Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-388

292 388. országos ülés 1908 deczember 9-én, szerdán. szó, hogy egy egész vidék és egy egész nép kegyéletét mélyen sértő lépés megtoroltassék. Ez a balázsfalvi eset igen jellemző azon kezelési rendszerre, annak mintegy folyománya, a mely kezelési rendszerben minket ott a perifériákon részeltetnek és a mely mélyen felháborította az egész román közvéleményt. Én azt, hogy ez a cselekmény Balázsfalván elkövettetett, igenis, annak tudom be, hogy a hatóság ilyen esetekben tanúsított lanyha eljárása egyenesen felbátorít ilyen tett elkövetésére. Egészen bizonyos vagyok benne, t. ház, hogy ha ez a cselekmény nem a mi, kegyelettel őrzött emlékünket érte volna, hanem csak egy magyar embernek az ablakait törték volna be, bizonyára rég megvolna már a megtorlás. (Élénk felkiáltások : Nem áll ! Zaj. Mozgás.) Igenis, t. ház, én azt tartom, hogy ez a cselekmény következése azon lanyha eljárásnak, a mely bátorítólag hat, következése azon mérhetetlen izgatásnak, a mely izgatás mi ellenünk elkövettetik. (Ugy van I) Hiszen minden alkalmat megragadnak arra nézve, hogy minket, románokat, oly szinben tüntessenek fel, hogy az a közvélemény igazolva lásson minden cselekményt, a mely mi ellenünk követtetik el, igazolva lásson minden cselekményt, a mely velünk szemben elkövettetik, (Mozgás és zaj a baloldalon.) Egy hang (balfelől) : A magyarok izgatnak a románok eUen, ugy-e ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Igenis, t. ház, állítom azt, (Halljuk !) hogy olyan izgatások, a melyeknek következményei az ilyen cselekmények, büntetlenül követtetnek el a magyar sajtó részéről, mig a román sajtó részéről a legkisebb allúzió is büntetést von maga után. (Élénk ellenmondások balfelől. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Midőn a múltkor az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása keretében Pop Cs. István t. barátom felhozta azt a körülményt, hogy a román lapok milyen mérhetetlen üldözésnek vannak kitéve, az igen t. minister ur megjegyezte, hogy ne legyen izgatás s akkor nem lesz büntetés. (Elénk helyeslés balfelől.) Ez nagyon logikus okfejtés volna, ha viszont a másik oldalon nem volna meg az izgatás és nem hiányoznék következetesen a büntetés. (Mozgás és zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Egy hang (balfelől) ; Mindenki bűnhődik, a ki izgat! (Mozgás.) Maniu Gyula: Bátor leszek ezen tételemnek igazolására hivatkozni egy Budapesten megjelent hirlapi czikkre, annyival inkább, mert az elévülési határidőn kivül van az ügy, tehát nem lehet bennünket a demmcziálás gyanújával illetni. Felolvasom ezt annak igazolására, hogy milyen czikkek jelenhetnek meg magyar lapokban, a nélkül, hogy valaha valamelyik ügyész ur kötelességének tartotta volna, hogy izgatásért pert inditson, holott a román lapok ellen, a mióta a büntető törvénykönyv létezik, minden adott esetben megtörtént a feljelentés. Már pedig — a mint azt ezen czikk szövege bizonyitani fogja — ebben olyan kifejezések használtattak velünk szemben, a melyek felbátoritólag hatnak az emiitett cselekmények elkövetőire, á kik azután büntetlenül cselekedhetnek meg mindent. Szives türelmüket kérem néhány perezre a czélból, hogy egy olyan lap czikkét olvassam .fel, a melyről mondják, tekintélyes pausálét kap évenként. (Felkiáltások : Melyik lap ?) Az Egyetértés ! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Szíveskedjenek csak meghallgatni, milyen mérvű izgatás történik e czikk ben, a mely a románokról beszél (olvassa, zaj) : »Hát talán nagy testvéri szolgálatokkal tették. . . magukat érdemesekké kiváltságokra. Nem! És ezerszer is nem. Pimasz belső ellenség volt mindig az oláh. De sohase nyiltan, mindig orvul. Egyetlen jóltevőjét, a magyart marta meg a legkegyetlenebbül. Mert más nemzet be se fogadta volna ezt a ronda, piszkos hordát. (Ugy van! balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula (olvassa) : Meg nem tűrte volna semmi kulturnemzet maga mellett. És most ezek az urak beszélnek itt nemzeti jogaik sérelméről 1 Hol szerezték ők azokat a nemzeti jogokat ? Talán Nagyenyednél vagy Balázsfalván ? Nagy infámis szemérmetlenség kell hozzá, hogy alig 50 esztendővel ezek után a gazságok után az asszony- és gyermekvérben gázoló hitvány apák fiai odaálljanak pirulás nélkül a magyar kultusminister elé és felhánytorgassák hazafiúi jogaik sérelmét.« (Élénk helyeslés balfelől.) Akkor irta ezt ez a lap, a midőn Metianu érsek az igazságügyminister urnái tisztelgett, a nélkül, hogy eljárás lett volna ellene inditva. Mondhatja-e az igen t. igazságügyminister ur hogy a büntetések egyenlő arányban állanak az izgatással és nem mondhatom-e én jogosan azt, hogy igenis elkövettetnek a legnagyobb túlzásba menő izgatások velünk szemben, a nélkül, hogy az igazságügyminister urnak vagy az ügyész urnak eszébe jutott volna valamikor, hogy a velünk szemben elkövetett izgatások is kellőképen rnegtoroltassanak. (Mozgás a baloldalon.) Ne gondolják azt, t. ház, hogy én most ügyész után kiabálok ; nem kivánom azt, hogy ezek az urak megbüntettessenek. Meg vannak ők büntetve lelkiállapotuk ferdeségében, ha ilyeneket képesek irni, (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) mert a ki ilyeneket ir vagy állit, az az intellektuális és erkölcsi züllés olyan fokán áll, hogy ennél nagyobb földi büntetéssel nem sújtható. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) De, t. ház, én azt mondom, hogy ha az igazságügyminister urnak és az ügyész uraknak kikerülték a figyelmét ezek a dolgok, akkor ne keressenek olyan szorgosan minden legkisebb allúziót, hogy a román sajtót büntethessék, ne pedig azért, mert az ily eljárás az egyenlőtlenséget statuálja, ' felbátoritást képez törvénytelen kihágások és esz-'