Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember h-én, pénteken. 149 tenni a müveit külföld előtt. Én nagyon nyugodt vagyok ezzel szemben, mert a mint gróf Majláth Józseftől »Hungaricae res« czim alatt német nyelven megirt védirat, a mely a mi u. n. rágalmaink ellen védi a magyar kultúrpolitikát különösen, teljesen elég a mi álláspontunk igazolására, ugy én nem kérek többet a t. kultuszminister úrtól, csak azt, hogy ismételten és más alkalommal ugyanily expozét tartson a magyarországi közoktatási viszonyokról, és akkor nekünk nyert ügyünk van. (Zaj. Felkiáltások: Akkor rendben van! Hol?) A művelt közvélemény előtt, itt benn és az egész világon . . . (Zaj. Ellenmondások. Felkiáltások : Laczfalván!) Laczfalván is, igenis. Nem tudom, miért e lázas idegesség? (Zaj és ellenmondás. Elnök csenget.) Emődy József: Lázas unalom! Lukács László : Azt mondja ebben : »Notre histoire est treversee d'incidents, qui ressemblent á des revolutions, mais au vrai sens du mot, il n'y a jamais eu de revolution en Hongrie.« Ez egy történelmi tétel, a mely bevezetés akar lenni a kulturfejlődésről Magyarországon. Erre azután nem tudom miféle összebeszélés folytán jön a Budapesti Hirlap és megadja a klasszikus feleletet és ezzel a kifejezéssel homlokegyenest ellenkezőleg a nemzet szine előtt szintén a kulturális intézmények és szükségletek kérdését tárgyalva, konstatálja, szemben ezzel a kifejezéssel, hogy: »Mi pedig büszkén valljuk ország-világ előtt, hogy igenis forradalmi nemzet vagyunk.« A kultuszminister ur tehát egyik állításában azt mondta: »I1 n'y a pas jamais eu de revolution en Hongrie,« a másik nagy magyar hazafi jiedig azt mondja: »Büszkén valljuk magunkat ország-világ előtt, hogy igenis forradalmi nemzet vagyunk.« Elnök: Hálás lennék a t. képviselő urnak, ha megmondaná, mily összefüggésben van ez a népiskolával ? Lukács László: »L'Instruction primaire en Hongrie« ez a czime. Elnök: A czime lehet az, de a mit a képviselő ur előadott, semmiféle összefüggésben nincs a kultusztárczával. Méltóztassék a tárgyhoz szólni, ugy is hoszadalmas már a beszéde, (Igaz! Ugy van! Felkiáltások: Unalmas!) Lukács László : Azután a történeti fejtegetéseket kezdi meg, történelmi essayt akar csinálni a kultuszminister ur és előadja, hogy a XVIII. század második felében kezdtek foglalkozni Magyarországon különösen a népiskola intézményével, (Elnök csenget. Hosszas derültség.) és felhozza a t. kultuszminister ur és előadja, hogy mit tett a római katholikus, mit tettek a protestáns egyházak e tekintetben, azután, nem tudom mi czélból, egészen kihagyja ebből az elmélkedésből, hogy mit tettek pl. a román egyházak a népnevelés érdekében mint állami instituczió keretében, mert a scholarum nationalum valachicarum inspector regius (Felkiáltások : Ezt már tízszer elmondti!) közjogi intézmény volt abban a században a népiskolánál ugy a görögkatholikus, mint a görögkeleti felekezetnél. Az utolsó ily főhivatalnok 1861-ben volt részünkről Pap Szilágyi József, a görögkeleti testvérek részéről dr. Yassics Pál, igen tudományos férfiú. De ezt figyelmen kivül hagyja a t. kultuszminister ur, hogy mily czélból, nem tudom, de a későbbi okoskodása folyamán mintegy kiderül aztán, hogy itt csak általános nemzeti népnevelésről beszélvén, a történelmi fejlődés menetéből egészen kihagyja, hogy a nemzeti nevelés kezdetén a románoknál román volt, ugy mintha magyaroknál magyar. Ez a természetes. (Zaj.) Es szépen kifejti, hogy mily működések, mily intézmények történtek a közoktatásügy terén, de egyetlen czélt jelez a közoktatási intézmények czéljaképen: Le but supréme: la conservation et le progrés national, az egész közoktatási ügynek ez a fő és egyetlen czélja: a nemzeti fejlődés és előhaladás. (Igaz! Ugy van!) Nagyon szép! (Felkiáltások : Ugy is kell lenni!) Ennek igy kell lenni a magyarság részére, de épugy kell lennie a románság részére. (Zajos ellenmondás. Felkiáltások: Menjenek Romániába !) Okolicsányi László: Itt csak egy magyar nemzet van! Zakariás János: Volt és lesz! Lukács László: A következő elmefuttatásban aztán kitűnik, hogy miért hagyta ki a t. kultuszminister ur meditácziójából azt a közjogi intézményt, a mely a román nemzeti közoktatásra vonatkozott. Nevezetesen oda jut, hogy Magyarországon vannak nemzetiségek is. Ezt azonban a közjogban lefektetett alajjelvek, tételes törvények ellenére egészen kicsinyítő, hogy ugy mondjam, megvető szellemben tárgyalja. Nevezetesen még arra sem méltatja az itt levő nemzetiségeket, kulturszempontjából, hogy mondja meg, a mit a törvény foglal magában, nemzetiségekről szólva, a nemzetiségek individualitásáról, hanem azt mondja: II y'a des races en Hongrie et ces races ont un idiome. A nemzetiségeket igy mutatja be a külföldnek : La race ne constitue donc point vue Corporation de droit publie: elle est tout simplement un fait individuel multiplié, n'assivant que des droits individuels. Ez teljesen ellentétben van a tételes törvényekkel. (Ellentmondás.) Okolicsányi László: Megfelel a valóságnak! Lukács László : A törvény nem beszél rageokról. Elnök: A képviselő úrtól megvonom a szót. (Zajos helyeslés.) Gróf Thorotzkai Miklós jegyző: Csitáry Béla! Lukács László: Ez a szabadság! Elnök: Tessék a képviselő urnak beszélni.