Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

6 383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. mégis tartok tőle, hogy esetleges hátrányos következményeit és az ebből fakadó elégületlenség mindenféle megnyilvánulásait mégis csak nekünk fog kelleni viselni. Nincs mód rá, olyan törvényt megalkotni, a melyben ne legyen esetleg sérelmes és nincs oly törvény, a mely ellen ne lehessen izgatni, a mely ne érintsen, ha mindjárt csak sporadikusan is, egyeseket ártatlanul vagy igazságtalanul. Ennek a kellemetlen hátránya és felelőssége mindenesetre ismét csak a koalicziót fogja sújtani, ferde vüágitásba juttatni. Mikor ez előtt állunk, akkor én szükségesnek és kívánatosnak tartanám, hogy a földmivelésügyi minister ur legalább az ármentesitő társulatok adójánál igyekezzék ezt ellensúlyozni, és ez irányban tenni valamit a köz javára. Ha egységes, országos programm szerint menne az ármentesitő társulatok szabályozása, munkáiknak kivitele, ha okszerű beosztással, bizonyos áttekinthető programm szerint osztatnék be a munka az egész országban, akkor sokat meg lehetne takarítani már csak azáltal is, hogy az a töméntelen sok ártértársulat megszűnnék vagy egyesittetnék. Az a sok hivatalnok, kik annyi sok társulatnál felesleges számban is vannak, beoszthatok volnának egy központba, vagy pedig behívhatok volnának a ministeriumba, miáltal sok kezelési költséget meg lehetne takarítani. 1881 és 1888 óta egyáltalában nem volt árviz. A társulatok munkáikat majdnem befejezték, ugy hogy ma már nincs egyéb teendőjük, mint legfeljebb a gátak fentartása és a mederrendezés. Erről pl. ime, igy nyilatkozik az egyik község bírája (olvassa) : »Az állami kezelés alá való vétel feltétlenül nagy jótétemény volna és nem is volna indokolatlan, mivel a vízszabályozási társulatok missziója jórészt befejezettnek mondható, és a mi még megoldatlan feladatnak mutatkozik, az jórészt mederrendezéssel áll összefüggésben, ez pedig állami, nem társulati feladat. A társulati érdekeltség a folyamok szabályozásába milliókat és milliókat ölt bele, és ennek most már vége szakadhatna. Az állam végezné a teendőket, és kárpótlásként venné magához az adórestitucziók azon részét, mely a társulatok által a költségek törlesztésére lekötve nincs. Az állam saját tisztviselőivel, folyamszabályozási mérnökökkel végezhetné ezeket, a társulatok egyéb tisztviselőit pedig bocsátaná el. Most nincs évről-évre a társulatnak teendője, vagy kevés, vagy csak erőltetve kell valami munkát kitalálni, mert hisz a tisztviselőt tartani, foglalkoztatni és fizetni kell. Innen van, hogy a személyi járandóságok 30—40.000 koronára felrúgnak, és néha a kezelési költségjárulékok magasabbra rúgnak, mint a milliókra menő kölesöntörlesztési járulékok.« T. ház! Erre nézve szolgálok még bővebb adattal is, a mely szomorúan világítja meg, hogy a kezelési költség és az ártéradó helytelen viszonylatban miként fokozódik évről-évre ? Azt irja az egyik jegyző, »hogy az utóbbi négy év alatt a szaporodás a következő : 1905-ben 30% vizszintőke adóforint után 74 fillér, 1906-ban 77 fillér, 1907-ben 80 fillér, 1908-ban 84 fillér. 1908-ban 84 fillér, tehát négy év alatt minden egyes adóforint után az ármentesitési költség 10%-kal lett magasabb a tiszta jövedelem után. A kezelési költség pedig megkétszereződött. 1905. évben 3, 1906-ban 3-78, 1907-ben 4-56 és 1908-ban pedig már 7% minden adóforint után. Ez okból oly magas az 1908. évi adókivetés. Négy év alatt tehát maga a kezelési költség 3%-ról 7%-ra emelkedett*. Az alsó Fehér-Körösre vonatkozólag pl. azt mondja itt, hogy egy 1100 négyszögöles 20 holdas birtoknál 1906. évben fizettetett adóforint után igazgatási költségekre 24 korona, kölcsön törlesztésére 18 korona. Itt csak az egyik kölcsön 6,500.000 korona, de ugy tudom, van még 1,400.000 korona is, a mely ezt a társulatot terheli. De az ehhez való hozzájárulás költsége 20 hold után csak 18 korona, mig az igazgatási költségekre 24 korona, vagyis 25%-kal magasabb teher van felvéve minden egyes adóforint után kezelési költség czimén. Ez a változása ezeknek az évenkénti kivetéseknek nemcsak abban a tekintetben hátrányos, hogy nagyon súlyosan és mindig fokozódólag érinti az érdekelteket, hanem abban a tekintetben is, hogy sohasem tudhatja az ülető földtulajdonos, milyen adó fog a következő évben földjére kirovatni, soha nem tudja kiszámítani magának az adóterhet, és ez némi befolyással bir még a földnek értékbecslésére és forgalmi árára nézve is. Hiszen egy vevő sem tud számítást tenni arra nézve, hogy mit adhat a földért, mert nem tudja terheit megállapítani. Ha ma látja is, mennyi adóteherrel van megterhelve, nem tudja kiszámítani, hogy a jövő esztendőben, vagy két év múlva nem fog-e az megkétszereződni vagy megháromszorozódni ? így tehát még közgazdasági szempontból is rendkívül hátrányos az, hogy az autonómia keretén belül mily bizonytalanságot lehet előidézni az érdekeltség hátrányára. (Ügy van ! balfélől.) Tehát nem csupán csak az autonómia keretéből folyik ez, hanem annak vezetéséből is. A vezetés rendesen csak néhány ember kezében van, leginkább maguknak a hivatalnokoknak és az elnök és a nagybirtokosok kezében. Ha, a mint már emiitettem is, előáll olyan eset, hogy nincsen semmi dolog, akkor ki kell találni valamit, mert mégis valamivel csak foglalkoztatni kell őket, tehát legalább dolgozni keU valamit és megmutatni, hogy dolguk van látszólag. Kitalálnak tehát olyasmit, hogy pl. valami zsüipet kell emelni, egy körgátat beljebbiteni, vagy kijebbiteni, vagy, ha egyebet nem, most már czementtelefonoszlopokat kell feláUitani. Bozóky Árpád : Csak azért, hogy a közgyűlésnek azután beszámolhassanak, hogy mit dolgoznak. Fábry Károly: Hogy ez tényleg igy van, arra nézve megint felolvasok valamit. Az mon-