Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-394

39k országos ütés 1908 deczember 16-án, szerdán. 415 felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A képviselőház nem adja meg a képviselő urnak azt a jogot, hogy eltérhessen a tárgytól. Pilisy István : T. képviselőház! A ház határozata előtt feltétlenül meghajlok. És hogy mennyire nem akartam a tárgytól való eltéréssel a képviselőház idejét igénybe venni, ennek az által is kifejezést adtam, hogy a ház határozatképességének megállapítását sem kívántam, pedig nyilvánvaló, hogy száz képviselő nincsen jelen. Ezek titán nem bánom, akármilyen czimet is adnak ezen törvényjavaslatnak, én tovább nem beszélek. (Helyeslés.) Elnök : Van valaki még szólásra feljegyezve ? (Nincsen!) Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1909. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat czimét elfogadni, igen vagy nem ? (Igen.') Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a czimet változatlanul elfogadja. Következik az 1. §. Zlinszky János jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha senki sem kivan szólni, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a ház az 1. §-t változatlanul elfogadta. Következik a 2. §. Zlinszky János jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve? Dudits Endre jegyző: Surmin György! Surmin György (horvátul beszél). Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. Surmin György (folytatja beszédét). Elnök: Bocsánatot kérek, itt a második szakasznál sem horvát nyelven, sem magyarul másról nem lehet beszélni, mint a miről a második szakasz szól, t. i. hogy ezek az összegek a következő czimek ós rovatok között oszolnak meg. Itt általános vitát felmelegíteni nem lehet sem horvátul, sem magyarul. (Helyeslés.) Surmin György (folytatja beszédét). Elnök : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Surmin György (folytatja beszédét). Elnök (csenget): Harmadszor figyelmeztetem a képviselő urat! Ha igy folytatja, megvonom a szót! Surmin György (horvátul beszél). Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: A képviselő ur azt kívánja, hogy a költségvetés kiadásai tételei az udvartartástól elkezdve egészen az utolsó kiadásig Magyar- és Horvátországra nézve elkülönítve vétessenek fel a költségvetési előirányzatba. (Felkiáltások: Hóbort!) Mivel a Horvátországgal kötött 1868. évi XXX. t.-cz. 29. szakasza értelmében a leszámolásoknál el kell különíteni a jövedelmeket, de az előirányzatra nézve a törvény nem intézkedik, az merőben kivihetetlen is lenne és azért a t. képviselő urnak a mi törvényeinkkel merőben ellenkező javaslatához én hozzá nem járulhatok és abban csak ujabb okát látom annak, hogy nem e helyütt, hanem náluk keresendő az oka azoknak a panaszoknak, a melyeket indítványának indokolásánál jónak lát felhozni, (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólni. Ennélfogva a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslat 2. szakaszát változatlanul elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen!) Ha igen, ugy azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. §. Zlinszky István jegyző (olvassa a törvényjavaslat 3. §-át). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki felírva ? Dudits Endre jegyző: Surmin György! Surmin György: T. képviselőház! A következő indítványt vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Indítvány. Tekintettel az 1868 : I./XXX. állami alaptörvényezikk 29-ik §-ának rendelkezéseire, a mely a horvát és sziavon királyság jövedelmeinek külön kimutatásáról szól és tekintettel az 1906 Julius 29-i pénzügyi kiegyezés rendelkezéseire, különösen az 5. és 6. szakaszokban foglalt rendelkezéseire, felhivatik a közös magyar-horvát pénzügyminister, hogy 1909 január 1-től a költségvetésben és az állami költségvetési törvényben mindig külön mutassa ki a horvát királyság összes bevételeit.« T, ház! Azt hiszem, hogy indítványom teljesen érthető. A törvény már negyven éve megvan és nem hajtatik végre. A jelen pénzügyi törvény alapján senki sem tudhatja önök közül, t. képviselőtársaim, Horvátországnak van-e valamije vagy nincsen? És mégis ezen j)énzügyi törvényből, a Xl-ik tétel 2-ik §-ából megtudják önök, hogy Horvátországnak ebben az évben 23 millió szolgáltatandó ki, s hogy minden következő évben még nagyobb lesz ez az összeg. Épen azért, mert sem önök, sem mi nem tudjuk, hogy Horvátország minden évben mennyivel járul hozzá az állampénztárhoz — és nem tudjuk azért, mert a pénzügyminister nem hajtja végre a törvényt, — épen ezért keletke-