Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember í-én, pénteken. 133 del megegyeztethető, pártolom. Én most a tavaly már szóba hozott tót egyetemi katedrához kívánok szólni, a mely tót egyetemi katedrát azért tartom most különösen fontosnak, — a liptótarnóczi lelkész bővebb felvilágositásokat adhat és adjon is, ha teheti, elég kár, hogy adhat, — mondom, azért tartottam fontosnak, mert ez idő szerint, tudtommal azért mennek igen nagy számmal a felvidékről a prágai cseh egyetemre a tót ifjak, mert azt mondják, hogy ők itt a szláv nyelvekben és a csehvel vérrokon, legközelebbi rokon, csaknem azonos tót nyelvben nem képezhetik ki magukat Magyarországon, ennélfogva el kell menniök Prágába, és ott kell tanulniok. (Felkiáltások balfelóí : Ürügy!) Hát még az ürügynek is ki kell venni a méregfogát, hogy még ürügyül se lehessen többé állitani. Én ugyanis, a mint az universitas scientiarum történetét és múltját ismerem, látom, hogy kellő támpontot nyerünk arra, hogy igenis, állitsunk fel, ha lehetséges, tót egyetemi tanszéket. Egy hang (a baloldalon) : Nincs rá szükség ! Ballagi Aladár: Dehogy nincs, kérem ; megmondom mindjárt, miért van rá szükség. Minden hazai nemzetiségnek, meggyőződésem szerint, alkalmat kell adni arra, hogy legfelsőbb tudományos kiképeztetését itt a hazában benn, állami felügyelet mellett nyerhesse. (Igaz ! Vgy van ! Helyeslés.) Ez az igen fontos elvi szempont (Zaj. Halljuk! Halljuk!) vezet engemet, midőn javaslom a tót egyetemi tanszék felállítását. Teszem ezt annyival inkább, mert a tót nyelv történelmi múltja is ide utalja a tótokat Pest városába, a hol Kollár pesti evangélikus pap volt az igazi modern tót irodalom megalapitója. Hogy azonban a tót nyelv tudományosan műveltessék és ez a tudományos művelődés stabilizálódjék az ország szivében, kérnem kell a mélyen t. minister urat, hogy a tót nyelv állandó tanitásáról gondoskodjék, a mi, ha egy budapesti egyetemi katedra felállítása utján történik, egyúttal azt is jelenti, hogy a tótok szellemi irányítása innen történik. Annak bizonyos tekintetben tényleg innen Budapestről is kell kiindulnia, mert bármenynyire lenézik is manapság az egyetemet, — tudom, a közhangulat nem kedvező semmiféle tudományos, professzori foglalkozás iránt — azért mégis kétségtelen, hogy az egyetem, ha meg akar felelni nevének, minden tudománykörben, a melyet felölel, a legelső embereket kell, hogy egyesitse magában. Tehát, ha tót katedráról van szó, jól meg kell választani azt az embert, a kit annak élére akarunk állitani, (Igaz! TJgy van.') kell, hogy az a legműveltebb, a legtanultabb tótok közül kerüljön ki. (Igás! TJgy van! Felkiáltások balfelől: Szkicsák! Derültség.) Méltóztassanak megengedni, — sajnálom, hogy ilyen hosszasan veszem igénybe a ház türelmét, (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) — hogy még egy igen fontos kérdésről szóljak, a mi szintén ilyen nemzetiségi vonatkozású. Előre bocsátom, hogy 1906-ban 95.336. szám alatt a tényleges vallás- és közoktatási minister ur rendeletet bocsátott ki a felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák igazgatói, tanárai és. tornatanitói részére engedélyezendő rendkívüli segély, illetőleg személyi pótlék dolgában. Ezen rendelet szerint személyi pótlékot kap most már minden nem állami középiskolai tanár és e czélra a költségvetésben körülbelül 600.000 korona van felvéve. Ez a ministeri rendelet, t. ház, igen nevezetes azért, mert mutatja a tényleges minister urnak koncziliáns, sőt talán nagyon is koncziliáns, nagyon is engedékeny egyéniségét a nemzetiségekkel szemben. (Zaj a középen. Közbeszólások.) Kérem, bizonyítani fogok. Ebben a ministeri rendeletben feltűnt nekem különösen az, hogy a középiskolai törvényre nem hivatkozik. Ennélfogva ezek a nemzetiségiek . . . (Közbeszólások a középen: Nem nemzetiségiek!) . . . igenis, a túlnyomóan nemzetiségi gimnáziumoknak az igazgatói, tanárai és tornatanitói rendkívüli segélyt, személyi pótlékot kapnak az államtól minden viszontszolgáltatás nélkül. Ez a rendelet így alkottatott meg oly csodás szabadelvűséggel, hogy én őszintén szólva már sokallom is. Most tovább megyek. Ez az első tagja volt annak az okoskodási lánczolatnak, a melylyel én ezt a nagyon fontos tételt meg akarom világítani. (Halljuk!) A középiskolák segélyezésére vonatkozólag előre kell bocsátanom, hogy ezen segélyezés alkalmával, a midőn t. i. államsegélyt kap egy-egy autonóm intézet, — a mint arról magam is meggyőződtem, mert Mezőtúrra, Csurgóra, Szatmärra, Zilahra és még egynéhány helyre ki voltam küldve épen ilyen szerződés megkötésére — minden ilyen segélyezési szerződés alkalmával, a mennyiben az állam nagyobb summával járul az illető intézet felsegélyezéséhez, az állam mindenkor kiköti magának azt, hogy tanárokat nevezhessen ki azon autonóm intézethez. (TJgy van! TJgy van!) Maniu Gyula: Elég csúnya, hogy elfogadják. (Felkiáltások balfelől: Kik? Nagy zaj a baloldalon.) A gimnáziumok. Ugron Gábor : Miért volna csúnya, ha nincs bennük gonosz szándék? (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Ballagi Aladár: Eögtön felelek arra a kijelentésre, hogy elég csúnya dolog. Csúnyának nem tartom, először is azért, mert mindenkor a legnagyobb körültekintéssel járnak el. Legalább a protestáns intézetekről ezt mondhatom és pl. én, mint állami kiküldött az autonóm felügyelőbizottsággal kapcsolatban mindenkor ugy egyeztem meg, hogy épen a mi általános helyzetünkre való tekintetből, a mikor nem tudjuk,