Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 39 baromfitelep épületeinek javítási költségeire 2000 korona. Elnök." Magszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa): 2. rovat, A nemzetközi tejgazdasági kongresszus költségeire 40.000 korona. Elnök : Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa) : Bevétel. Rendes bevételek 2,798.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa) : Vízügyi műszaki szolgálat. Rendes kiadások: XX. fejezet, 15. czim. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások : IX. fejezet, 12. czim. Rendes bevételek : VIII. fejezet, 15. ezim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,476.968 korona. Elnök : Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 736.600 korona. Elnök: Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások: 1. rovat. A nemzetközi liajózási kongresszus brüsszeli állandó bizottsága költségeihez való hozzájárulásra 1000 korona. Elnök : Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa): 2. rovat. Társulati öntözőcsatornák építésének az 1900. évi XXX. t.-czikk alapján való segélyezésére, továbbá egyéb nemű öntözések támogatására és talajjavítások eredményeinek tanulmányozására 200.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa).- 3. rovat. Vizmesteri iskola felszerelésére I. részletképen 6000 korona. Bevétel. Rendes bevételek 260.012 korona. Elnök: Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa): Vizi munkálatok. Rendes kiadások: XX. fejezet, 16. czim. Rendkivüü kiadások. Átmeneti kiadások: IX. fejezet, 13. ezim. Beruházások: V. fejezet, 10. czim. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 16. czim. Rendkívüli bevételek: VI. fejezet, 2. czim. Kiadás. Rendes kiadások: 1. rovat. Személyi járandóságok 141.312 korona. Elnök: Megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 697.588 korona. Reök Iván! Reök Iván : T. ház! Délelőtti beszédem folyamán egy gondolattal akartam foglalkozni, a melyre az a körülmény vezetett, hogy a földmivelésügyi minister ur költségvetési indokolásának ama részében, a melyben beszámol a folyó évben folytatott építési munkálatokról, megemlékezett az algyői partleásásról, mondván, hogy a munkálat 39.000 koronába került. Nem folytathattam azonban a gondolat kifejezését bizonyos körülmények miatt; több időm is van most rá, hogy ezt kimerítően tárgyaljam és azért most kérem szíves figyelmüket, mert ez elég lényeges körülmény, a mint azt a t. ház is be fogja látni, (Halljuk! Halljuk!) A nagyvárad—szeged—fiumei vonalon a Tisza keresztezésénél még az alföld—fiumei vasút építése alkalmával egy hidat építettek, vashidat (fából), azonban részben fából, csakugyan, csak az ártéri, illetőleg tiszai nyilas van vasból. Hatalmas, erős e vashid, azonban miután az akkori viszonyok közt nem nagyon mérlegelték, hogyannak milyen magasságra kell az árvizek magasságára való tekintettel helyeztetnie, felépítették elég szerencsétlenül olyaténképen, hogy magasabb vízállásnál azon híd alatt a vizi közlekedés meg van akadályozva. De az építésnél egyéb hiba történt, a két pillér közül az egyik, a mely tartja a hidat, épités közben megcsúszott, jelentékeny cleformácziót szenvedett és erre a megcsuszott alapra kellett azután a feléjűtményt elhelyezni, minek eredménye az lett, hogy a nyomás nem helyesen van elosztva az alapon, sőt később e pilléren mozgások is észleltettek. A műszaki közegek e miatt a kid biztossága tekintetében aggodalmakat tápláltak és több évvel ezelőtt elhatároztatott, hogy az algyői vasút áthelyeztessék, s 25 méterre odább, párhuzamosan eredeti vonalától, átépíttessék, e végből uj pillérek emeltettek, azokra a létező kitűnő vaskonstrukezió elmés berendezéssel teljes egészében, s épségében oda áttolatott és folytatásául ennek a vashidnak a régi rozoga fahid helyett az ártér egész szélességében uj vashidak emeltettek. A midőn ez a jelentékeny és nagyfontosságú ügy közigazgatási tárgyalás alá vétetett, én a lefolytatott eljárások és tárgyalások folyamán, mint a szegedi folyammérnöki hivatalnak akkori főnöke, rögtön felvetettem az eszmét, hogy tekintettel arra, hogy Szeged Vásárhelytől mindössze 25 kilométer" távolságra fekszik, és igen jelentékeny összeköttetésben áll ez a két város egymással, továbbá a transverzális műút építése már akkor szóban forgott, — tudva volt ugyanis, hogy Szeged—Vásárhely—Orosháza—Csaba műuttal fognak összeköttetni, s igy a közlekedés ezáltal biztosítva lesz, — kívánatosnak tartottam, hogy Szeged és Vásárhely között ebből az alkalomból, a mikor ugy is a vasúti kid rekonstruáltatok, építtessék meg egy olyan híd, a mely egyszersmind a közúti és közlekedési czélokat is megvalósítja. Sajnos, a tárgyalások folyamán ennek az eszmének népszerűséget nem lehetett szerezni, mert mindenütt az a vélemény uralkodott, hogy rendkivül komplikált dolog egy vasúti hidra, a mely amúgy is eléggé frekventált, csak nagy kautélákkal is, egy olyan kiegészítést alkalmazni, hogy ott a közúti forgalom is kielégítést nyerjen, és magam is látva, hogy támogatást semmi oldalról nem nyerek, kénytelen voltam az eszmét elejteni. De, t. ház, volt még egy másik eszmém is, s annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy miután a tiszai hajózás várhatólag emelkedni fog, a hídnak a rekonstrukeziója akként hajtás-