Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-383
16 383. országos ütés 1908 deczember 2-án, szerdán. Németországba, vagy Erancziaországba, meg sem nézik, hanem kiboritják és visszaküldik az egész árut, szóval nem akezeptálják. Annak, hogy a mi exportunk csökkent, különösen a Németországgal való reláczióban, van különleges oka is. Ez a különleges ok a kereskedők hanyagságában és visszaéléseiben rejlik. Arról nem is akarok bővebben szólni, t. ház és igen t. földmivelésügyi minister ur, hogy p. o- nálunk a tollkereskedés a magyar piacz számára teljesen ki van zárva. Nálunk a tollat, a melynek értékét az a szegény birtokos igazán nem is ismeri, magyar czélokra eladni nem lehet. Miért? Nálunk nincsenek tisztítógyárak ; ezek a gyárak vagy Németországban vagy Ausztriában vannak, a hova a tollat exportálni kell, hogy kigőzöljék és megfelelő kereskedelmi czikké átalakítsák. És igy érjük meg azt, hogy a legszebb ludtollakat, a legértékesebb tollakat ugy kapjuk meg a magyar kelengyék számára, hogy az alföldi libának és kacsának tollát elküldik Németországba és onnan visszakerül ide Magyarországba, mint német áru. Legelső sorban tehát a tollkereskedés tekintetében szives figyelmébe ajánlom t. minister ur, bogy valamiről gondoskodni kell, mert eltekintve attól, hogy ma is 8 millió koronát tesz ki évente a teljesen feldolgozatlan és értéktelen — már ugy értem, hogy a kereskedelmi forgalom szempontjából értéktelen — áru, mihelyt lehetővé válik, hogy Magyarországon dolgoztassák fel és kerülhessen forgalomba, legalább kétszeres értéket, ha háromszoros értékről nem is beszélhetek, fog kitenni az a toll, a melyet biztosítani tudunk az ország számára. Suciu lános: Ebben igaza van! Polónyi Géza : A kereskedő kikeresi magának a legselejtesebb árut és azt exportálja és magyar áruként viszi ki Bécsen át. Mert Magyarországon, a hol száz milliót meghaladó baromfitermék és melléktermék értékesítéséről van szó évenként, nincs sem tojásbörze, sení tojáskereskedelem, sem tojás szempontjából nincs semmiféle baromfitenyésztési centrális hely, ugy hogy egész baromfitenyésztésünk Ausztrián át bonyolittatik le osztrák kereskedelmi ügynökök révén, a kik odajuttatták a magyar ekszportot, — szívesen szolgálok a t. minister urnak lappéldányokkal, — hogy a német területen valóságos bojkott alá veszik a magyar árut, és ma már megcsinálták Németországban azt, hogy az u. n. Reichshuhn típust keresik, de még a tojást is megbélyegezik német márkával, hogy kikerüljék a magyar áru és az osztrák-magyar áru megvételét, ugy, hogy valóságos bojkott alá vagyunk helyezve, főleg azért, mert rendkívül nagymértékű visszaélések történtek, selejtes áruk ekszj>ortálásával a kereskedők vissza éltek, (Mozgás.) és ez felháborította a német piaczot és leszorították áruinkat oly mértékben, hogy ez szinte megdöbbentő. Érdemes lenne foglalkoznál, t. minister urnak a tenyésztésre vonatkozó akcziójával. Nagyon nemes intencziókat látunk, és kétségtelen, hogy a t. minister ur maga érzékkel bir, sőt tények is bizonyítják, hogy érdeklődik a dolog iránt. De méltóztassék megengedni, az a költségvetés, a mely előttünk fekszik, e nagy problémák, e nagy kérdés szolgálatában csak morzsákkal rendelkezik. Méltóztassék megnézni Olaszországban és Németországban — nem is szólok Amerikáról — mily óriási áldozatokat hoznak e területen, hogy a tenyésztés, termelést és kivitelt forszírozzák. Nálunk, a hol — mondjuk csak kerek számban — 100 millió korona oly értékről van szó, a melyet csak exportban a kistermelők, a kisbirtokosok számára biztosítani kellene, figyelembe véve e mellett a saját fogyasztásunkat is, a mely a jólét előmozdítása, mondom, nálunk ily óriási nagy termelési tényezővel szemben mit találok a költségvetésben ? 120,000 koronát baromfikiosztás czéljaira, a mely a fajbaromfi kicserélésére fordittatik. T. i. a parlagi baromfi kicseréltetik fajbaromfival és erre van a 120.000 korona.-Ennek egy része tehát visszatérül, mert, a mit beváltanak, azért kapnak parlagi baromfit, azt pedig értékesíthetik, annak egy része tehát visszatérül. Mondjuk, hogy a 120.000 koronából marad baromfitenyésztés czéljainak előmozdítására 80.000 korona, mondjuk 100.000 korona, mondjuk az egész 120.000 korona. Ezenkívül találok egyetlenegy tételt, a mely a gödöllői baromfitenyésztő iskolának előmozdítására felvesz 24.000 koronát. Jól tudom, hogy a t. földmivelésügyi minister ur sem csodatevő. Az ő budgetjének keretében, a mely igy megvan szabva, valami világrenditő nagy akcziót nem csinálhat. De már tavaly szándékoztam a t. ház figyelmét felhívni ezekre. Ma nem fogok konkrét inditványnyal előállani, hogy méltóztassék fölemelni e tételeket, mert a mi parlamenti viszonyaink és a költségvetés előkészítése okából ez szinte lehetetlen, hogy eredményre vezessen, de méltóztassék megengedni, hogy fentartsam a szerencsét elsősorban azon kérelem előterjesztésére, pár adatot szolgáltatok majd, mily czélra lehetne fordítani, legyen szives a t. minister ur is gondoskodni arról, hogy jövő évben a költségvetésben e czélok istápolására nagyobb összegek vétessenek fel. De ha nem tudom, bármily ellenáramlat okából, ez nem történhetnék meg, csakugyan méltóztassék nekem fentartani azt a szerencsét, bogy a jövő esztendőben részletes adatokkal támogatva, a t. házat magát kérjem meg, hogy ennek a termelési ágazatnak az istápolására nagyobb összegeket vegyünk fel a költségvetésbe, mert különben leveretünk ezen a területen, és nagy kárát vallja épen a kis- és középbirtokos osztály annak, ha ezen termelési ág leszorittatik. Itt van ez a 24.000 K. Méltóztatik tudni, mi ez a 24.000 korona a gödöllői telepnek?
