Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

392. országos ülés 1908 deczember 14-én, hétfőn. 365 szabadította, addig msárészről oda törekszik, hogy a fejlesztendő magyar ipar részére olcsó szenet állítson elő. Még más téren is letetne azon ipart emelni. Pl. a sóbányáknak a vizét az u. n. Solvayféle konczentráló módszer szerint szintén fel lehetne használni. Ebből ammoniákot és szódát lehetne előállítani, ennek alapján pedig a lugkő-, szappanés üveggyártást lehetne fokozni. Most lugkőért évenkint két millió koronát adunk ki, szappanért hat millió koronát és üvegárukért tizenkét millió koronát, holott ezt helyesen értékesítve és felhasználva, ezekben nagy segítséget találhatna iparunk. A bányászat emelésére bizonyos adminisztratív intézkedésekkel is emelőleg lehetne hatni. így pl. a bányahatóságok pontosabban hajtsák végre a törvényt; hogy a magyar bányászat sérelmei magyar bányatörvények által orvosoltassanak; hogy a bányatérképeztetés egységes alapra fektettessék; hogy az átnézeti térképek folytonosan kijavítva kiegészíttessenek, ugy, a mint ez Poroszországban, s van végül, hogy a bányászat emelésére bányászati hitelintézet létesíttessék. A mint ezekből méltóztatik látni, a bányászat terén mindenesetre igen sok a teendő. Sok a mulasztás, a mely azonban, elismerem, hogy nem e kormány hibája. E mulasztások kedvezőtlenül hatnak vissza a műszaki tisztviselők anyagi érdekeire is. A vasgyári üzemeknél az előléptetési viszonyok jobbak, a szolgálati idő is jobban van szabályozva, holott ezt az elbánást a bányászati tisztviselők is megérdemlik. A fémbányász is különleges viszonyoknak van alávetve. Ök ép ugy forognak veszélyben. A folytonos légcsere, időviszontagságok a föld alatt, a mennyiben a bánya levegője majd 20—40 Celsius fok meleg közt váltakozik, majd pedig egészen hideg és nedves a bánya. Ezért sok a bányászok közt a vérszegény, aszkóros, reumás. Ki vannak téve továbbá sok sérülésnek az omlások, s robbantások veszélye folytán is. A bányásztisztviselő, miután tömegeket irányit, kulturális, s nemzetpolitikai missziót is teljesít. A bányászati tisztviselőnek mielőtt oklevelet nyer, érettségit kell tennie, négy évi főiskolai tanfolyamot kell végeznie és azután még két évi gyakorlatot végeznie. Túlnyomó részük a városoktól távol él. ennélfogva gyermekeik neveltetése is roppant terhes. Nagyon méltányos tehát, hogy a pénzügyi fogalmazói szak tisztviselőkkel egy státusban legyenek. A kincstári bányatisztviselők előléptetési viszonyai a jelen költségvetésben való némi javulás daczára is csak még mindig elég gyarlók. Ezekután engedje meg a t. ház, hogy kitérjek az adótisztviselők javadalmazására is. Az adótisztviselők anyagi érdekei évtizedek óta el vannak hanyagolva. Ma is azokban a perczentuális keretekben mozognak, a melyekben a szervezéskor voltak, s e megszaporodott keretek miatt előléptetési viszonyaik a mai létszámnak egyáltalán meg nem felelnek. Igaz, azt mondják, hogy a ki fizetést huz, annak a munkája által saját érdekeinek a védelmére, többet kell hoznia, mint a mekkora a fizetése. Ha ezt el is fogadjuk igaznak, mindig megvizsgálandó, van-e dotálva, hogy az, az élet fentartási szükségleteinek megfeleljen ? Mert a gyomrot bölcs mondásokkal lecsititani. kielégíteni nem lehet. Ök nem az okai, hogy az élet oly nehéz és drága ! Azt is mondják, hogy a terhet az állampénztár nem birja meg. Én meg azt állítom, hogy birnia kell. Az állam tartson annyi tisztviselőt, a mennyi szükséges . . . Lányi Mór : Máris több van, mint kellene ! Vizy Ferencz: ... és ezeket fizesse tisztességesen. Ha sok tisztviselőre van szükség, a megfelelő ellenértéknek is okvetlenül meg kell lennie. És ha nincs, akkor nincs meg a kellő ellenőrzés, vagy rossz a rendszer. Kétségbeejtő állapot, hogy 1869-ben öt millió koronát tettek ki a nyugdijak, 1904-ben már majd nyolczszorosát, vagyis 42 millió koronát. Ez egy egész hadsereg. Ilyen hadsereggel csak bürokraticze lehet dolgozni, de helyes és jó közigazgatást vezetni nem. Az adótisztviselők, a vasutasok, a postások és tanítók ebben az országban a legtöbbet dolgoznak, s a legjobban is vannak elfoglalva. Ezt belátta a t. ház is, belátta az igen t. pénzügyminister ur is 1908 január 20-án a küldöttségnek mondott szives válaszában. Pedig az adó tisztvisel ők, nagyon fontos teendőket végeznek, az országnak jövedelmeit kezelik, résztvesznek a kormányzat és közigazgatás minden ágában. Kezükön milliók fordulnak meg és kisebb helyeken valóságos hazafias missziót teljesítenek, tehát a közszolgálat érdeke kívánja a rendezést. Sajnos, ezeknek fizetésére vonatkozólag is a költségvetésben a javulásnak szintén igen gyenge nyomaival találkozunk ! Az a tervezet, a melyet már a pénzügyi bizottság is letárgyalt, az adótisztviselők méltányos igényeit nem elégítheti ki. Mert míg a hasonló minőségű pénzügyi tisztviselők státusrendezése végleges, addig ezeké a távol jövőbe tolatik ki és még akkor is lényegesen kedvezőtlenebb lesz a számvevőségi tisztviselőkénél. Szükséges tehát, hogy az adótisztviselők státusa is egyszerre, s véglegesen rendeztessék. A mint már beszédem elején is megjegyeztem a t. kormány iránt bizalommal viseltetem és azért a költségvetési törvényt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? - Dudits Endre jegyző: Rojc Milán! Rojc ÍVIllán (horvátul beszél). Zlinszky István jegyző: Gr. Batthyány Tivadar í Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Őszintén megvallom, nem volt szándékom az appropriaczionális vita során felszólalni. Ám ha rövid néhány perezre mégis igénybe veszem a t. ház figyelmét, teszem ezt Bozóky Árjjád, s több igen t. képviselőtársamnak beadott indítványa folytán. (Halljuk !) T. képviselőtársaimnak az a czélja ezen inditványnyal, hogy a ház hozzon ma határozatot az