Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

364 380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. a szolgálatban tanúsított közönyéről. Nyíltan | nem is merik kimondani, hogy milyen kevés a magyar kir. államvasutaknál ez idő szerint azoknak a száma, a kik kötelességüket teljes odaadással teljesitik. Én azt hiszem, hogy ez talán túlzott állítás, annyi azonban kétségtelen, hogy a szolgálatban a vasutasszemélyzetnél tényleg közöny tapasztalható. Megmondtam az igazat a szolgálati felsőbbség tekintetében, és a mint követeltem a kereskedelmi kormánytól javításokat e tekintetben, ugy kimondom véleményemet a vasúti személyzet tekintetében is, hogy ott, a hol arra szükség van, a legszigorúbb fegyelem alkalmaztassák. (Helyeslés.) A fizetésrendezéssel a magam részéről teljesen meg vagyok elégedve, bár mondhatom, hogy nem mindenütt emelkedett fokozatosan a fizetés a drágaság emelkedésével, de hiába, ez már sorsa a rendes fizetéséből élő szegény tisztviselőnek. Figyelmébe ajánlom azonban a kereskedelemügyi kormánynak a lakbérek kérdését. Méltóztassék most, a mikor a t. kormány felemelte az összes állami alkalmazottak lakpénzét, a vasutasok lakpénzét, nem mondom mindenütt, de ott, a hol az méltányos, felemelni. (Helyeslés.) Rá akarok még mutatni a szolgálatban tapasztalható egynémely hiányra, igy a tehervonat kisérő és a vontató mozdony vezetőjének óra- és kilométer-pénzére. A pragmatika következtében ezek a múlttal szemben hátrányosabb helyzetbe kerültek, a vezetőség, az államvasutak igazgatósága valószínűleg elnézte a dolgot és azért kérem a t. kereskedelemügyi kormányt, hogy ezekkel szemben legalább a régi állapotot helyreállítani méltóztassék. Kérem azonkívül, hogy az éjjel teljesített szolgálat fejében ne csak az állomási személyzet dijaztassék, hanem mindazok, a kik éjjeli szolgálatot végeznek. Szterényi József államtitkár: Megtörtónt! Szász József: Ha megtörtént, köszönettel veszem tudomásul. Sok a panasz az irodai átalány kérdésében is. Én elismerem, hogy nem minden egyes főnök tud ezzel az irodai átalánynyal bánni. Elismerem azt is, hogy nem oly bőven cseppen ez az átalány, mint a hogy szükséges volna. Általában jobb volna, azt hiszem, hogyha ezt az átalányt, a mint régen volt, természetben szolgáltatnák ki, akkor a panaszok elnémulnának. Rá akarok mutatni a b) táblázatnak két jelentékeny hiányára is. Az egyik a hidmesterek, ügye. A másik a pályaőrök dolga. A magyar kir. államvasutak üzletvezetőségénél van néhány hidmester, a kiket a legtehetségesebb ós legjobb pályafelvigyázók közül választottak ki azért, hogy őket ezen szolgálat által kitüntessék és hogy e szolgálat által jobban díjazzák, és mi történik? (Halljuk! Halljuk!) A bizottsági tárgyalásoknál, a hol részt vett a vasúti szakosztály, az igazgatóság, megtörtént az, a mi nagyon jellemzi mostanában a köztevékenységben lábrakapott felületes szellemet, megtörtént, hogy ezek a hidmesterek nem vétettek magasabb fizetési osztályba, naint a hogy terveztetett, nem is vétettek a pályafelvigyázók közé, a kik közül kiválóságuk folytán kiválasztattak, hanem egy fizetési osztálylyal alacsonyabba vétettek fel; vagyis a hidmesterek a X. és XI. fizetési csoportba vannak felvéve 1200—2600 K. fizetéssel és 3—6 évi várakozási idővel, mig a pályafelvigyázó, a kik közül kiválogathattak, a VIII. és IX. fizetési csoportba vannak felvéve, 1400—3000 K. fizetéssel és 3—4 évi várakozási idővel. Ez méltánytalanság. Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi kormányzatot, hogy ezt a hibát az alkalmazottak érdekében reparálni kegyeskedjék. Meg vagyok róla győződve, hogy ha annak idején ezt a hibát észrevették volna, akkor az el sem követtetett volna. T. képviselőház! Ugyanígy áll a dolog a pályaőrök dolgával is. A pályaőrök egészen 1904-ig egy fizetési csoportba tartoztak a hivatalszolgákkal. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ma a hivatalszolgák 800—]600 K fizetéssel és 3—4 évi várakozási idővel vannak felvéve, mig a pályaőrök 600—1600 K fizetéssel és 4-5 esztendei várakozási idővel. A jsályaőrök helyzete ismeretes a t. képviselőház előtt. Ezek a szegény emberek a messze pusztaságokban, ember nem lakta helyeken élnek, gyermekeiket iskolába nem igen küldhetik, nehezen tudnak helyükről elmozdulni, az élelmiszerek beszerzése is rájuk nézve nagy nehézséggel jár. Kérem a kereskedelmi kormányt, hogy ezeket az embereket is legalább az 1904-ik évi állapotba visszahelyezni méltóztassék. Ez a kérelem is méltányos. Ezekből az apró dolgokból, a melyeket most elmondottam, látszik, hogy némely kérelemnek megvan a maga alaj^ja; sajnos, ezt nem állithatom végig az összes kérelmekről. Tudvalevő a képviselőház előtt, hogy az alkalmazottak korporácziói óriási mennyiségű beadványokat intéznek az államvasutak igazgatóságához és a minisztériumhoz. Óriási megterheltetésével jár ez a szolgálati felsőbbségeknek, és valósággal a szolgálat kárára történik. Én, t. kéjíviselőház, azt ajánlom, méltóztassék azokat a kéréseket, a melyeknek jogalapjuk van, a melyek méltányosak, kiválogatni, méltóztassék ezeket teljesíteni, azokat a követeléseket pedig, a melyek teljesithetlenek, zaklatok, követelők, méltóztassék a limine visszautasítani, hogy végrevalahára az államvasutaknál rend legyen. A mint mondottam az elébb, a milyen szigorú vagyok a felsőbbségekkel szemben, ép oly szigorú vagyok az alkalmazottakkal szemben is, mert igazságos akarok lenni, és mert közgazdasági érdekeinket akarom