Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-366

42 366'. országos ülés 1908 november 11-én, szerdán. Szerbia minket tovább provokálna, s ez által megfenyitésére kényszerítene, milyen álláspontot foglalna el ezzel szemben Oroszország és minden eshetőséget számítva, mit várhatunk egy ilyen esetben német és olasz szövetséges társainktól ? Minthogy nem fogadható el és csak nagyon nehezen hihető el az, hogy Szerbia a hatalmas oszták-magyar monarchiát ilyen vakmerő módon merészelte volna kihivni, ha külföldről nem nyer bizonyos Ígéreteket, biztosítékokat, természetes, hogy minket nagyon érdekelne az, vájjon az angol sajtóban azon ellenséges támadások, a melyek a monarchia ellen intéztetnek, visszhangoztatják-e mérvadó hivatalos köröknek hangulatát. Tisztában lesz mindenesetre kormányunk az iránt, hogy abban az esetben, ha a mint az az én nézetem szerint már elkerülhetetlennek látszik, Szerbia megfenyitésére el kellene magunkat határoznunk, Oroszország hajlandó lenne-e az ily eljárásunknak következményeiért kizárólagosan Szerbiát felelőssé tenni. Szerbiát ez esetben teljesen magára hagyni? (Helyeslés jobbfelöl.) Az utóbbi napokban még egy hir kapott Szárnyra: Konstantinápolyban megjelenő lapok, t. i. azt állították, hogy midőn monarchiánk a török kormánynyal Bosznia-Herczegovina annektálása dolgában tárgyalt volna, a tárgyalások kezdetleges stádiumában nyilatkozatot tett volna az iránt, hogy esetleg a török államadósságnak egy részét kárpótlás fejében hajlandó átvenni és a tárgyalás későbbi stádiumában ezt az ígéretet vissza szítta volna. Minthogy a legközelebbi jövő kialakulása e körülmények mibenvoltától függ, bátor vagyok a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni. (Halljuk ! Halljuk! olvassa): I. Igaz-e, hogy Belgrádban a viszonyok odaalakultak, hogy az ottani követségünk irattárát a biztonság kedvéért a német követségen kellett elhelyezni ? II. Van-e a miniszterelnöknek tudomása arról, hogy Szerbia mindent elkövet, hogy hadseregét mentől előbb harczképes állapotba hozza, hetek óta fegyverkezik, mozgósít? Nem tartja-e czélszerünek, hogy Szerbia a legkomolyabban arra figyelmeztettessék, hogy ha legrövidebb időn belül a monarchiánk elleni tüntetéseknek véget nem vet, ha további fegyverkezését és egyéb ellenséges intézkedéseit be nem szünteti, minket arra fog kényszeríteni, hogy mi is teljesen azonos, sőt erélyesebb lépésekre határozzuk el magunkat, a melyekért a felelősség egyedül Szerbiára fog háramlani? Megfelel-e a valóságnak, hogy Oroszország a szerb trónörököst arról biztosította volna, hogy Szerbia érdekeit képviselni és támogatni fogja? IV. Miután mi Bosznia és Herczegovina annektálásával Szerbiát semmiféleképen nem károsítottuk, annak érdekeit nem érintettük, mily természetűek lehetnek a miniszterelnök felfogása szerint Szerbiának azon érdekei, melyeket Oroszország akár a tervezett konferenczia előtt, akár annak tartama alatt, vagy azután velünk szemben megvédhetne? V. Adhat-e a miniszterelnök felvilágosítást az iránt, vájjon az angol sajtónak ellenünk intézett azon ellenséges támadásai, melyekkel Szerbia és Oroszország is ellenünk felbujtatik, háborúra felbátorittatik, a mérvadó angol körök felfogásának megfelelnek-e, vagy sem? VI. Abban az esetben, ha Szerbia minket hatalmi eszközök felhasználására provokálna, mily álláspontot foglalna el Oroszország és ezen eshetőséget szem előtt tartva, mit várhatunk ily esetben német és olasz szövetségeseinktől? VII. Igaz-e, hogy külkormányzatunk a Portával a Boszniára vonatkozó tárgyalások kezdetleges stádiumában a török államadósságok bizonyos hányadának elvállalására vállalkozott volna, és hogy ezen ajánlatot a tárgyalások folyamában visszaszitta volna ? (Helyeslések jobbfelöl) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! A mennyiben a felvetett kérdések némelyikében és a külügyeink jelen állapotában több irányú tárgyalások vannak folyamatban, a t. képviselő ur interpellácziójára röviden csak részben válaszolhatok, Nem tehetek le a reményről, hogy az az indeczens és fenyegető magatartás, a mely Szerbiában ellenünk megnyilvánul, józanabb és normálisabb felfogásnak fog tért engedni. (Mozgás.) Mindent elkövetünk arra nézve, hogy készenlétben levő hatalmi erőnket Szerbia irányában ne kelljen érvényesítenünk, (Helyeslés.) és hogy Szerbiát a veszélyekre és békés magatartásra figyelmeztessük, és e tekintetben el merem mondani, hogy nem csak szövetségeseinknek, de minden hatalomnak támogatására számithatunk. (Elénk helyeslés.) Épen azért" mellőzendőnek tartom, hogy e kérdésekkel most részleteiben és messzebbmenőleg foglalkozzunk. A t. képviselő urnak hozzám intézett kérdései közül azonban kettőre mégis válaszolni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Először is, hogy Szerbia micsoda követeléseket és igényeket támaszt és hogy ezekkel szemben mily álláspontot foglalunk el, arra nem nyilatkozhatunk, mert Szerbiának igényei tudtommal formulázva nincsenek és előttem ismeretlenek. A mi a másik kérdést illeti, hogy a török államadósság egy részének átvállalása, iránt mi tettünk-e ígéreteket, vagy tárgyalásokba bocsát-