Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

374. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 183 jes fiaszkót vallott. A tavaszi költségvetési vita alkalmával mi, tisztelt ház, azt is felhoztuk, hogy a Horvátországban installált Rauch-féle rezsim alatt ez év tavaszáig mi mindent követtek el szerencsétlen hazánk eüen, és a ki emlékszik azokra a panaszokra, tudni fogja, hogy Wekerle igen tisztelt miniszterelnök ur a horvát királyság nemzeti védelmének megfékezésére ideiglenesen a »nagyhorvát« propaganda armatúráját tartotta ideiglenesen tartalékban, melylyel tavaly a vasutas pragmatika elleni küzdelmünk után erőltetett komolysággal megfenyegetett bennünket, s most Rauch Pál bárót a »nagyszerb« propaganda armatúrájával látta el. Lehet, hogy az igen tisztelt miniszterelnök urnak ugy tetszett, hogy ez az utóbbi, tekintettel Rauch személyére, Raueh összeköttetéseire Frank Józseffel és arra a szerződésre, melyet a múlt évben kötött vele az igen tisztelt miniszterelnök ur, sikeresebben fog működni. Akárhogy is álljon a dolog, Rauch báró ur megkapta a maga marsrutáját és hozzá is látott annak keresztülviteléhez és a maga természetéhez képességeihez képest és azoknak az elemeknek a a kvalitásához mérten vitte keresztül, melyeket erre a czélra felhasznált, ugy, hogy ez a mesterségesen készült hajsza szinte kinematografikus módon vehető fel és mutatható be a maga egész nyomorúságában és meztelenségében, de tekintettel azokra az emberekre, a kik miatta szenvednek és arra az ügyre, a melyért ártatlanul szenvednek, a maga egész rettentőségében is mutatható be. En, tisztelt ház, leszek olyan bátor, hogy .itt is felhozzam azoknak a sikanálásoknak csak egy részét, melyek alatt Horvátországban ma azok a szerb testvéreink szenvednek, a kik a horvát-szerb koaliczió küzdelmében résztvesznek. Tisztelt ház ! Tisztelt képviselőtársaim nagy része emlékezni fog bizonyára azokra a szenzácziós hirekre, a melyek a tavaszszal Zágrábból érkeztek és a melyek azt jelentették, hogy egész Kosztajnicza, egy a horvátországi bosnyák határon fekvő város, el van árasztva hirdetményekkel, melyeken fölkelésre szólítják fel a népet, hogy a Habsburg-dinasztia fosztassék meg a tróntól és hogy királyivá Első Karagyorgyevics Péter kiáltassák ki. Mellékesen legyen mondva, hogy ezeken a kiáltványokon a legilletlenebb módon támadták Ferencz József király személyét, olyan kifejezésekkel, melyeket én itt nem ismételhetek. Frank József doktor lapjában és Rauch báró lapjában ezek a kiáltványok egész terjedelmükben jelentettek meg, s tartalmuk a legnagyobb sietséggel közöltetett a bécsi és budapesti sajtóval, mint kétségtelen és megdönthetlen nagy dokumentuma a felségárulásnak és a »nagyszerb« összeesküvés Habsburg-mornarchia és dinasztia-ellenes forradalmi akcziójának. Nem egyszer, hanem többször is megjelentek ezek a kiáltványok különböző varia cziókkal, Rauch és Frank sajtója pedig egy egész hónapig lázban tartotta Horvátországot, nagy tőkét kovácsolva ebből a horvát-szerb koaliczió szerbjei ellen. A ki ismeri Kosztajniczát, tudja, hogy ez tiszta horvát város, melyben csak néhány szerb család lakik és minden eszes hazafinak mindjárt gyanús volt, hogy ezeken a plakátokon épen a kosztaj niczai szerb népet hivják felkelésre. A mi lapjaink azonnal követelték, hogy ebben az ügyben indittassék meg a legszigorúbb vizsgálat, de Rauch báró húzódozott attól, hogy ezt a vizsgálatot elrendelje, átengedve a maga lapjainak, hogy titokzatos rágalmakkal folytassák tovább a szerbek elleni hajszát. Csak nagysokára, a mikor a közvélemény ereje kényszeritette őket, kezdték meg a vizsgálatot és olyan vallomások alapján, a melyekről egy későbbi leleplezéssel fogjuk kimutatni, hogy mennyit érnek, hat szerb nemzetiségű egyént tartóztattak le, köztük egy hetvenhárom éves öregasszonyt, egy tanitót, mig a többiek iparossegédek és tanonczok voltak. Ezek az emberek hat hétig sinylődtek a kosztajniczai járásbiróság börtönében. Ezeket az embereket egyszerre kieresztették a börtönből. Miért bocsátották őket szabadon ? Tisztelt képviselőtársaim, hallgassák meg és szörnyedjenek el azon, hogy miként járnak el Horvátországban. Ezeket az embereket azért engedték ki a börtönből, mert a vizsgálat során sehogy sem lehetett eltussolni, sőt mert Rauch eljáró közegeinek akarata daczára napnál világosabban és megdönthetetlen tényként az deriüt ki, hogy ezeket a plakátokat, a melyekkel a Habsburgdinasztia ellen és Péter király javára izgatnak és felkelésre izgatják fel a szerbeket, Frank és Rauch emberei maguk szerkesztették, nyomatták és terjesztették. Ugron Gábor: Hogy lehet igy rágalmazni ? Lehetetlen rágalom ! Supilo Ferencz: A főágense ennek a provokátor ügynek, Frank hive, a ki segédj e volt valami Krivosics nevű kosztajniczai iparosnak, a mikor csak vigyázátlanul megvallotta, hogy ő az, a ki által Kosztajniczán minden történt, a »]eglojáüsabb« horvátországi rendszer eljáró közegei részéről intést kapott, hogy azonnal szökjék meg. Az ágens kétszer sem mondatta ezt magának, hanem rögtön eltűnt Kosztaj ni czáról, a kosztajniczai »nagy forradalmat* pedig Rauch rezsimje olyan gyorsasággal tussolta el, a milyennel azt a nagy világ tudomására hozta. A kosztajniczai affér, a mely provokátor reczipé szerint készült, a melyet a Középkorban alkalmaztak, nemcsak blamázs azokra nézve, a kik inszczenálták, hanem világító fáklyája az intenczióknak és czéloknak a többi afférekben is, melyek utána egymásután következtek. Ugyanabban az időben, a mikor a kosztajniczai affér csődöt mondott, odújából előbújik és a színpadra lép egy másik agent-provocateur is, Nasztics György szenzácziós leleplezésekkel a