Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-385
385. országos ülés 1908 deczember 4-én, pénteken. 155 örvendenék, hogyha a t. kultuszminister ur fedezetet találna arra, hogy ez összeg 2400 koronára felemeltessék. (Helyeslés balfelöl.) Nem tudom megérteni, mi lehetne akadálya az autonómia és a kongrua rendezésének. Hiszen mi tiszteletben tartjuk a király legfőbb kegyúri jogait; mi respektáljuk a nehézségeket; respektáljuk a katholikus egyház hierarchikus szervezetét. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a kormányban nem lesz akarathiány a tekintetben, hogy adott igéretét beváltsa és ép ugy remélem azt is, hogy a király a legfőbb kegyúri jogainak és a katholikus egyház hierarchikus szervezetének teljes respektálásával és tiszteletbentartásával a katholikus autonómia szervezete akként fog megalkottatni, hogy a katholikus iskolák tekintetében a katholikus autonómia ugyanazon jogokat fogja gyakorolhatni, a melyek törvényeinkben más felekezetek részére vannak biztosítva. (Helyeslés.) Ezen reményben elfogadom a költségvetést. (Elénk helyeslés jobbról.) Csizmazia Endre jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. ház! (Halljuk!) A népiskolai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur azon kijelentést tette (Zaj.) a népiskolák államosítását sürgetők megnyugtatására, a kik felszólaltak a nemzetiségi felekezeti iskolák ellen, hogy van nekem egy olyan szakaszom itten, a melynek segítségével ígérem önöknek, hogy az úgynevezett államellenes iskolákat három év alatt eltüntetem, Hát nem tudom határozottan, hogy ez így mondatott-e, de én ugy emlékszem, bár a szavakon nem nyargalok, hogy ez volt az értelme. Azután tárgyaltuk hosszadalmasan ezt a törvényt, valamennyien erről az oldalról kifejtettük aggályainkat és azon véleményünket, hogy ha ez a törvényjavaslat törvénynyé lesz, meg fogja bolygatni a jó egyetértést és a békét a nemzetiségiek között. Hangoztattuk azt, hogy különösen a fegyelmi intézkedések olyasmit tartalmaznak, a mi örökké pallos lesz annak a felekezeii tanítónak a.feje felett. És alig múlt el egy év azóta, hogy ez a törvényjavaslat törvénynyé válván, életbe is léptettetett, már is mindazok az aggályaink, a melyek akkor voltak, nagyrészben beváltak. Mi kifogást emeltünk a nagy fegyelmi jog ellen, a mely megadatik a ministernek és különösen alantas közegeinek, mert féltettük tanítóinkat. Kifogást emeltünk azért, mert féltünk attól, hogy bármily besugásokra azon a czimen, hogy van egy szakasz, a mely úgynevezett államellenes cselekményeket állapit meg, sok visszaélés fog történni. Darányi Ferencz: Nem, csak tessék magyarnak lenni ebben az országban. Pop Cs. István: Bövid idő alatt oly sok minden történt, a miről valószínűleg az igen tisztelt közoktatásügyi minister urnak is tudomása van és a mi fájdalommal tölti el lelkünket. Már megkezdődtek a fegyelmi eljárások, már vannak áldozatok, már vannak érdemes tanítók, a kik díszei voltak eddig népoktatásunknak és a kik ma családjukkal Aradon keresgélnek ' kenyeret. És miért ? Csak azért, mert besugások alapján megindult az eljárás és a ministeriumban szabadom mérlegelik a tényeket ! ? Darányi Ferencz: Az helyes! Pop Cs. István : Egy esetet mondok el. Én a közoktatásügyi minister úrhoz intézem szavaimat, kérem, járjon utána és győződjék meg róla, mert tudom, hogy nagyon kényes a jó hírnévre és arra, hogy mindenkinek igazság szolgáltattassék. Megyénkben van egy község, neve Kubin, annak tanítója most koldus. És miért? Mert Arad vármegyének közigazgatási bizottsága valami ténykedésében azt látta, hogy államellenes cselekményt követett el és száz korona birságra ítélte, — pedig még soha büntetve nem volt, és működéséről igen elismerő okmányai vannak a tanfelügyelő részéről, •— azért, mert az az ügyész ur, a ki ott volt és a ki a tárgyaláson azt mondotta, hogy: igen tisztelt bizottsági tag urak, vigyázzanak, mert önöket nem köti a törvénynek holt betűje, hanem a magyar állam eazmének gondolata, felebbezett a minister úrhoz és a minister ur az illető tanítót elcsapta. Lázár Pál." Bizonyosan megérdemelte. Pop Cs. István: Nem szólnék, ha igazsága volna; nem szólnék, ha a környékbeli magyarság állott volna elő, hogy tűrhetetlen állapotok vannak, mert izgatnak; nem szólnék, ha bármiféle objektív bizonyíték volna is ellenében, a melyet elfogadhat olyan ember, a ki a törvény alapján áll; mondom, nem szólnék semmit. De ki volt a feljelentő ? Két román parasztember, a ki a magyar nemzeti államot veszélyeztetve látta! Miért? Csak azért, mert a templomban rendreutasított egy gyermeket. Hát tegyük fel, hogy az az indok, a melyet a közoktatásügyi kormány felhoz, igaz; tegyük fel, hogy igaz, hogy azt mondta: így tanítanak titeket — mert rosszul viselkedtek a templomban — a magyar iskolában? (Zaj és mozgás.) Hát ez oly nagy ok? Tegye kezét mindenki a szivére és mondja meg: ok ez az elcsapásra? (Zaj.) De ennek másik oldala is van, t. ház. Az, hogy az a tanitó, a kit mindenki ismer, a kit dicsőit a tanfelügyelő, kereken tagadja ezt és igazolja, hogy az a két tanú ellensége. Nem akarja vállalni semmi körülmények közt a neki tulajdonított hibát és működése nem is igazolja a vádat. Azt mondja, hogy csak rendre utasította a fiút, de nem azért, hogy a magyar iskolában tanult, hanem csak azért, mert rosszul viselte magát. És a minister azt hozza fel az indokolás20*