Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-392
378 392. országos ülés 1908 deczember U-én, hétfőn. Halljuk!) Azért röviden, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ilyen külügyi vonatkozásokkal is összeköttetésben álló kérdést a legnagyobb higgadtsággal és preezizitással kell tárgyalnunk. (Helyeslés.) Mi kötelesek leszünk a törvényhozás előtt bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy miért'mentünk bele az annexióba, szükséges volt-e az annexió, időszerű volt-e az annexió, . . . Nagy György : Nem! Wekerle Sándor ministereinök : ... helyesen hajtatott-e végre . . . Nagy György: Nem ! Wekerle Sándor ministereinök: ... és ugy hajtatott-e végre, hogy ezáltal az ország jogai, a magyar szent korona jogai csorbát és sérelmet ne szenvedjenek. Nagy György : Nem ! Wekerle Sándor ministereinök: Hát, t. képviselőház, azt hiszem, Nagy György képviselő ur igen bőséges módot íog magának venni arra, hogy a kérdéshez hozzászóljon, előlegesen, közbe és utólag. (Elénk derültség.) tehát engedje meg, hogy én most a vitát vele föl ne vegyem, annál kevésbbé, mert törvényjavaslat van e tekintetben előterjesztve. De két szempontról mégis kell szólnom. Az első szempont az, hogy én igen sajnálom, hogy a magyar parlamentben, és épen Polónyi képviselő ur, akkor, a midőn Bosznia annexiójáról volt szó, olyan álláspontot foglalt el. a melyet a velünk ellenséges lábon levők foglalnak el, és a mely nem is felel meg sem a nemzetközi jognak, sem az igazságnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur ugy tünteti fel a dolgot, mintha Bosznia okkupáeziójára nekünk csak a berlini szerződés adott volna jogot, és excessus mandatinak nevezi. . . Nagy Ferencz: Szeliden ! Wekerle Sándor ministereinök: Szeliden szólva, hogy mi az annexióba belementünk. Polónyi Géza: Kossuth Ferenczet kérdezze meg, minek nevezte ! Akkor megtudja, hogy én szelíd voltam-e ! Wekerle Sándor ministereinök: Bocsánatot kérek . . . (Zaj.) Polónyi Géza: Nem oda szóltam. (Zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor ministereinök; ...tegyük félre a személyes argumentumokat, dolgozzunk igazi argumentumokkal. (Helyeslés jobbjelői.) En azt vitatom, hogy azon mandátumon kivül, a melyet mi elfogadtunk a berlini kongresszus részéről, nekünk még egy más jogczimünk is volt Boszniára. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Nem azt a jogczimet akarom érvényesíteni, a mely a magyar korona jogczime ; ez intern dolog, hogy miként érvényesítjük ezt Ausztriával szemben. Ez a külfölddel szemben erkölcsi jogosultságot-ad, de nem ad jogi alapot arra, hogy annektáljunk, hanem minden államnak megvan az a természetes joga, hogy akkor, ha saját érdekeit veszélyeztetve látja, ezen érdekek oltalma végett ugy lépjen fel, hogy ezen érdekeit megóvhassa. (Élénk helyeslés.) Ez a természetes jogunk nekünk is mégvaii, és ez nem a berlini kongresszuson alapszik. Nekünk van egy minden államot megillető eredeti jogczimünk ; a berlini kongresszus csak több jogot adott, de megköszönném én annak a berlini kongresszusnak a jogczimet, ha az minden balkán állammal szemben megkötöttséget és nem külön jogot jelentett volna. (Elénk helyeslés.) A berlini kongreszszus egy külön jogot adott, de nem alterálta azon ősi jogunkat, azon minden államot megillető jogot, hogy saját érdekeink megvédéséről legjobb tehetségünk szerint gondoskodjunk. (Zaj és mozgás balfelöl. Elnök csenget.) Ez a helyes álláspont. Azon állásponttal szemben, a mely ugy szeretné feltüntetni a dolgot, mintha csak a berlini kongresszus által. . . Polónyi Géza: Mi a másik ? Wekerle Sándor ministereinök: Az a minden államot megillető jog, hogy saját veszélyeztetett érdekeit megvédje. Polónyi Géza: Sikerült a paczifikáczió ? Bozóky Árpád : Akkor Bécset kellene elfoglalni ! (Nagy zaj.) Elnök: (Csenget). Csendet kérek. Kérem Bozóky képviselő urat! Wekerle Sándor ministereinök: Én csak sajnálom, hogy a magyar parlamentben a képviselő ur is olyan álláspontra helyezkedett, a mely egy eredetileg meglevő és a berlini szerződés által sem kisebbíthető jogczimünket és jogalapunkat kétségbevonta. Megjegyzem, hogy épen erre alapítjuk azt, hogy ez az okkupáczió, vagy nevezzük annexiónak, csak köztünk és a porta közötti ügy. Epén ez a mi álláspontunk, mert mi ezzel a joggal éltünk, és nem a berlini szerződés által adott joggal, daczára annak . . . Polónyi Géza. Az nálunk nincsen beczikkelyezve. (Zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor ministereinök: ... hogy a berlini szerződés által inaugurált okkupácziónak is állandó jelleget tulajdonítunk és tulajdonítottunk. Ezt én. t. képviselőház, e helyről nem a képviselő urnak jegyzem meg, hanem csak az a czélom, hogy a magyar képviselőházban ne hagyjam gyöngíteni azt a jogi álláspontot, a melyet kifelé kívánunk érvényesíteni. (Elénk helyeslés jobbjelői.) Ismétlem, t. képviselőház, jó lesz a bosnyák vitát nem így inczidentaliter felvetni. (Igaz! Ugy van!) S most még Holló Lajos t. barátomnak fölszólalására van megjegyzésem, a ki szintén foglalkozott a bosnyák annexió kérdésével és annak időszerűtlenségét vitatta. (Igaz ! Ugy van! a balpárton.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy bizonyítékát fogom majd a tárgyalás során szolgáltatni annak, hogy az időpontnak megválasztása nem mitőlünk függött. (Igaz I Ügy van ! jobbfelöl.) A külviszonyok és saját érdekeinknek mindinkább veszélyessé válása kergettek minket abba a kényszerűségbe, hogy gyorsan és ezen időpontban éljünk az annexió jogával. (Mozgás. Helyeslés.)
