Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

12 383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. abban a hitben és föltevésben cselekedtem, hogy a földmivelósügyi tárcza kerete az a sziget, a hol felekezeti tülekedés, nemzetiségi kérdések nem vegyülnek bele egy tárcza tárgyalásába, a hol elsőrendű nagyfontosságú kérdésekkel, főleg pedig a kenyérkérdéssel kellene a nemzet törvényhozásának foglalkoznia. Látom azonban, hogy a szélső velleitásoknak egyik árnyalata, a nemzetiségi kérdés, ide a földmivelésügyi tárcza keretébe is, belekandikál. Kitérek erre is rövid néhány szóval azon feltevésben, hogy a tisztelt földmivelésügyi minister ur majd meg fogja találni a módot és alkalmat arra, hogy azokra, a miket Maniu Gyula és képviselőtársai itt előadtak, reflektáljon és azokat a maguk kellő értékére leszállítsa. (Ügy van !) En azonban a rnagam álláspontjából akarok egynéhány szóval a felvetett kérdéshez hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk !) Azok közé számitok, a kik a fenyegető veszélylyel szemben, különösen élénken és elevenen óhajtják, hogy az úgynevezett nemzetiségi kérdés területén is találtassák meg a békés kiegyezésnek és kiegyenlítésnek lehetősége. De, hogy a nemzetiségi párt részéről történő felszólalások .tekintetében tájékoztassam a t. képviselő urakat egyéni álláspontom felől, azt hiszem, sokan fogják ezt osztani Magyarországon, a nemzetiségi kérdést nem szabad és nem lehet a nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény keretén kívül tárgyalni és annak megoldását kívánni. Ez a nemzetiségi törvény nem politikai testületeknek, hanem egyedeknek biztosítja azt a jogot, hogy az egyenjogúság révén fajukra és nyelvükre való tekintet nélkül érvényesülhessenek, de soha és sehol semmiféle magyar törvény nem létezik és nem is alkottatott, a mely a magyar állam területén más fajok számára propagáló institucziókat kivánt volna törvénybe iktatni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék szorosan a tárgyhoz szólni. Polónyi Géza : Válaszolok arra, a mit a képviselő ur itt felhozott. Elnök (csenget) : Engedelmet kérek, a képviselő ur a nemzetiségi kérdést a földmivelésügyi tárcza keretébe vonta be. Nem engedhetem meg a tárgytól való eltérést; különben is az csak a ház engedélyével lehetséges, sürgősség esetén azonban kérni sem szabad a tárgytól való eltérést. Polónyi Géza: Én a fölvetett telepítési kérdéshez kivántam szólni, a melyet a nemzetiségi álláspont szempontjából kifogásolt Maniu Gyula t. képviselő ur. En rövid néhány vonásban szándékoztam kimutatni, hogy ennek a faji politikának nemcsak jogosultsága forog fenn, hanem az egyenesen állami kötelesség. Ha ez nem tartozik a tárgyhoz, bocsánatot kérek. (Elénk felkiáltások : Ide tartozik !) Elnök (csenget): A telepítési kérdés odatartozik, de a kéjDviselő ur a nemzetiségi kérdést nagy alapokra fektetve akarta itt vita tárgyává tenni. Nekem kötelességem a házszabályok értelmében eljárni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: En nem tudom, hogy ezen tárgynál hogyan jöjjek a t. elnök úrral össze, vagy hogy mit is mondjak, hogy szerinte a tárgyhoz szólólag nyilatkozzam, mert én azt akartam és akarom defineálni, hogy épen a magyar nemzetiségi törvény alapján és annak kereteiben az a telepítési politika, a melyek difikultálnak, a legjogosultabb, sőt kötelező, (ügy van!) En nem akarok kitéve lenni annak, hogy ezen a területen újra figyelmeztetés tárgya legyek, s azért méltóztassék megengedni, hogy egyszerűen elhagyjam a tárgyat, mert én igy nem tudok vitatkozni. Én már hozzászoktam ahhoz, hogy a saját okoskodásom szerint beszéljek. (Halljuk! Halljuk!) Annyit akarok csak konkluzumként megmondani, hogy sem a jus gentiumban nem találnak az urak fóliánst, sem semmiféle törvényben a világon, a mely egy állam számára azt a feladatot tűzné ki, hogy különösen a határon, ott, a hol a határőrségre hazafiság szempontjából a legnagyobb szükség van, idegen fajok érdekeit propagálja. (Vay van!) Lukács László : Nem vagyunk idegen faj! Hol vannak az idegenek ? Pop Cs. István : Mi voltunk a határőrök mindig. (Zaj.) Okolicsányi László: 1848-ban is ? Lukács László : Micsoda beszéd ez ! Pop Cs. István : Talán ön idegen ! (Nagy zaj.) Polónyi Géza." A mikor tények állanak rendelkezésre, a melyek fenyegető veszélyként hirdetik azt. .. Lukács László : Micsoda tények ? Polónyi Géza : . . . hogy a románok körében a keleti határszélen én a Magyarország érdekében teljesített politika helyes kötelességének azt tartom, ha a magyar faj érdekei kellően istápoltatnak (Élénk helyeslés a baloldalon.) és hogy az a nép, a mely ott elég szenvedésnek, nélkülözésnek és sanyargatásnak van kitéve, a magyar törvényhozás részéről kellő támogatásban részesüljön és a kitelepítési akczió biztosítsa számukra a lehetőséget, hogy a határőrvidéken azok védjék meg továbbra is e hazát, a kik ezer esztendeig eddig is megtartották Magyarország számára. (Élénk helyeslés a baloldalon. Nagy zaj a középen. Elnök csenget.) Lukács László : Nem ismeri a történelmet a képviselő ur ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Lukács László képviselő urat kérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a tanácskozást! Lukács László: Nem lehet ilyet megjegyzés nélkül hagyni! (Zaj.) Elnök: Másodszor figyelmeztetem Lukács László képviselő urat! (Zaj a baloldalon és a középen.) Sümegi Vilmos: A felkonczolók! (Folytontartó nagy zaj. Elnök csenget.) Pop Cs. István : így akarják a békét!