Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-384

106 3S4. országos ülés 1908 deczember 3-án, csütörtökön. csak egy van, ezt az Operaházat pedig akkor is, ha nagy deficzittel dolgozik, feltétlenül istápolnunk, támogatnunk és fentartanunk kell. A költségvetés tanúsága szerint évente ráfizetünk az operára, de ezt nem szabad sajnálnunk, mert akkor, ha a hozzájárulást megtagadnék, az a szégyen érne bennünket, hogy egy nagy metropolisnak, egy nagy nemzetnek egyetlen Operaháza sem léteznék, pedig zenei életünk a legutóbbi években igen szépen fejlődik. A jövedelmezőség ebben a tekintetben nem számithat, mert ha a jövedelmezőség kérdését tekintetbe vesszük, akkor körülbelül a Zeneakadémiával is ugy vagyunk, — a melyre szintén ráfizetünk, — hogy azt is be kellene szüntetnünk. Pedig, bocsánatot kérek, művészember ezt megszüntetni nem akarhatja, különösen nem a mienket, a mely olyan jól beválik, a mely oly kitűnően megfelel a feladatnak, s a mely annyi művészt adott a nemzetnek és a világnak. A jövedelmezőség azonban, t. ház, — értem a jelenlegi igazgatóság kitűnő vezetését — emelkedett, a deficzit csökkent és épen ezért nem áll mit a sajtónak egy nagy része hozott fel a bérbeadás kérdésénél, annak támogatására. Bérbeadni ezt az egyetlen Operánkat nem szabad. Ez megbocsáthatatlan bűn volna a zenei kultúra ellen. A bérbeadás körül, mondhatom, csakugyan botrányos dolgok folytak akkor, a mikor ez a kérdés napirenden volt. Muzsa Gyula: Honnan tudod mindezt? Elnök : Csendet kérek ! Somogyi Aladár: Yolt az Operának egy baritonistája, a ki beteges ambiczióinak megfelelő helyet az Operában kapni nem tudott, mert az ambicziói sokkal nagyobbak voltak, mint a milyen nagy volt a tehetsége. Ez a baritonista örökség folytán meglehetősen nagy vagyonra tett szert és valamiképen szerződtette magát a párisi Operához. Röviddel ezután óriási czikkek jöttek nagy művészi kvalitásairól, dicsőségéről és sikereiről, a mik azonban a valóságban alig létezhettek. S akkor ez az ur, a ki, mint mondottam, nagy vagyonhoz jutott s a ki jobb erők miatt annak idején nálunk nem tudta az ambiczióinak megfelelő helyet kivívni magának, elhatározta, hogy valahogyan hozzáférkőzik a magyar kir. Operaházhoz azért, hogy kitúrja onnan azokat az embereket, a kik tehetségük folytán oly sok kellemetlenséget szereztek neki. Hogy pedig ezt elérhesse, körülbelül 24 levelet irt Budapestre, a melyek közül bátor leszek egyet felolvasni. Ezek a levelek, a melyeket Beck Vilmos baritonista irt Budapestre, részint a sajtó képviselőinek, részint pedig más, sokkal magasabban álló uraknak szólnak. Eitner Zsigmond: Ez a levél kinek van czimezve ? Somogyi Aladár: Azt nem mondom meg. (Ralijuk! Halljuk!) Szól ez a levél a melyet fel fogok olvasni, a következőképen (olvassa): Itt vagyok inkognitóban — egy pár napig, szombatig, Bécsben. Azon régi jó barátság és őszinte tisztelet és szeretet, a mely minket hosszú évek óta egymáshoz fűz, bátorságot ad nékem ahhoz, hogy Hozzád és csakis tehozzád fordulhassak bizalommal, kérve őszinte baráti tanácsodat mielőtt egy igen fontos ügyben végérvényes lépést tennék. Én haza jó soká nem jöhetek, itt élek számkivetésben. Viszont oly égetően fontos tényeket és adatokat óhajtok veled bizalmasan közölni, a melyeket csak élőszóval mondhatnék el. Kérve kérlek: jer fel Bécsbe, ha csak egy pár rövid órára is és nagyon fontos szolgálatot teljesíthetsz kulturális szempontból és nagy hálára lekötelezed régi jó pajtásodat, Beck Vilmost. Kérek feltétlen titoktartást. Fenyvesi Soma: Randevúra hivták Bécsbe. Hoffmann Ottó: ISTem valami nagy szenzáczió! Somogyi Aladár : Mindenesetre annyira szenzáczió, hogy Hoffmann Ottó t. képviselőtársamat is érdekelheti. {Zaj.) Újból megjegyzem, hogy ilyen 24 levél érkezett Budapestre és ez az ur olyan ügyesen fonta a szálakat, hogy azok, a Pester Lloyd akkori számai szerint, a kultuszminister ur közvetlen közelébe jutottak el, a mennyiben ezek állítólag az adminisztratív államtitkár úrig nyúltak, a mint ezt a Pester Lloyd november 27-iki száma mutatja is. Egy hang (balfelől): Mit ir abban? Somogyi Aladár: Nem akarom ezt felolvasni ! (Mozgás a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék errefordultan beszélni, mert egy szót sem értek szavaiból. (Halljuk ! Halíjuk!) Somogyi Aladár: A Pester Lloyd akkori híradása szerint az adminisztratív államtitkár ur fent is járt Bécsben és állítólag tárgyalt a t. minister ur háta mögött Beck Vilmossal. Én, őszintén megvallva, nem merem elhinni ezt, (Halljuk! Halljuk!) mert hihetetlennek tartom, hogy épen Apponyi Albert gróf t. minister urnak egyik munkatársa, őt megkerülve Bécsbe menjen és ott az ő háta mögött tárgyaljon olyan kérdésben, a melyben az ő közvetlen főnöke, Apponyi Albert gróf állást sem foglalt. Kállay Tamás : Akkor ezt miért mondod el ? Somogyi Aladár: Azért mondom el, mert a közvéleményben ez a hir meg van gyökeresedve. Ezt a tudatot, ezt a véleményt akarom itt eloszlatni épen a kultuszminister ur nyilatkozata által. Előre is jelzem, hogy akkor, a midőn én az adminisztratív államtitkár urnak ezen cselekedetéről bírálatot mondok, tudom azt, hogy