány lép fel aggresszive, a mely aggresszivitással szemben nekünk önvédelmi kötelességünk minden lehetőt elkövetni. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Helyeslés a középen. Elnök csenget.) De az igen t. minister ur azon állításunkkal szemben, hogy a román nép segélyezésére misem történik, felhozza,, hogy hiszen itt van a rutén és a tót akcziő. Én a román népről beszéltem, a minister ur azonban másfelé akarja terelni a figyelmet, ettől eltekintve megjegyzem én a rutén akcziót nem ismerem, a tót akcziót sem ismerem olyan körülményesen, hogy arról itt'at. ház előtt előadást tarthassak. Megszoktam, hogy csak olyan dolgokról beszélek, a melyeknek minden egyes porczikájával tisztában vagyok. Nem tudom tehát, hogy tulajdonképen miben nyilvánul a tót akczió vagy a rutén akczió, de következtethetem a minister urnak egy tavalyi kijelentéséből, a mely kijelentése körülbelül a következő volt: »Viszszük a rutén akcziót és vinni fogjuk a tót akcziót is de — nekem szólva, azt mondta — legyen szíves nyugodtan lenni a képviselő ur, csak azokat fogom támogatni, a kik jó hazafiak « {Hosszantartó éljenzés és taps. Felkiáltásolc balfelöl: Éljen Darányi! Zaj a középen. Elnök csenget.) Hát, t. ház, én el voltam készülve e tapsra, ennek daczára azonban nem kerültem ki ennek megemlítését azért, mert tudom azt, hogy az igen t. minister ur és igen t. kormánybeli társai mit értenek hazafiság alatt. Zlinszky István: A magyar hazafiságot! Maniu Gyula: És a mikor tudom, hogy milyen értelme van önöknél ezen hazafisági fogalomnak, a melylyel önök annyiszor'visszaélnek, (Zaj.) akkor tudom, hogy tulajdonképen mit jelent az egész akczió, s legalább is sejtem, hogy mikép, s milyen irányban vezettetik. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Maniu Gyula ." Az igen t. minister ur azzal állt elő ezen telepitési akczió kérdésében velem szemben, hogy jegyezzem meg, miszerint ebben az országban a gazdasági érdekek fejlesztésénél kétféle intézményt ismer: az egyik egy általános intézmény, a mely az egész ország területére, minden egyénre vonatkozik és vannak részleges intézmények, mint a székely akczió, a telepitési akczió stb., a melyek külön osztályra vannak bízva és külön területre vonatkoznak. Darányi Ignácz föidmivelésügyi minister: Nem mondtam! Maniu Gyula: Elismerem, hogy vannak ilyen általános érdekű intézmények. Nem foglalkoztam beszédemben azoknak valódi tartalmával,
