Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

372 302 országos ülés Í908 Wekerle Sándor ministerelnök: Ha közbeszól a képviselő ur, erről is vagyok bátor szólni. Hiszen a kereskedelemügyi tárcza tárgyalása alkalmával t. barátom az államtitkár ur már emiitette mellesleg, hogy foglalkozunk a vasutak jövedelmének a fokozásával. Minket ezek a kedvező financziális eredmények nem szédítenek el, mi mértéket kívánunk tartani a kiadásoknál, és folytatjuk azon tevékenységünket, hogy emeljük a bevételeket; és a mi specziáliter a vasutakat illeti, ott jelezte ő, hogy nem a tarifák általános revíziója, hanem a gyorsszállitásoknál és a teheráruszállitásoknál a szállítási adó hozzászámitása által jelentékenyen fogjuk azt a jövedelmet fokozni. Ez paralizálja azt a hiányt, a mely a kezelésben egyébként előáll, és a melyre vanatkozólag a múltkor megjegyeztem, hogy az átmeneti jellegű, a mennyiben összes üzemeinknél, nemcsak a vasutaknál, az óriási fizetésemelések most nyilvánulnak, (Ugy van! balfelől.) de ezek megemésztetvén, a későbbi jövedelmek kedvezőbben fognak alakulni, mondom, hogy financziális rendezettségünket minden irányban megóvjuk, daczára ezen kedvező eredményeknek, nem fogunk elmulasztani semmit, hogy az állami bevételeket minden téren növeljük. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hogy a költségvetés pénzügyi részeire vonatkozó mondandókat befejezzem, csak azt vagyok bátor még felemliteni és a t. háznak megnyugtatásképen előadni, hogy habár óriásilag emeljük is a kiadásokat, az én legjobb meggyőződésem szerint ez a költségvetés mégis reális alajiokra van fektetve, (Ugy van ! balfelől.) az abban előirányzott összegeknek befolyására számithatunk s azért ez alapon ajánlom is azt elfogadás végett a" t. háznak. (Élénk helyeslés.) És most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek a vita folyamán előhozott politikai természetű kérdésekre. (Halljuk. ! Halljuk !) Itt elsősorban Polónyi Géza t. képviselőtársunknak felszólalásával kívánok foglalkozni, (Mozgás. Halljuk!) a melynek lényege az, hogy ezen kormánynak működése alatt a 48-as és függetlenségi pártnak tehertételei a párt felállított elveivel szemben óriásilag növekedtek (ügy van! a balpárton.), a részére biztosított előn}

T

ök meg nem valósultak; konklúziója pedig az, hogy elérkezett ennélfogva a 48-as és függetlenségi pártra nézye a cselekvés órája. Bozóky Árpád : Ugy van ! ügy van ! Wekerle Sándor ministerelnök : A czél határozottan megjelölve nem volt, de azt hiszem, az eredmény nem lehet más, — ha ugy valósittatik meg minden, a mint a képviselő ur akarja — mint a mai helyzetnek felforgatása. (Igaz! Ugy van ! Mozgás. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur ezen állításának igazolására három irányban terjeszkedett ki. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor msnistereSnök: A képviselő ur -először is részletesen taglata azt a paktumnak nevezett egyezményt, Vagy pontoza tokát, a medéczember \h-én, hétfon. lyek annakidején ezen kormány megalakulása előtt megállapittattak és legfelsőbb helyen is jóváhagyattak és elfogadtattak ; másodszor megemlékezett a bank-kérdésről és végül, harmadszor, Bosznia kérdéséről. Mindezekre ki kell terjeszkednem. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. j Előrebocsátom azonban azt, hogy én merőben tarthatatlannak és helyt nem állónak tekintem a t. képviselő urnak azt a tételét, hogy akkor midőn különböző politikai pártok elvi álláspontjuknak sértetlen fenntartása mellett közös feladatoknak megvalósítására vállalkoznak, ezen feladatok végrehajtásában, vagy a kormányzás ideje alatt felmerülő és előre nem látott kérdéseknek megoldásánál, ha azok nem in pejus, hanem a status quo prolongálása alapján oldattak meg, egyik vagy másik pártnak megterheléséről el nem viselhető tehertételekről egyáltalán szó lehetne. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások: Hamis mérleg.) Hiszen akkor mi mindannyian, a kik egyesültünk egy közös akczióra, napról napra a kérdések egész sorozatával lennénk terhelve, a melyeknél a mi politikai nézeteinket érvényre nem juttathatjuk, azokat szüneteltetnünk, visszatartanunk kell csak azért, hogy becsületesen megvalósítsuk azt a programmot, a melyre közösen vállalkoztunk. Mi, akik ennek a kormánynak padjain ülünk, — el merem mondani — egészen lelkiismeretesen és becsületesen igyekeztünk akként megoldani a felmerülő kérdéseket, hogy azok ne járjanak egyetlen pártnak sem kisebbítésével, elveinek sérelmével, (ügy van ! jobbfelől.) sőt igen gyakran, t. képviselőház, épen a függetlenségi és 48-as jnárt elveire való tekintettel (Halljuk ! Halljuk !) — mert az egyesült pártoknak ez a párt nemcsak a legnagyobbika, hanem az országgyűlésnek is abszolút többsége — (Igaz ! ügy van !) egyenesen arra az álláspontra helyezkedtünk, a mely ennek a függetlenségi programmnak felel meg s ezt az állásjDontot áldozatok árán is megvalósítottuk. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Utalok arra, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy mindjárt működésünknek eíső napjaiban, midőn arról volt szó, hogy szerződés alakjában kössük-e meg az egyezményt Ausztriával; hogy önálló, autonóm alakban tartsuk-e fenn a vámtarifát, (Halljuk ! Halljuk !) oly nehézségekbe ütköztünk, a mely nehézségek talán a mi pártállásunknál fogva, a mi felfogásunknál fogva nem lettek volna olyanokul tekintendők, hogy azokért harczba bocsátkozzunk, de — a t. képviselő ur is igen ]ól tudja, hogy •— tisztán a függetlenségi és 48-as párt álláspontjának honorálása végett egy nagy küzdelembe mentünk bele, a mely odaát Ausztriában kormányválságra is vezetett, (ügy van!) Vájjon ezt is a függetlenségi és 48-as párt számlájára, vagy pedig a mi tehertételünkre írja-e a t. képviselő ur ? (Halljuk! Halljuk!) Es bocsássa meg nekem a t. képviselőház, hogy •=*- a mit nem szoktam tenni (Halljuk ! Hall-