Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

$9$: országos ütés 1908 deczember íj-éti, kedden. ä§5 ä hol sebeket osztogattunk, vissza is sebeket kaptunk; ahhoz azonban nem voltam hozzászokva, hogy a barátok és azok, a kik egy nagy nemzeti pillanatban, mikor a nemzet örömmámorban úszott, szívesen ismerték el, hogy valami csekély részem azoknak az eseményeknek előidézésében mégis volt, hogy azok az emberek legyenek azok, a kik politikai reputáeziómat és becsületemet •— politikai becsületről szólok — olyan mértékben gyanúsítsák meg, mint a hogy a tegnapi napon történt. T. ház! Megvallom, szinte szeretem, hogy nem tegnap kellett nyilatkoznom, mert az, a mi itt a tegnapi najion történt, a mint később elolvastam a beszédet, meggyőzött engem arról, hogy nemcsak a furfang és gyanúsítás fegyverei forgattattak, de az oly simán történt, t. ház, szinte a kigyó simaságával, (Derültség.) hogy én, ha tegnap szólaltam volna fel, nem lettem volna abban a helyzetben, a melyben ma vagyok, hogy elolvasva a beszédet, annak egész értékét és tendencziáját híven reprodukálhattam volna. Szándékosan nem olvastam ma lapot, mert nem akartam magam befolyásoltatni esetleges támadások által, hogy más irányba no tereitessem azt, a mit előadni szándékozom, de ismerve a multat, felteszem, hogy az a sajtó engem, mint egy közönséges, kipellengérezett embert tárgyal le, a kinek politikai reputácziója nincs, a ki perfid ember, a ki nem jogosult arra, hogy a közpályán tovább szerepeljen. Felteszem, hogy ez igy van; és ha ez így van. akkor ennek a sajtónak most igaza van, azok után, a miket ón részletesen itt el fogok mondani, a mit a ministerelnök ur rólam elmondott, mindenkinek joga van, sőt kötelessége erre a konkluzumra jutni. Ahhoz a sajtóhoz, a melynek áldásdús működéséből nékem bőven kijutott, (Derültség és mozgás.) nem igen szoktam kérelmeket intézni, nem is számithatok méltányosságára, sem másra; de most ez egyszer intézem hozzá azt az egész tiszteletteljes és alázatos kérelmet, hogy akkor, a mikor az embernek egész múltja, politikai reputácziója egyszerre kerül tárgyalás és eldöntés alá, tegyen meg nekem annyit, hogy közölje azt is, a mit a védelmemre elmondok. T. képviselőház! Mélyen fáj, hogy a t. ministerelnök ur igen súlyos helyzetet teremtett tegnapi felszólalásával. Kis nemzeteknek különösen akkor, a mikor az ellenségeknek légiója körülveszi őket, talán érdekükben volna, hogy inkább saját nemzeti reputácziójukat védelmezzék, még akkor is, hogyha — mint mindenhol, a hol emberek vannak — bajok vannak; mondom, érdekükben van, hogy igyekezzenek azokat a bajokat szeretettel egymásközt elintézni. Hogyha van egy ministerelnök, a ki ezt a szituácziót választja magának, hogy megtámadjon politikai reputácziómban, és azon cselekedeKÉPVH. HAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET. teimré nézve, a melyek azon időből származnak, a mikor együttműködtünk, a ki tehát azt mondja Európa előtt, és mondjuk a világ előtt, hogy volt egy igazságügyminister, a ki olyan volt, mint a milyennek ő bemutat: annak a ministerelnöknek számolnia kell azután annak eshetőségével is, hogy a volt igazságügyminister. . . . Mezőssy Béla államtitkár: Ön kezdte! (Mozgás.) Polónyi Géza: ... az a volt igazságügyminister azután kimutassa ország-világ előtt, milyen volt az a ministerelnök, és milyen volt a tegnapi naj)ig. Tudom, hogy ez rettentő szomorú helyzet és mélyen is fájlalom, hogy e helyzetbe belesodortatom, hogy igy kell Európa előtt megjelennem. De akkor, a mikor nekem a közpályámon ma már nem marad másom, mint a politikai becsület és reputáczió, akkor ne méltóztassék rossz néven venni, ha én ezt az egy kincsemet, talán a keserűségnek hangján is. de meg fogom védeni. T. képviselőház! Reá térek a dologra magára. Szives figyelmükért esedezem, mert pontrólpontra akarom kimutatni, hogy a mit a t. ministerelnök ur a tegnapi napon elmondott... Wekerle Sándor ministerelnök : Nem igaz! (Derültség.) Polónyi Géza :... sőt annyira nem igaz, hogy még az ellenkezője sem igaz. (Elénk derültség.) T. képviselőház! Menjünk sorba. A t. ministerelnök ur első sorban is az én inteneziómat gyanúsítja meg és illetőleg magyarázza félre. Mit mond rólam a t. ministerelnök ur? Azt mondja, ha ugy valósittatik meg minden, a mint a képviselő ur akarja, a mai helyzetnek felforgatása következik be. Ez nem igy áll. A t. ministerelnök urnak nem volt szüksége arra, hogy intenczióm tekintetében reám fogjon valamit, a mit nem mondtam, mert én megmondtam, hogy mi volt az intenczióm. Wekerle Sándor ministerelnök : Mi volna az eredménye! Polónyi Géza: Én megmondtam, mi volt az intenczióm, én nem a mai állapotról beszéltem csupán. A mi az én intenczióm volt, az talán erélyesebb szavakban kifejezve, semmi más nem volt, mint a mit az előttem szólott G-aal Gaszton t. kéjyviselő ur most elmondott. Az én beszédemben megtalálja mindenki kifejezetten azt az intencziót, a mely állott nemcsak a czélzatból, de világosan kifejezett szavakból. Én nem a mai állapotra és annak létező konstellácziójára czéloztam és nem arról beszéltem, nem annak felforgatását kértem, hanem beszéltem azon jövendő konstelláczióról, a melyet fúzió név alatt ismer a közönség. Ezzel a jövőben való alakulással foglalkoztam én; itt nem rejtett czélzatokkal, hanem világosan kifejezve megmondottam, hogy én a leghatározottabban elleneznék egy olyan fúziót, a melynek az lenne 49