Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-385
385. országos ülés 1908 deczember 4-én, pénteken. 145 Zakariás János: Nincsen annyi proletár «xisztenczia, mint a magyarság között! Lukács Lászlő: Ennek a kérdésnek egy kis politikai ize is van, és miután az önök politikai gusztusa egészen tönkre van téve a sovinizmus által, (Nagy zaj. Elnök csenget.) nem akarok e kérdéssel tovább foglalkozni, hanem menjünk át talán a közgazdasági kérdésekre, a hol találkoznunk kellene. Méltóztassék csak megszívlelni, a mit Nagy Emil barátom r mondott a tisztességtelen konkurrencziáról. Es én azt mondom, hogy a szülőket épen ez tartja vissza leginkább attól, hogy az iskoláztatásra vonatkozó kötelességet teljesítsék, a mely kötelezettségnek megfelelni minden tekintetben nemcsak szülői kötelességük volna, de nagy előnyökkel is járna gyermekeikre nézve. De méltóztassanak csak kissé széttekinteni, nagyon szomorú tapasztalukat szerezhetnek ugy az ipar, mint egyéb gazdasági foglalkozások terén. Ezeknek a viszonyoknak a hatása alatt nem hogy a gyermeket iskoláztatnák, hanem igénybe veszik őket a kisgazdaságnál. Én ezt csak incidentaliter hozom fel, mert maga Nagy Emil t. képviselőtársam hangsúlyozta, hogy ez a képviselőház még semmit sem alkotott a kisemberek, a kisexisztencziák érdekében. (Zaj. Ellenmondások a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Az nem igaz!) T. képviselőtársam, Nagy Emil mondotta. Lehet, hogy történt már valami, de még sokkal több, a mi nincs meg, tehát nem kell megelégedni a meglevővel, hanem arra kell törekedni, hogy szerezzük meg azt is, a mi még nincs meg. Ha megtörténnének a megfelelő intézkedések, meg méltóztatnék látni, hogy az iskolalátogatások terén egy pár esztendő alatt milyen százalék mutatkoznék in melius. Ha pedig igy mennek tovább, minden koercitiv rendszabály, minden erőszakos eljárás és mindenféle birság daczára in peius fognak fejlődni a dolgok, valamint általában rosszabbak lesznek viszonyaink a közgazdasági téren a tisztességtelen konkurrenczia következtében. T. ház! A vallástanítás kérdésével és általában ezzel a költségvetéssel szorosan összefügg a kongrua kérdése. Valóban megáll az embernek az esze, — de különösen a katholikus embernek — hogy Magyarországon oda juthattak a viszonyok, hogy olyan beszéd hangzik el Magyarország parlamentjében, mint a milyet Buzáth Ferencz t. képviselőtársam elmondott. Hát oda jutott a katholikus egyház és annak tekintélye, oda jutott a katholikus társadalom, hogy már tisztán csak ígéretekből táplálkozik, mig a többi felekezetek busásan megkapják a maguk osztalékát? így vagyunk ezzel különösen a kongrua kérdésében. A kongrua kérdése összeköttetésbe hozatik az egyház és az állam kérdésével. Az, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET. a katholikus egyház ma, a legnagyobb jóakarattal kifejezve a helyzetet, a jóakaró várakozás álláspontján áll, még nem jelenti azt, hogy mi ne követeljük nap-nap mellett a mi jogaink elismerését, és elismerését jogaink azon részének különösen, a mely a dotáczió szóban fejeztetik ki. (Derültség.) Mert hát ugy vagyunk : lélek, lélek — de hogy élek ? (Derültség.) Zakariás János: Elég jól él, ugy látszik! Lukács László: Magasabb szempontból, az eszme magaslatáról tekintve ezt a dolgot, én hive vagyok a szabad egyháznak a szabad államban, mert csak ebben látom én biztosítva a lelkiismeret szabadságát. Beszélünk Magyarországon lelkiismereti szabadságról, beszélünk a katholikus egyház jogairól, a protestánsok, a görög-keletiek stb. autonómiájáról, tényleg azonban ugy áll a helyzet, hogy mindezen autonómiák, és maga a katholikus egyház az állam szekeréhez vannak kötve, még pedig akként, hogy az állam szekere maga után húzza-vonj a azon hatalmas erkölcsi erőket, a melyek ezen szervezetekben lefektetve vannak, és pedig oly r an utakon is, a melyeken ezen vallásos instituczióknak és autonómiáknak az állam szekerét követni nem volna szabad. Ilyen p. o. most a követelés az iránt, hogy meg legyenek szüntetve a törvényhozás által az egyházat mélyen sértő, az egyház beléletét mélyen érintő törvények, igy pl. a családok békességét, nyugalmát érintő törvények a házasság szentségére vonatkozólag. Ez a mi programmunkban is benne foglaltatik. Továbbá megszüntetése a mi keresztény társadalmunkat mélyen megalázó interkonfesszionális törvénynek. (Zaj.) Ezt igenis, követelni kell azon szempontból, hogy egészséges alapokra legyen fektetve társadalmunk, hogy a valláserkölcsi nézetek ne csak a teóriában legyenek meg, hanem húsból, vérből valók legyenek, mert ebben az országban csak ez lehet a további egészséges fejlődésnek az alapja. Ha ez nincs meg, ha ezeket a törvényeket továbbra is fentartja az államkormány, akkor minek a reláczió ezekkel az autonómiákkal és a katholikus egyházzal ? Minek a politikai játék, — mert igazán nem nevezhetem egyébnek — a vallásos institucziókkal 1 Épen azért hive vagyok a szabad egyház elvének a szabad államban. Ha nálunk egyszer csak egy kanonoki kinevezésről van szó, méltóztatik tudni, micsoda eljárás tétetik foganatba. Megkezdi ezt a kultuszministerium, folytatja a belügyministerium, azután jön a viczispán, a szolgabíró és igy tovább, egészen az utolsó vármegyei írnokig ; mind azt kutatja, az illető megbizható-e ? (Zaj. Felkiáltások: A minister felelőssége mellett!) Saját szemeimmel láttam ezeket az iratokat, mert reám is vonatkoztak. (Felkiáltások : Aha! Aha! Derültség.) Nos igen, mikor Szatmárra neveztek ki, akkor láttam ezeket a hierarchikus lépcsőzeteket. Méltóztassék csak visszaemlékezni a régebbi időkre. Ha egy plébános függetlenségi politikai 19
