Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-386

174 386. országos ülés 1908 deczember 5-én, szombaton. De én azt hiszem, hogy nekünk nincsen is szükségünk statisztikai adatokra azért, hogy meggyőződhessünk, hogy Magyarországon igen el van terjedve a baj, sőt oly mérvet öltött, a mely fel kell hogy hivja nemcsak a társadalom, hanem a kormánynak és magának a törvényhozásnak figyelmét is. A ki nyitott szemmel néz végig az országon, a ki nyitott szemmel jár a nép között, az a maga tapasztalataiból is megállapíthatja, hogy milyen óriási mértékben terjedt el az alkoholizmus a mi országunkban. Magyarországon ezzel a kérdéssel csak a legújabban kezdenek foglalkozni. Meg keU említenem, hogy az első úttörő ezen a téren épen a kormány alkalmazottai közül került ki, az első könyv, a mely erre nézve Magyarországon megjelent, azt Máday Izidor nyugalmazott ministeri tanácsos irta ily czimen : »Adatok az alkoholizmus kérdésének ismertetéséhez*, melyből több adatot magam is felhasználtam, a mit ezennel köszönettel elismerek. Már ez a szerző is nagyon panaszkodik arról, hogy a szeszes italokkal való visszaélés tekintetében hazánkat ületőleg kellő statisztikával nem rendelkezünk. De ha a szeszes italok fogyasztását veszszük, a melynek mértékét igenis meg lehet találni a statisztikában, mivel abból igenis vesznek fel statisztikát, hogy hány liter bort, sört vagy pálinkát isznak Magyarországon — a pénzügyminister szokta mindig kiszámitani — ha ezen számításokkal a kezünkben tekintjük a dolgot, arra a szomorú meggyőződésre jutunk, hogy a pálinkafogyasztás tekintetében a mi országunk a második helyen áll a kontinensen. Dánia van az első helyen, a hol fejenként körülbelül hét liter szeszt isznak meg évenként és nálunk, az én számitásom szerint, egyénenként és évenként 5.9 liter tiszta szesz fogyasztatik el. Ebben a tekintetben tehát az a dicsőségünk nekünk, hogy az elsők közé kerültünk, míg az irni és olvasni tudók tekintetében az utolsó helyen állunk a kiiltur-államok sorában. De egyéb körülményekből is következtetéseket lehet vonni az alkoholizmus terjedésére. Elővettem a Statisztikai évkönyv 14. kötetét, a mely az 1906. évre vonatkozik és hogyha a hivatalból összeállított italadókat összevetjük a többi adók összegével, azt látjuk, hogy 1906-ban az italadók az összes adóknak 18%-át tették ki Magyarországon. Tehát épen annyit, a mennyit Francziaországban és Németországban. Ebből az összegből azután esik a tiszta szeszre 70%, és innen van azután, hogy tulaj donképen a pálinkaivás dolgában Dánia után mindjárt mi következünk. S hogy mennyire növekszik a dolog, azt mutatja az a körülmény, hogy 1900-ban a szeszadó 59 millió korona volt, 1906-ban pedig már 79 millió, tehát hat év alatt a szeszadó 20 millió koronával növekedett. A fogyasztási adó 1906-ban fizettetett 7 és % millió hektoliter után. De ezen számokon kivül is, a ki a dologgal közelebbről foglalkozik, tudni fogja, hogy a burgonyából készült szesz, a mint előbb is emiitettein, a legveszedelmesebb az emberi szervezetre. Es nálunk a páKnkát ellenőrzés nélkül majdnem kizárólag burgonyából párolt szeszből állítják elő. A szeszfőzdéknek több mint 50%-a a szeszt egyedül burgonyából termeli. Ha azt a pénzösszeget tekintjük, a melyet italra adnak ki, akkor hozzávetőleges számitások szerint meg lehet állapitani, hogy körülbelül 1000 millió koronát adnak ki Magyarországon italra, a nagy általános szegénység mellett, a mely társadalmunkat jellemzi. Megnéztem a bántettek és a kihágások számát. A statisztikai évkönyvben hiába keresnők e bűntettek okait, de találunk egy külnös dolgot, azt, hogy 1906 folyamán a magyarországi királyi törvényszékek és járásbíróságok előtt jogerősen befejezett büntető ügyekben a bűntettek és vétségek miatt elitéltek száma volt 77.828, ezekből analfabéta vagy olyan, a ki csak némikép ir és olvas, volt 98%%, vagyon tekintetében pedig teljesen szegény vagy olyan, a ki csak kis vagyonnal bír, volt 95%. A bűncselekményeket tehát a tudatlanok és szegények követik el. Ha tekintjük ezt a szoros összefüggést, a mely van egyfelől az alkoholizmus és az analfabetizmus, másfelől az alkoholizmus és a szegénység között, megállapíthatjuk, hogy az alkoholizmus Magyarországon egyik legfőbb oka a bűncselekményeknek. Bizonyos, hogy a pálinkaivás tekintetében a hegyvidéki nép áll első helyen, tehát a tót, a ruthén és sajnálatomra be kell vallanom, a román. De tévedne valaki, ha azt hinné, hogy a magyarság között nincs meg ez az óriási baj. Ellenkezőleg, dr. Stein Fülöp, a ki ezekkel a dolgokkal foglalkozik, azt állítja, hogy Magyarországon a legalkoholistább nem a pálinkaivó Felföld, hanem a borivó Bácska. Hogy a magyar faj között is mennyire el van terjedve ez a rettenetes veszedelem, azt be lehet bizonyítani a vármegyei hatóságoknak Máday Izidor doktorhoz intézett átirataiból vagy jelentéseiből. És felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy ezen kimutatásokból az tűnik ki, hogy különösen a Székelyföldön annyira el van terjedve ez az alkoholizmus, hogy a kormány igen jól tenné, ha a székely akczióba az alkoho-' lizmus elleni küzdelmet is bevonná. Zakariás János: Benne van! Goldis László : Az nagyon helyes és nagyon szép. Azt találom pl, hogy Csik megye törvényhatóságának a jelentése a következőket mondja (olvassa) : »A kalákák minden munkánál szokásosak. Van arató, cséplő, trágyázó, fahozó, tapasztó, kaszáló stb. kaláka, mely alkalmakkor az elfogyasztott ételek és italok értéke távolról sem áll arányban a végzett munka értékével. A gazda legtöbbször szokásból, néha kénytelenségből hiv kalákát, mert a gazdag evés-ivással járó kalákába összegyűl a fél falu népe, mig napszámra csak nagy ímmel-ámmal és kérésre kaphat néhány embert. A vásárbajárás egy kiirthatatlan hajlam.