Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

356 380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. Nem térek ki, t. liáz, az egyes számadatok részletezére. Méltóztattak megkapni a jelentéseket. Csak méltóztassék megengedni, hogy általánosságban és végeredményül konstatáljam azt a kétségkívül leverő és szomorú igazságot, hogy szemben a múlt esztendővel a költségvetés végeredményeként az összes állami bevételek 18 millió koronán felül kevesebbet tüntetnek ki, mint a múlt esztendőben kitüntettek. (Mozgás.) Ez oly kérdés, t. ház, a mely felett egyszerűen elsiklani kétségkivül hibás dolog lenne. Méltóztassék azért megengedni, hogy ennek a kérdésnek a megvilágítására épen csak egy pár szót szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Ez a nagy csökkenés, a mely a multakhoz képest a kereskedelmi tárcza keretében felmerült, főképen és tulajdonképen a vasutügy kérdésére esik. Egyéb fejezeteknél inkább haladás konstatálható, nem pedig visszaesés. Ilyen pl. a postatakarékpénztár, a hol fejlődés állapítható meg, nem pedig a visszaesés. A visszaesés tétele úgyszólván teljességgel, egypár százezer korona leszámításával, a vasúti ügyre esik. Ez a vasúti ügy egyike azoknak, a hol a multaknak bűneiért, a multaknak mulasztásáért lépten-nyomon kávéházakban, lebujokban, de még talán magasabb helyeken is ezt a kormányt teszik felelőssé. Az emberek nem gondolkoznak azon, hogy ha egyszer annyi évtizeden keresztül nem fejlesztettek valamit, hogy annak a bűnnek az eredménye nem azonnal azon években fog felbukkanj, hanem igenis mutatkozni fog bizonyos idő után. Ha én egészségtelen módon táplálkozom, nem fogom másnap vagy harmadnap érezni, hanem csak egy pár év múlva, akkor, a mikor az organizmusomban beállanak azok a hiányosságok, a melyek épen a rossz táplálkozás eredményei. Épen így a vasútnak az ügyei évtizedeken keresztül elhanyagoltattak, nem tekintettek másnak, mint fejős tehénnek, a melyből politikai kedvezéseket mindenkor tetszés szerint lehet osztogatni, ugy hogy ugy vagyunk ma a vasúttal, mintha azt kívánnék valakitől, hogy felnőtt korában abban a ruhában járjon, a melyet neki 15 esztendős korában szabott a testére a szabó. Miután ez lehetetlenség ós miután tömérdek mindenféle bajok vannak, — mert tényleg a mai keretek mellett a mai forgalmat lebonyolítani valósággal művészetszámba megy, azért ennek a nagy bevételcsökkenésnek egy jelentékeny része a személyzeti kiadásokon kivül különösen vasúti beruházásokra esik. De ezek a beruházások oly feltétlen szükséges tételt képeznek, a melyet ón szerintem a t, ház csak helyesléssel fogadhat, mert meg kell tenni mindent abban a tekintetben, hogy a múlt esztendők mulasztásait, legalább a mennyire lehet, a vasutak fejlesztésével, a pályaudvarok kibővítésével minden erőnkből előbbre vigyük, (Helyeslés.) E tételek nagy része esik személyi járandóJ ságokra. E tekintetben is sok mulasztást kellett jóvátenni és nagy összegeket szentelni arra, hogy végre a személyzet olyan helyzetbe jusson anyagi tekintetben, a hol azután tőle hű és buzgó szolgálatot a tisztesség elvei szerint is föltétlenül meg lehet kívánni. (Ugy van!) Ezek mind olyan kérdések, a melyek ezt a meglehetős kellemetlen eredményt, ezt a 18 millió csökkenést némileg érthetővé teszik, némileg megmagyarázzák. Ezzel szemben azonban már felmerült a pénzügyi bizottságban az a tendenczia, hogy különösen a tarifaügyeknek az árszabályozásával, újra átvizsgálásával és a szabadjegyek kérdésének esetleg talán rendszeresebben való szabályozásával nem lehetne-e talán más utón is ugy a személy-, valamint az áruforgalomban az államvasutak jövedelmeit emelni. Farkasházy Zsigmond; Ez az igazi ipari és kereskedelmi politika! Emelni a tarifát! Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy Emil: Nem tudom, közbeszóló t. képviselőtársam idehallgatott-e beszédem egész folyama alatt. Ha én azt mondottam, hogy okszerűen emelni kell a tarifatételeket ott, a hol hibák mutatkoznak, miután az államvasutak kiadásai nagy mérvben növekedtek; nem tudom, t. képviselőtársam mit talál ebben kifogásolandónak. Én nem állítom, hogy ezen tarifaátvizsgálás a gazdasági érdekek hátrányára történjók, de igenis van sok olyanféle dolog, a mit meg lehet oldani, meg lehet változtatni, meg lehet javítani a gazdasági élet hátránya nélkül is, sőt annak előnyére. Gaal Gaszton: Az ingyen vasúti jegyek! Nagy Emil előadó: Nagy általánosságban ezek azon megjegyzések, a melyekkel ezt a költségvetést r a magam részéről kisérni szerencsés voltam. És méltóztassék megengedni, hogy még egy más kérdésre kitérjek, hogy konzekvens maradjak egyrészt a pénzügyi bizottságban elfoglalt álláspontomhoz, másrészt, hogy még inkább siettessem azon kérdés megoldását, a mely kérdést én a pénzügyi bizottságban — miniszterem iránti bizalomtól eltelve egyébként, — szóvá tenni voltam szerencsés. Ez különösen a munkásbiztositó pénztár kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nagy bizalommal eltelve és nagy reménységgel szavaztuk meg annak idején a munkásbiztositó pénztár ügyét. Gaal Gaszton: Öt millió deficzit! Nagy Emil előadó: De őszintén szólva, — a mint mondottam a pénzügyi bizottságban is —, a gyakorlati eredmények nem igazolták teljes mértékben azt a várakozást, a melyet ezen intézmény megalkotásához fűztünk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Engem nem vezérel bárminő, legcsekélyebb személyi tendenczia, mert a ki ilyet állit, annak a szavát, mint egy közönséges beszédet, visszautasítja az ember; ezt csak olyan emberek és hírlapok állithatják, a kik és