Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-367

58 367. országos ülés 1908 november 12-én, csütörtökön. (Igás!) a mely elbánás következtében e törekvő, 14.000 lakossal biró városnak fejlődése mintegy szándékosan megakadályoztatott, ós ha most a viziut előnyeitől is elesik, jövő íejlődhetésének egyik feltételétől beláthatatlan időre megfosz­talak. Itt van az önként kinálkozó, kedvező alka­lom arra, hogy Szekszárd becsatoltassék a hazai és világkereskedelem hálózatának zónájába, (Ugy van!) a mi — tekintve azt a körülményt, hogy a Sió mentén Szekszárd az egyetlen város — ter­mészetes és észszerű követelménye forgalmi jiolitikánknak. (Igaz, ugy van!) De hát miről is van szó tulaj donképen. (Halljuk!) Arról, t. ház, hogy egy medencze­szerű kiágazással Szekszárd érintessék, illetőleg Szekszárdon kikötő és rakodópart létesíttessék a mostani vasúti állomás szomszédságában. És ha tekintetbe veszszük a nagy érdekeket, a me­lyeket ez kielégiteni hivatva lesz, nem is oly nagy az áldozat, a melyet meg kell hoznunk, mert ezáltal lehetővé válik a mostani vámhid mellett tervezett kikötő és rakodópart kiépí­tése, melynek költségei megmaradván, 400.000 vagy 500.000 korona hozzáadásával rendelkezé­sünkre áll az az összeg, a mely a meclencze­szerű kiág létesítésére a kikötővel és ra­kodóparttal együtt szükséges. (Helyeslés.) Ismét­lem, t. ház, hogy mikor egy vármegye szék­helyének egy történelmi múlttal biró és eddig mostoha elbánásban részesült városnak legfon­tosabb érdekeiről, jövő fejlődésének megalapozá­sáról van szó, akkor ez az áldozat nem oly nagy, hogy ez akadályul szolgálhatna. (Igaz!) Hiszen régi igazság az, hogy a viziut a városok fejlődésének, nagygyálételének, meggazdagodásának egyik fun­damentuma. Ezt a fundamentumot lerakni Szekszárd és környéke javára, itt az alkalom és hiszem, hogy az az 500.000 vagy 600.000 korona könnyen beilleszthető a 192 milliós beruházás keretébe, a nélkül, hogy a tervezett vizimunká­latok pénzügyi mérlegének egyensúlyát ez zavarná. Meg vagyok róla győződve — hiszen a vízügyi bizottság ülésében kegyes volt ő exczellencziája a földmivelésügyi miniszter ur e tekintetben kedvező választ adni felszólalá­somra — hogy a földmivelésügyi kormány, s főleg annak vezetője, méltányolva Tolna vár­megye és két törekvő városa, Szekszárd ós Tolna vitális érdekeit, keresni fogja a módot, hogy azokat kielégítse, a mi által vármegyén­kei és e két várost mély hálára kötelezi, s egyszersmind növelni fogja az egész ország köz­véleménye által elismert és kellőképen honorált érdemeit. Egyébként a vizi beruházásokról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Pető Sándor képviselő ur jelent­kezett nálam, hogy az ügyében a képviselőház­ban ma hozott határozatnak eleget kíván tenni. E czélból neki a szót megadtam és az ő nyilat­kozata után fogjuk a tárgyalást folytatni. Mél­tóztassék. Pető Sándor: T. ház! Miután a mentelmi bizottság javaslata alapján a t. ház bölcsesége azt állapította meg, hogy tegnap én közbeszólá­saimmal a ház tanácskozási rendjét zavartam, én ezért ünnepélyes bocsánatot kérek a t. háztól. Elnök: Konstatálom, t. ház, hogy Pető Sándor képviselő ur a ház határozatának eleget tett. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi [miniszter ur kíván szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház! Mindenekelőtt Surmin kép­viselő ur felszólalására kívánok reflektálni. Surmin képviselő ur ugy állította oda a hely­zetet, mintha Horvátország és a horvát folyók mostoha elbánásban részesittettek volna a köz­ponti kormány részéről. Ugron Gábor: Kitartjuk őket! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Majd adatokkal fogom bizonyítani, hogy meny­nyit teszünk a horvát folyókért. A múltban 1893-ig a Drávára 3,660.000 koronát költöt­tünk. Később az 1895 : XLVIIL t.-cz. egy nagyobb összeget bocsátott rendelkezésre, 9 milliót, melyből azonban 5,700.000 lett, illetve lesz munkálatokra fordítva. Ezen összeg leg­nagyobb részben az Eszéktől a Dráva torko­latáig terjedő és a Barcs körüli Drávaszabá­lyozásra esik. A végzett munkálatok folytán 35 kilométer hajóút van biztosítva. Megemlí­tendő, hogy külön a gyékényes —barcsi szakasz szabályozására az 1904 : XIV. t.-cz. 1 millió koronát engedélyezett. A Száva szabályozására, különösen a Drina torkolata alatti folyam­szakasz rendezésére 1 millió korona engedélyez­tetett, ezen összeg egy részét azonban a Kulpa folyónál, különösen a Sziszek köriili gázlók eltávolítására kellett felhasználni. AzU904: XIV. t.-cz. újból 1 millió koronát engedélyezett a Száván létező főleg hajózási akadályok eltávoli­A folyó évi költségvetésben is jelentékeny összegek vannak felvéve és csak a napokban intézkedtem, hogy különösen tekintettel a vuko­vár-samaci csatorna fontosságára, a mely sokáig nem lesz elodázható, a Kulpával mindenekelőtt foglalkozzunk és ezért a Kulpa szabályozására egy állami kirendeltséget állítottam fel. De hogy állunk, t. ház, a jelen törvényja­vaslattal? Ha méltóztatnak felütni a törvény­vényjavaslatot, akkorj méltóztatnak látni, — és pedig meg is mondom az oldalt, az indokolás 76-ik oldalán megtalálja a képviselő ur, — hogy a Drávára 19,490.000, a Szávára 6 millió, a Kulpára 3,800.000 korona, összesen tehát a hor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom