Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-380
376 380. országos ülés 1908 >ember 28-án, szombaton. Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek! Már rendreutasítottam a képviselő urat; ne méltóztassék a tárgyalást közbeszólásaikkal zavarni. Supilo Ferencz: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Magyar képviselőtársaim nagy része élénken emlékszik még ma is arra a terrorra, melyet Fejérváry és Krístóffy kormánya idejében Budapest utczáin — különösen éjnek idején — fejtett ki néhány egyén a magyar koaliczió ellen és mindaz ellen, a mi a koaliczió mellett foglalt állást. A többség bizonyára még emlékezni fog azokra a támadásokra, melyeket kővel és bottal intéztek a koalicziós pártok klubjai ellen, azon kávéházak ellen, melyekben a koalicziós képviselők gyülekezni szoktak és a koalicziós lapok szerkesztőségei ellen. És bármiként is igyekeztek e támadásokat holmi elvi czimkével fedezni, ezek az elvek minden részrehajlatlan ember előtt akkor és abban az időben, az akkori protektorátusok alatt nagyon gyanús és nem őszinte eredetűek voltak. T. ház! A koalicziós kormány, mely ma Horvátországban mindenben másolja Fejérváry néhai rezsimjét, a fekete csapatok második, rosszabbított kiadását sem hagyta ki Horvátországban. T. ház! Mondom: a koalicziós kormány, illetve az igen tisztelt miniszterelnök ur az, akihez interpellácziómat intézem, még pedig azért, mert az igen tisztelt miniszterelnök ur, mint e kormány feje kijelentette, hogy a horvát bán csak az ő exponense, akinek Horvátországban az egységes magyar állam és a magyar kormány politikáját kell folytatnia. A horvátországi fekete csajkátok a magyar exponens, b. ítauch Pál bán kormányzása alatt legelőször Modrus-Fiurnernegye közgyűlésén, Ogulinban jelentek meg. Miután Modrus-Fiumemegye bizottsági tagjainak négyötöde a horvátszerb koaliczió hive, Rauch főispánja, Gavranics, megijedt, hogy bizalmatlanságot szavaznak neki és tiltakozni fognak ellene. Ezért a közgyűlést megelőző napon egy ötven emberből álló csapatot hozott Ogulinba, a kik a kormány költségére ettek és ittak tetszésük szerint. Hogy milyen emberek voltak ezek, megtudjuk mindjárt, ha megmondom, hogy sokan közülök lopásért, gyujtogatásért és különböző más büntettek miatt életük nagy részét a börtönben töltötték. (Mozgás és zaj.) A közgyűlés napján, jóval a közgyűlés kezdete előtt Gavranics és hivatalnokai ezt a botokkal felfegyverzett csapatot behozták a vármegyei közgyűlési terembe, s e csapat elfoglalta a bizottsági tagok szókeit, a kik állni voltak kénytelenek. (Felkiáltások balfelöl : Fognak azok ülni isi Zaj.) És megtörtént az, a mit Rauch közegei akartak. Ez a csapat ordítozni kezdett, támadni és ütni kezdte a bizottsági tagokat, a kik a nagyszámú csendőrség jelenegy határozat, a mely a mezőtúr—földvári összeköttetést javasolta egy bizonyos útirányban; ezt a határozatot a kereskedelemügyi miniszter ur jóváhagyta: Békés vármegyének az ő községeit protegáló felterjesztése csak ezután jött. Az tehát a kérdés, jogosítva vagyunk-e egy jogerejűleg meghozott határozatot utólagos felszólalás alapján hatályon kívül, helyezni ? Én nem ismerem a helyi körülményeket, de ha nekem döntenem kell a felett, hogy egy öt kilométerre] rövidebb utat építsek-e ki, vagy egy öt kilométerrel hosszabb utat, és pláne azt állítják, hogy a forgalmi érdekeket tekintve — és nem az egyes községi összeköttetéseket — inkább felel meg az öt kilométerrel rövidebb útirány, mint az öt kilométerrel hosszabb útirány: azt hiszem, másként lehetetlen tenni, mint jóváhagyni azt a határozatot. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De vagyok bátor a t. képviselő ur és az ellenkező érdekelt körök megnyugtatására, ismételve kijelenteni, hogy igenis a kereskedelemügyi miniszter ur súlyt fektet arra, hogy Békés vármegye községei is összeköttetésbe hozassanak azzal az úttal, és azért a békésvármegyei községek kapcsolatára súlyt helyezvén, az 1909. évben kiépíteni tervezett mezőtúr—földvári útnak a jövő év elején tartandó közigazgatási bejárásánál módot fog találni arra, hogy ezen községek is kapcsolatba hozassanak azzal az úttal. Azt hiszem, hogy az ellentétes érdekeknek ennél méltányosabb kielégítését alig lehet várni. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Bozóky Árpát!: Ezek után, t. ház, én is tudomásul veszem a miniszterelnök ur válaszát, mert a miniszterelnök ur a mostani válaszában azt a bekapcsoló utat megígérte. (Elénk helyeslés.) Elnök .' Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. Áttérünk most már az interpellácziókra. Dudits Endre jegyző: Szmrecsányí György! (Nincs itt. Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Szmrecsányí képviselő ur nincs itt. Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Supilo Ferencz interpellácziója a miniszterelnökhöz a Horvátországban alakuló légiók tárgyában, melyeknek állítólagos czélja a monarchia integritásának megvédése, valóban pedig duhajkodó bandák, melyek a magyar kormány exponensének Horvátországban, Rauch Pál bárónak protektorátusa alatt állanak. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Elnök : A bejegyzés, a melyet a képviselő ur az interpellácziós könyvbe tett és a mely tehát saját nyilatkozatát képezi, olyan sértő kifejezést tartalmaz, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) hogy kötelességem őt ezen kifejezésért rendreutasítani. (Helyeslés.) Egy távollevő személyt sérteni ilyen módon, ilyen utón, épen olyan kevéssé szabad, mint beszéd utján. (Ugy van! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.)
