Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-368

68 368. országos ülés 1908 november 13-án, pénteken. van!) és habár az ő kiemelkedő nagysága által magamat mintegy megvesztegette tni kívántam, az azóta lefolyt 41 év alatt sem volt egy perez sem, a melyben ezt az alkotást szerencsésnek tekintettem volna. De talán minden egyéb kérdésben, főleg pedig az igazi szabadelvüség terén, az ő kijelentéseit gránitkőbe vésendő örökbecsű tételeknek tartom. O mondotta és igaz is: Vannak olyan közönségesen elismert igazságok, a melyeket okokkal támogatni nemcsak felesleges, hanem magára az igazságra talán még káros is volna. Ilyen nem is vitatható, nem bizonyítandó kétségtelen igazság van a mi indítványunkban is és éppen azért ezzel a témával hosszasan nem foglalkozom, nehogy a sok beszéd tiszta igazságunkat gyanúba keverje. A velősen megokolt inditvány, a melynek szerkesztésében különben nekem semmi részem sincsen, kimutatja, hogy az osztrák császár uralkodói jubileuma alkalmából kereszt-rendjelnek magyar honpolgárok részére való alapítása és egy ilyen rendelet miniszteri ellenjegyzése nyilván alkotmányunkba és alaptörvényeinkbe ütközik (Igaz ! Ugy van ! halról), mert az 1848 : deczember 2-iki trónlemondást és trónralépést, a melynek emlékére ez a rendjel alapíttatott, a magyar nemzet soha törvényesnek el nem ismerte (Igaz! Ugy van! balról), sőt nyilván a nemzet ellen irányuló autokratikus ténynek tekintette, a mint ezt nemcsak az 1865/7: II. és III. t.-cz., de kivételesen, bevezetésképen a II. t.-cz.-be"; iktatott királyi szavak is elismerik és megerősitik. Ilyen dátumot tehát a magyar nemzet, hacsak egy parányi önérzet is van benne, rendjel elfogadásával nem ünnepelhet. (Igaz! Ugy van! balról). Azt tehát bővebben nem is fejtegetem, hogy ezen rendjelnek magyar polgárokra való oktrojálása nyilván alkotmányunkba és törvényeinkbe ütközik. 0 felsége a magyar király nekünk nem császárunk, vagy, a mint Apponyi Albert gróf ur, mint a volt nemzeti párt vezére, az 1890. költségvetési vita alkalmával még markánsabbul jelezte, Ausztria ránk nézve olyan közönyös, mint akár Spanyolország. Idegen, érdektelen nemzetek uralkodói végigsikolhatnak ezen trónralépés abszolutisztikus tényén, a magyar nemzet azonban több mint 1000 éves európai múltjának ezen legkegyetlenebb emléke felett legfeljebb némán, hallgatással térhet napirendre. Ezt és ennyit mi is megtettünk, de ' az ebből az alkalomból alapított rendjelet nem fogadhatjuk el. (Élénk helyeslés balról). Csak egy szempontból kívánom még ezt a témát megvilágítani, a mely szempont különben az ilyen' kérdéseket nálunk rendszerint uralni szokta: ne csináljunk mindig gravaminális sérelmi politikát: ez az óvatos hazafiak mottója. Kijelentem, hogy én a kákán is bogot kereső gravaminális sérelmi politikáért egyáltalán nem lelkesedem. A politikát mindig nyugodtan, megfontolva, de egyszersmind határozottan és elszántan kezelem. Mindig csak a szellemiekben és anyagiakban előretörekvő, reális politikának voltam hive; de azért — vagy épen azért — a nemzet ellen intézett támadásokat, sérelmeket, gravameneket sohasem tűrtem el megnyugvással, mert a mi az egyes emberben az önérzet, az a nemzetekben a hazafias érzés. Önérzet nélkül az egyes emberek, hazafias érzés nélkül pedig a nemzetek előbb-utóbb elértéktelenednek (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). Minden előrehaladó nemzetben, az angol, franczia. német, amerikai, japán stb. nemzetben — de főleg a japán nemzetben — a nemzeti önérzet erősen ki van fejlődve, és mindezek a nemzetek megtorlandó gravamennek tekintik, ha a nemzetet önérzetében megsértik. (Felkiáltások bal felöl: Szerbia!) Csak az elmaradt, vagy pedig megsemmisülőfélben levő nemzetek azok, a melyek a nemzeti önérzettel keveset törődnek, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és megtűrik azt, hogy hazafias érzésükön keresztülgázoljanak az elefántok. A mint Schiller, a nem épen radikális politikus mondja: » Semmirevaló nép, a mely nem képes mindenét feláldozni a nemzeti becsületért.« A politika hajóján is az ész legyen a kormányos, de a vitorlákat dagasztó szél a hazafias érzés, a mely nélkül a sík tengerre jutott hajó csak egy helyben vesztegel, ós utasai előbbutóbb éhen pusztulnak el. (Elénk helyeslés a baloldal felnő padjain.) A hazafias érzés ápolását és az az ellen elkövetett minden merénylet megtorlását a legreálisabb, mondhatnám, a legradikálisabb politika is megkívánja. A művelt és gazdag nemzetek nemcsak nem zárják ki a nemzeti érzés ápolását politikájukból, sőt azt nagyon is hiven, szorgalmasan ápolják, mert ez nekik nagy vagyonnal ér fel, nagy kincseket jelent. Különösen művész ebben II. Vilmos német császár, a ki nem mulaszt el egy alkalmat sem annak hangsúlyozására, hogy a nemzeti önérzetet hiven kell ápolni. Jelszava: »Die JSTationalität muss in allém gewährt werden.« 0 mondotta, hogy a római szent birodalomnak — a melyről különben egy szellemes író helyesen jegyezte meg, hogy az nem volt sem római, sem szent, annál kevésbbé pedig birodalom — tehát a római szent birodalom eszméjének össze kellett omolni, mert nem nyugodott nemzeti alapon. Ez a hatalmas teuton-érzés szerzi is meg azután a németnek a gyarmatokat és a milliókat. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Babocsay Sándor: Ne mondja tehát senki nekem azt, hogy a mely magyar ember hazafias érzése azért lázong, mert a nemzetet önérzeté-