Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

158 385. országos ülés 1908 kultuszkérdésekre fektették a fősúlyt. Én is tehát csak a vita anyagát akarom lehetőleg röviden reasszummálni és remélem, hogy felszólalt t. képviselőtársaim mindegyike felszólalására meg fogja találni a választ és visszhangot azokban, a miket elmondandó leszek. (Halljuk ! Halljuk !) Kezdem a népiskolai ügynél és itt talán méltán fűzöm beszédemet ahhoz a nagyérdekű felszólaláshoz, a melyet Návay Lajos t. barátomtól e téren hallottunk, a ki nagykörű tapasztalások alapján és igen nagy gyakorlati érzékkel szólott ehhez a tárgyhoz. Tisztelt barátom, a miért neki őszintén hálás vagyok, megtisztel azzal, hogy a népoktatás terén kifejtett működésemnek irányával teljesen egyetért, de figyelmeztet arra, hogy mint sok más téren, ugy ezen a téren is, a megalkotott törvényeknek szándékai meghiúsulhatnak a keresztülvitel gyakorlati gyarlóságain és a népiskolai hatóságok működését és hiányos szervezését veszi kritika alá, értve ez alatt különösen azokat az önkormányzati tényezőket, a melyek a törvény értelmében a népiskolai ügyben közreműködni hivatva vannak. Mielőtt erre a térre őt követném, legyen szabad a t. ház figyelmét felhivnom arra, hogy én is teljesen át vagyok hatva attól, hogy a törvényeknek hatályossága azok végrehajtásának preeziziójától függ és azért bizonyos tartózkodással kell, hogy vegyük azokat a panaszokat, a melyeknek némelyikét most a ház ezen oldaláról, értve a nemzetiségi képviselőket, hallottunk, és a melyek a törvén}' végrehajtása tekintetében tett minden erélyes intézkedést sérelmesnek tekintenek, s mint olyant hoznak a ház elé. (Igaz! Ugy van !) Én el vagyok arra határozva, hogy a törvényt és semmi egyebet, mint a törvényt, teljes erélylyel, de igazságosan végrehajtsam. (Általános élénk helyeslés.) Egy fegyelmi esetet hozott fel Pop Cs. István képviselőtársam. Egész őszintén megvallom, hogy most nem vagyok abban a helyzetben, hogy erre a konkrét esetre nézve felvilágosításokat adhassak. Azonban ab invisis kétségbe kell vonnom azt, hogy t. képviselőtársam helyesen volna informálva. (Halljuk! Halljuk !) A ki engem ismer, és a háznak számos tagja évek óta ismer és tudja, hogy nem az én természetemhez tartozik mások exisztencziájának örömmel, kéjelgéssel való szétrombolása. (Igaz ! Ugy van !) Ha arra kell magamat hivatalos kötelességemnél fogva elhatározni, hogy egy embernek az egyéni érdekeit megsértsem, én azt a legnagyobb belső fájdalommal, tartózkodással, csak a végső esetben teszem. (Élénk helyeslés.) A fegyelmi Ítéletekben, a melyek elembe jöttek, igen sok esetre elékszem, a melyben én a közigazgatási bizottság által hozott ítéletet enyhítettem, de ahg emlékszem olyan esetre, a melyben azt szigorítottam volna. Különben utána fogok nézni annak az esetnek, a melyet t. képviselőtársam mondott; kizártnak tartom, hogy a legnagyobb fegyelmi büntetést egy nem a bűnösségnek legnagyobb mértékét is magában involdeczember 4-én, pénteken. váló cselekmény alapján mértem volna az illető tanítóra." , Ennyit a törvény végrehajtásának repressziv oldaláról. A mi a preventív oldalát illeti, és erre nagy súlyt fektetek, ugy itt a segédtanfelügyelői állások szaporítását kell felemütenem, a melyekből már a múlt évi kötlségvetésbe 40, a mostaniba pedig 20 ujabb állást állítottam be, s már eddig is beállított 40 uj segédtanfelügyelő működik, és megmutatták, hogy az iskolák ellenőrzésében egészen uj, friss, lendületes szellem jutott érvényre. Hiszem, hogy sikerült egészben véve jól kiszemelni az erre hivatott egyéneket és mondom, hogy az ellenőrzés és a törvény végrehajtása szempontjából legalább, sokkal nagyobb mértékben mint eddig, rendelkezik a közoktatásügyi kormány szemekkel és karokkal. Hanem az bizonyos, hogy az önkormányzati tényezőknek tevékeny közreműködése nélkül ezen a téren teljesen boldogulni, tökéletes eredményt elérni lehetetlen lesz. És teljesen igaza van t. barátomnak, mikor arra figyelmeztet, hogy ezen a téren mily hiányok vannak. Azt a szép intézményét a népiskolai hatóságokról szóló 1876-iki törvénynek, a mely a megyei népiskolai bizottságokat létesítette és a mely évtizedeken át szunynyadozott, iparkodtam életre galvanizálni. Némely megyében sikerült is. Folytatni fogom ebben az irányban a nógatást és a felhívást; hiszen azoknak a bizottságoknak egyik hivatása, hogy a központi kormányzatnak tanácsadói legyenek abban a tekintetben, hogy hol legsürgősebb iskolák felállítása, részint az iskolát nemlátogatók sokasága, részint egyéb körülmények folytán. De igen termékeny és figyelemre méltó gondolat az, a mit t. barátom mondott, hogy a járási önkormányzat a közoktatás terén is létesíttessék, de nemcsak a közoktatás terén. Teljesen osztozom álláspontjában abban a .tekintetben, hogy a régi vármegyei önkormányzat, a melyet fentartani és megerősíteni kívánunk, mégis eminenter a vármegye politikai hivatása betöltésének felelt meg, holott a közigazgatási önkormányzat feladatainak teljesítése czéljából szükséges nekünk ezt a szervezetet kiegészítenünk szűkebb körű önkormányzati testületekkel, és ha majd erre kerül a sor, akkor mindenesetre gondoskodnunk kell arról, hogy a közoktatási önkormányzat is meglelje helyét ezekben a szűkebb körű közigazgatási önkormányzati testületekben. Ezzel szorosan összefügg az iskolalátogatási kötelezettség terén mutatkozó hiányok kérdése. Természetes, hogy az iskolalátogatások kérdése | nagy részben abból az okból is ered, a miről az : illetők nem tehetnek, hogy t. i. nincsen elég iskola. Ezen a hiányon iparkodom, a mennyire a rendelkezésemre bocsátható eszközök engedik, mentől gyorsabban segíteni, és hiszem, hogy ez a jövőben sikerülni is fog; hogy valóban sikerülni fog gyorsabb ütemben előrehaladni ezen a téren. Mert már tárgyalás alatt van a ministerium