Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

392 393. országos ülés 1908 háromszor, négyszer feküdtek a képviselőház előtt ilyen határozati javaslatok, itt vannak nálam. (Zaj. Halljuk! Halijuk!) De, t. képviselőház, nemcsak határozati és felirati javaslatokban terjesztettük elő ezen programmunkat, hanem mondok ennél érdekesebb adatot. 1896-ban, már Kossuth Ferencz vezérlete alatt, t. képviselőház, akkor, a midőn a szocziálisták Budapesten gyűlést tartottak, mi megbízást kaptunk, hogy az uj vásártéren rendezendő nagygyűlésen jelenjünk meg és az akkori kijelölt szónokok, mivel akkoriban kieszközöltük azt, hogy a szocziálisták nem vonulnak ki vörös zászló alatt, hanem követeltük, hogy nemzeti szinű zászlók mellett vonuljanak ki, jól emlékezhetnek reá, hogy beszéltünk az általános, titkos és községenkinti választó jog mellet a pártnak megbízásából és utasításából ott az Isten szabad ege alatt. (Igaz ! Ugy van! a jobbközépen. Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház. (Hal)juh! Halljuk!) Mezófi Vilmos: Ugron Gábor is ezt hirdette az Ujvásártéren! Polónyi Géza: Már most én mit mondottam, mondok és tartok fenn. t. képviselőház ? A trónbeszéd egy demokratikus alapon álló választási reformot ígért. A nemzetnek joga van ilyent követelni és választás nélkül talán ezt az álláspontot nem is lehet megváltoztatni. Azt mondottam, t. képviselőház a jjluralitásról: nem azért, t. uraim, mert gr. Andrássy Gyula belügyminister ur ezt az álláspontot foglalja el, nem ezt mondottam, hanem azt mondottam és mondom, hogy semmiféle teória szerint az, a ki híve az általános választói jognak, nem lehet a pluralitásnak híve, mert ez csak kivétel. Állítottam és állítom, hogy a pluralitás nem felel meg az általános választói jog feltételének, de még kevésbbé felel meg a demokratikus eszmének. Ennek folytán sem a jiaktumnak, sem a trónbeszédnek végrehajtását ebben a dologban nem látom és miután sem az általános, sem a titkos, sem a közaégenkinti, sem a magyarul írni és olvasni tudáshoz kötött választói jog nem fekszik előttünk, azt kérdezem, hogy mi lesz a függetlenségi párt programmjából megvalósítva? (Ugy van! bal felől. Mozgás.) És ezt a tiszteletteljes kérdést most is bátor vagyok megújítani. Már most. t. képviselőház, jön a dolognak az a része, a melyben az igen t. ministerelnök ur engem ismételten azon gyanú alá helyez, hogy hiszen én tudtam, hogy itt pluralitás készül. Egy hang (a jobboldalon): Nem mondta! Egy hang (a baloldalon): De igenis ezt mondta, hiszen most is bólintott hozzá a fejével! Polónyi Géza: Én azt állítottam és állítom, hogy akkor, a mikor a paktumba az általános deczember 15-én, keddéú. választói jog felvétetett, sem én, sem a másik kompacziszczens, br. Fejérváry Géza, vagyok bátor reá hivatkozni, (Derültség jobbfelöl.) a pluralitásnak még leghomályosabb gondolatával sem foglalkozott. (Mozgás és zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza." Már most ugy-e bár, t. képviselőház, nagyon érdekes dolog, a mit a t. ministerelnök ur e tekintetben elmond. Azt mondja, ezt ő konczedálja, ugy-e bár, mert ezt nem lehet nem konczedálni, — itt már muszáj emlékezni, még pedig jól emlékezni — azt mondja, hogy a paktum kikötötte az általános választójogot, de már a kabinet megalakításának első perczeiben egy tanácskozás tartatott. Wekerle Sándor ministerelnök: Beszélgetés! Polónyi Géza: Tehát nem tanácskozás tartatott, — szívesen veszek minden szórektifikácziót — csak beszéltünk róla. Én ugy gondoltam, hogy ha egy paktum alapján vállal egy kormány megbízást és ennek a paktumnak egy fundamentális pontja az, hogy csak azok lehetnek a kormány tagjai, a kik az általános választói jognak hivei, akkor — erre a csodálatos konklúzióra jutottam — azok, a kik a kormányt vállaltuk, tényleg az általános választói jog hivei. Már most a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy nekem olyan emlékező tehetségem van, a mely a nekem kedvező momentumokra emlékezik, a kedvezőtlenekre nem emlékezik. Kettőnk közül az emlékező tehetség virtuozitásában mindenesetre a ministerelnök ur jár elől. Én t. i. az emlékezőtehetség tekintetében tudom, hogy az nagyon korlátolt talentuma az embernek. Ezt a tételt különben Liszt — a pozitivista, nem a zongora-király — azzal dokumentálta, hogy egy előadása alkalmával besötétítette a szobát és egy verekedést inszczenált. Mikor ismét felgyújtották a lámpákat, a kihallgatott tanuk ahányan, annyiféleképen mondták el az esetet. Az egyéni szuszczeptibilitás, a megfigyeló'-kéj>esség mind befolyással van az emlékezőtehetségre. Ha tehát én azt mondanám, hogy azon óriási hajszában, mikor éjszakákon át nem alhattunk, valamire nem emlékezem, vagy nem ugy emlékezem, mint a ministerelnök ur: talán nem vétek azon köteles igazságérzet ellen, a melylyel mindannyian tartozunk. Ismerek sokféle emlékezőtehetséget; de, hogy valaki olyan emlékező tehetséggel exczelláljon, hogy épen arra emlékezzék, a mi sohasem történt meg: ez egy kissé furcsa neme az emlékező tehetségnek. (Derültség. Zaj.) Már most milyen sorrendben akarja rámbizonyitani a t. ministerelnök ur, (Zaj.) a mire egy közbeszólás is czéloz itt, hogy én tudtam a pluralitásról ? (Zaj.) Ugyebár a kormány vállalásakor a paktumnak kardinális pontja volt az, hogy az általános választói jog hivei vagyunk. Igaz-e, hogy ha ebben változást tett volna akár a trónbeszéd,