Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

393. országos ülés 1908 deczember 15-én, kedden. 397 elnök. Hát ezért t. képviselőtársamnak én őszintén hálás vagyok,' ha igy van, és hálás lehet neki az ország. (Élénk helyeslés.) Mert állitom, hogy hivatottabb embert annak a nehéz szituácziónak a vezetésére keresve se lehetett volna találni nálánál. (Igaz! Ugy van!) Különösen a függetlenségi párt ő benne a legteljesebb lojalitást találta, a maga törekvéseinek nemcsak tiszteletben tartásában, de azoknak előmozdításában is. (Élénk helyeslés.) De viszont nem fogadhatom el azt, hogy dr. Wekerle Sándor egyénileg, ha csakugyan ugy áll a dolog, hogy valóban Polónyi Géza képviselőtársam mozdította elő az ő ministerelnökségét, ezért egyénileg neki hálával tartoznék. Dr. Wekerle Sándor nem szorult arra, hogy magának a mmisterelnökséggel uj babérokat szerezzen. (Igaz! Ugy van!) Dr. Wekerle Sándor nagyon jól tudta, mint mi mindannyian, hogy mi egy nehéz, hálátlan, hogy ugy mondjam nyaktörő munkára vállalkozunk, a mikor a ministerelnöki állásra ily körülmények közt vállalkozott, és a mikor ő egy nagyon díszes, nyugodt, biztos állást e czélból elhagyott — tudta, hogy akkor a hazának áldozatot hozott, (Igaz! Ugy van!) — és nem lehet ezt akként odaállitani, mintha ezért annak, a ki neki ezt lehetővé tette, különösebb hálára lenne lekötelezve. (Elénk helyeslés és tetszés. Zaj a baloldal hátsó padjain.) Elnök (csenget) Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Egy másik megjegyzésem, melyet szintén röviden akarok előadni, vonatkozik azokra, a miket Polónyi Géza t. képviselő ur ma is elmondott, t. i. Bosznia annexiójának kérdésére. O egy hatásos hivatkozással fordul a függetlenségi párthoz és azt mondja, hogy mégis csak furcsa dolog volna, ha a függetlenségi pártnak a zászlaja alatt vonulnánk be egy tartományba, hogy abból Beichslandot csináljunk a birodalmi egység megerősítésére és létesítésére és háborúba keveredjünk Törökországgal és nem tudom, miféle más országokkal. Hat, t. képviselőház, a t.. képviselő ur talán nem hallotta, a mikor tegnap a minist erelnök ur beszédében egy közbeszólásra, a mely szintén a íteichslandra vonatkozott, a hol egy képviselő ur azt mondotta, hogy: »Nem engedjük!« — a ministerelnök azt mondta: ugy van, nem engedjük. Az meg nem fog történni addig, mig egyikünk ezen a ministeri széken ül, (Helyeslés és taps.) hogy akár a tartományba való bevonulás által, akár bármilyen formában az összbirodalmi egységnek bármely támpontot nyújtsunk, annak bármely megnyilvánulásába beleegyezzünk. (Helyeslés és taps.) Sem a függetlenségi párt zászlaja alatt nem fog ez megtörténni, sem a velünk szövetkezett pártok egyikének a zászlaja alatt sem. (Helyeslés és taps.) A magyar, állam szuverenitásának, a magyar állam. önállóságának formáira nézve lehetnek közöttünk véleménykülönbségek, de a magyar szent koronának megkülönböztetése és önállósága tekintetében remélem, nem lesz soha ebben a házban eltérő vélemény. (Helyeslés.) Hogy a miket a boszniai annexióról, annak külügyi vonatkozásait illetőleg elmondott a t. képviselő ur, ma ismét elmondja, csak őszintén sajnálom. Nem fogom ezekért őt a hazafiatlanság vádjával illetni, csak ki kell emelnem, hogy mikor valamely külügyi akczió van folyamatban, mikor megengedem, bizonyos nehézségek elhárításáról tárgyalások folynak, minden bevett parlamenti szokás szerint a legélesebb ellenzék is tartózkodni szokott olyan nyilatkozatoktól, (Igaz ! Ugy van!) a melyek a saját államával szemben álló valamely tényező felfogásának fegyvert szolgáltathatnának. (Igaz! Ugy van!) A kritika joga teljesen fenmarad arra az időre, mikor ezek a tárgyalások befejeződnek. Nagyon kérném t. képviselőtársaimat, hogy e tekintetben egy bizonyos diszkrécziót tartsanak fenn, különösen akkor, a mikor a ministerelnök ur tegnapi beszédében határozottan megmondotta, hogy mi annak idején be fogjuk bizonyítani a háznak, hogy azok a bonyodalmak, a melyek most folynak, nem az annexió folytán állottak elő, hanem hogy épen azok elhárításának vagy akut jellegük leszállításának egyik módjául kellett az annexiót végrehajtani. De azt hiszem, hogy mindenféle politikai szempontból czélszerű lett volna és czélszerü ma is, bevárni azt az időpontot, mikor a kormány a háznak ezeket a felvilágosításokat megadja, a mikor a képviselőház bölcseségének apprecziácziójától fog függeni, vájjon ezeket a felvilágosításokat kielégítőknek tartja-e vagy sem. (Igaz! Ugy van!) Polónyi t. képviselőtársam ma egész világosan mondta el utolsó nagy beszédének czélját. 0 t. i. meg akarja akadályozni azt, hogy a mostan csak koaliczióban lévő pártok között fúzió jöjjön létre olyan alapon, a mely a függetlenségi pártra nézve az ő elveinek megtagadását jelentené. Ez, t. képviselő ur, egészen felesleges vállalkozás volt, (Ugy van!) mert azt hiszem, sem a függetlenségi párt, de még talán a pártnak azon szerény tagjai sem, a kik jelenleg ministeri állásban vannak, nem szorulnak rá, hogy nagy erővel meg kelljen őket akadályozni abban, hogy ama jiárt elveinek megtagadásával létesítsenek valamit, lépjenek fúzióba, vagy tegyenek akármit. E tekintetben — ezt Gaal Gaston t. képviselőtársamnak is mondom — mi is, a kik ez idő szerint a kormány padjain ülünk világos és nyílt helyzetet kívánunk. Én teljes megnyugvással fogadom, ha valaki tőlem a támogatást megtagadja; örülök annak, ha valaki bizalmára méltónak tart és támogat, de egyből nem kérek: a gyanakodó támogatásból, (Zajos