Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-368
368. országos ülés 1908 november 13-án, pénteken. 83 miniszter úrral egyetértőleg kívánja rendeleti utón szanálni. Engedje meg a t. miniszter ur, hogy felkérjem, hogy egész vidékeknek megnyugtatására szíveskedjék kijelentést tenni, legalább nagy vonásokban, arra nézve, hogy mikép szándékozik ő ezen a bajon segíteni és mik erre nézve az eszközök, és hogy egyáltalában hajlandó-e ezekkel a parazitákkal szemben a legszigorúbb megtorló eszközöket alkalmazásba venni? Az igen t. kormány iparfejlesztési politikája nagyon helyesen megemlékezett a Felvidékről is. Ottan legnagyobb támogatással folyik az iparfejlesztés; a mellett a földmivelésügyi miniszter ur, a mezőgazdaságot minden irányban istápolja, kiterjesztette a hegyvidéki akcziónak működési körét is. De mit használ mindez, ha a munkaerőt ilyen mesterséges módon elvonják, a mikor a gazdaember a megélhetés nehézségeivel küzd, válság elé kerül, ipari munkást pedig, ha akad egy-egy külföldi vállalkozó, a ki ott gyárat alapit, szégyenszemre külföldről, Morvaországból vagy Isten tudja honnan kell behozni. De nem sokáig rabolom a drága időt. Ezzel röviden megindokoltam az igen t. belügyminiszter úrhoz intézett kérdésemet. Kérem a miniszter urat, legyen szives erre megnyugtató felvilágosítást adni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A t. képviselő urnak igaza van. Én is tudom azt, hogy sok visszaélés történik az általa felemiitett kérdésekben. 0 hozzám azt a kérdést intézte, miként akarom ezt szanálni, mi lesz a rendeletnek tartalma, mely e kérdéssel foglalkozni fog. Erre most érdemleges választ azért nem adhatok, mert ezt én nem fogom egyedül megállapítani, hanem egyetértésben a földmivelésügyi miniszter úrral, vele pedig még meg nem beszéltük e rendelkezésnek tartalmát. Maga a rendelet azonban már munkában van. (Helyes lés) és szándékom e törvény keretén belül, — mert ezen túlmenő szigorral nem lehet, mivel csak idáig van felhatalmazásunk — minden módon azon lenni, hogy e visszaélések ellen a legerélyesebben fellépjünk. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. §-t változatlanul elfogadni a kivándorlási bizottság szövegezése szerint: igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Bernát István előadó: Legyen szabad röviden felhívnom figyelmét a t. háznak arra, hogy e szakaszban foglaltatnak a korlátozások, a melyeket a belügyminiszter ur érvénybe akar léptetni a törvény által. Ezek elseje vonatkozik magukra a katonai kötelezettségekre. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy felmerült ugy a pártkonferenczián, mint a sajtóban az az ellenvetés, hogy ennek az intézkedésnek az életbeléptetése esetén előállana anomália, hogy tulajdonképen az espatriálás az 1879 : L. t.-czikk alapján könnyebb volna magyar állampolgárra nézve, mint a megalkotandó törvény idevonatkozó intézkedése alól való mentesítés. Erre vonatkozólag bátorkodom kijelenteni, hogy ez nézetem szerint nem áll. Az 1879. L. t.-czikk 22. §-a szerint ugyanis a sorhadi tartalék- és póttartalékban levők csak azon esetre bocsáthatók ki a magyar állam kötelékéből, ha a közös hadügyminisztertől, illetőleg a honvédelmi minisztertől elbocsátólevelet nyertek. Már most el sem tudom képzelni, hogy a törvényben megállapított elbocsátólevél kiadatnék a miniszter által, h H CLZ illető védköteles ezen itt felállított korlátozó intézkedéseknek eleget nem tett. Ez tehát nézetem szerint elvetendő ellenvetés. Legyen szabad azonban a d) pontra vonatkozólag, a mely azt mondja, hogy »azok a szülők, a kik 15 éven alóli gyermeküket otthon hagyni szándékoznak a nélkül, hogy állandó gondozásukat kellően biztosították volna«, egy módosítást javasolnom (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a 2. §. harmadik bekezdésében a 15 év, 16 évre emeltessék fel. Kérem a t. házat, hogy ezt az intézkedést méltóztassék elfogadni. Elnök : Van valaki feljegyezve ? Raisz Aladár jegyző": Beck Lajos! Beck Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 2. §-ának b) pontja azt mondja, hogy férfi-személyek azon évi január hó 1 étől kezdődőleg, melyben 17-ik életévüket betöltik, addig, míg a védtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettség alatt állanak, csak a belügyminiszternek a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg írásban kiadott engedélye alapján vándorolhatnak ki. Aggály merült fel ugy irodalmi téren, mint politikai körökben is, vájjon nem ütközik-e össze ez az intézkedés a honpolgárságról szóló törvény azon intézkedésével, a mely megengedi, hogy mindenki kivándorolhat, a ki rendelkező képességgel bír, állami- és községi adóval hátralékban nincs és nincs büntető vizsgálat vagy büntetőbirói Ítélet hatálya alatt. Azon aggodalomnak is kifejezést adtak, hogy a két törvény ellentétes intézkedései folytán a kivándorlók ezentúl a könnyebbik utat: az állampolgári kötelékből való kiválást fogják választani, s igy nagy tömegek végleg el fognak szakadni tőlünk. Erre vonatkozólag csupán azt az egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy eltekintve attól 11*
