Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

92 369. országos ülés 1908 november Ib-én, szombaton. épüljön és hogy a városnak ez a része kezdjen emelkedni, Budapesten, ba mesterségesen nem állottuk volna útját, a városnak rendszeres, egészséges fejlődése ugy is az lett volna, hogy arra felé épült volna ki. Ezt tapasztaljuk a világ összes fővárosainak történetéből, ha azoknak keletkezését nézzük. (Ugy van!) Tudniillik az emberek először is abban az irányban szeretnek épitkezni, a honnan a szél jár, mert igy azután a gyárkémények füstjét nem hozza a lakott részbe a szél nálunk. Nálunk Budapesten az uralkodó szelek a nyugati és északi irányok. Tehát azoknak a kéményeknek a füstjét, a melyek például a Yáczi-körut végén vannak, behozzák a fővárosba, elpiszkitják itt a főváros levegőjét és az, a ki alul lakik, már kormos levegőt kap, a ki pedig kifelé igyekszik északra és nyugatra, az ott még tisztább levegőt talál. De egy második tapasztalás az, hogy a viz folyásával ellentétes irányban szeretnek az emberek épitkezni, hogy ily módon a tiszta viz mellé jöjjenek, ne pedig a mellé a viz mellé, a mely már keresztül folyt a városon és a város által már be van mocskolva. Tehát e tekintetben is fővárosunknak természetes terjeszkedési iránya Óbuda felé vezet. De van még egy más dolog is. A ki megnézte valaha ezt a területet és kiment arra a helyre, a hol a régi Akvinkum feküdt, azt meg kellett, hogy lepje az a nagy bölcseség, a mely azokat a rómaiakat vezette, a kik itt valaha várost alapítottak, mert ott minden kedvező egy nagy város fejlődésére nézve. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! (Halljuk!) Hoitsy Pál előadó: A régi Akvinkum helyén minden feltétel meg van arra, hogy egy nagy világváros fejlődjék ott, olyan, a mely millió és millió embernek ad hazát. Ott először is a talaj olyan agyagból van, a melyet igen könnyen lehet a legkitűnőbb téglává verni. Ott egy óriási térség van, ugy hogy északról is nyugotról is védve van a szél járása ellen. Ott a talajnak menedékes lejtése van a Duna felé, a minek következménye az, hogy ott ártalmas talajgázok nehezen keletkezhetnek, ugy hogy a lakások egészségesek. A mellett pedig egy óriási amfiteátrumszerű alakulása van orograíikus tekintetben az egész helynek, és egy nagy világváros panorámájának a képét nyújtja más tekintetben is. Arra kell tehát törekednünk, hogy a mennyiben eltereltük Budapest fejlődését ezen természetes iránytól, azt visszavigyük ebbe, arra nézve pedig hathatós tényező lesz az, ha megépítjük ezt a hidat, a mely a fővárost közelebb hozza Óbudához. Elnök (csenget): Csendet kérek. Hoitsy Pál előadó: További intézkedése ennek a törvényjavaslatnak, t. ház, a Margitsziget megvásárlása, A mai Margitsziget tekintetében eddig nem volt semmi baj, az hozzáférhető volt Budapest lakossága részére, oda elmehetett üdülni mindenki. De a fővárosnak e gyöngye magánkézben van, magán embertől pedig nem lehet követelni, vagy ha lehetne is követelni, nem lehet elvárni, hogy áldozatok árán tartsa fönn ezt csak azért, hogy az a főváros népe számára üdülőhely legyen. A kormány, illetve az állam most azt meg akarja venni, és pedig azzal a kikötéssel, hogy az telekkönyvileg örök időkre köztulajdon, közkert maradjon és a főváros közönsége részére hozzáférhető legyen. Nagy az áldozat, a melyet ezzel szemben hozunk, de ezt megéri az a kincs, a melyet a főváros részére megszerzünk. További intézkedése a törvénynek pénzbeli természetű, és pedig kettős irányban. Az állam átengedi a fővárosnak az italmérési illetéket, másodszor pedig fis összegben állapítja meg azt a kvótát, a melyet a főváros ezentúl az államrendőrség fentartásához fizet. Eddig a főváros felét fizette a rendőrségi kiadásoknak. Minthogy pedig ezek a dolog természeténél fogva évről-évre emelkedtek, nagyon természetes, hogy a főváros quótája is évrőlévre nagyobb lett. Ez a törvény 800.000 koronában állapítja meg ezt az összeget, kevesebb összegben tehát, mint a mennyit a főváros eddig fizetett, ugy hogy ez is igen nagy tehermegkönnyebbülést jelent a főváros közönsége számára. A törvényjavaslatnak utolsó intézkedése az, hogy adómentességet, illetőleg adómentesség kitolását engedélyezi a főváros egyes részeire. Ezek olyan részek, az egész Belváros és a Lipótváros egyes részei — a melyeknek fejlődésére a legnagyobb szükség van, a melyeknek fejlesztésén minden erővel rajta kell hogy legyünk, ha azt akarjuk, hogy a főváros „ezen részei ne legyenek olyan elhanyagolt állapotban, mint eddig voltak. (Helyeslés.) Mindezt összevéve, t. kéjrviselőház, állithatom, hogy ez a törvényjavaslat forduló pontot képez a főváros életében. Ha mi meghozzuk ezeket az áldozatokat, a melyek e törvényjavaslatban érintve vannak, hosszú időre képessé teszszük a fővárost arra, hogy abban a tempóban haladjon előre a fejlődés utján, a mint ezt eddig tette, ós akkor rövid idő alatt el fogjuk érni azt, hogy Európának egyik legnevezetesebb városa a mi fővárosunk lesz. Mi szeretünk büszkélkedni ma is, hogy az idegen utazó, fölkeresve Budapestet, elismerésének és magasztalásának ad kifejezést. Engem a főváros fejlesztésének kérdésénél nem ez az irányzat vezet. Örülök a külföld szimpátiájának, nekünk van is rá szükségünk, de utoljára ezek nélkül a szimpátiák nélkül meg kell, meg is tudunk élni. Azonban nekem azért kell egy fényes főváros, hogy jogos büszkeséggel töltse el nem a külföldinek, hanem minden magyarnak a szivét, hogy mikor a vidéki ember feljön