Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. 353 Hogy a csendőrök igy viselkednek, ennek magyarázatát megtalálom abban, liogy az ilyen tálkapások megakadályozására nem történnek meg kellő időben a kellő lépések. Mikor ez Alvinezen történt, hogy engem mint annak a kerületnek képviselőjét és Vlád Aurélt ilykép inzultáltak a legdurvább szavakkal, feljelentést tettem ugy az alispánhoz, mint a csendőrkerü­leti parancsnoksághoz. A csendőrkerületi parancsnokság kihall­gatta a tanukat, a tanuk — biztos tudomásom van róla — szórói-szóra beigazolták a feljelen­tésemben előadottakat, ennek daczára a csendőr­kerületi parancsnokság nem engem, hanem a községi elüljáróságot velem leendő közlés végett értesítette, hogy a bizonyítékok nem nyújtottak elég támpontot arra, hogy a csendőröket meg­fenyítse. Ha a csendőrkerületi parancsnokságnak 3—4 intelligens ember tanúvallomása nem elég arra, hogy a csendőröket megfenyítse, akkor természetes, hogy az a csendőrség nem fog magának határt szabni, midőn arról van szó, hogy személyes ellenszenvét kimutassa. Mennyire elfogult sok esetben a csendőrség, bizonyítja a következő eset. Én sértve éreztem magamat polgári öntudatomban és becsületem­ben azon kifejezések által, melyeket velem szemben használtak, melyeket reprodukálni nem vagyok hajlandó, mert nagyon is trágárok. El fog­ják ismerni, hogy jogom lett volna följelentésemet románul megtenni, mert Magyarországon kato­nai fegyelem alatt álló hivatali közegek köte­lesek az állam minden polgárát saját anya­nyelvén kiszolgálni. Én mégis — sajnos — előzékenységgel jártam el, följelentésemet ma­gyar nyelven irtain meg, de elkövettem azt a csendőrség szerint borzasztó nagy bűnt, hogy ezen magyarul megirt beadványomat olyan borítékba tettem, a melyen kívülről románul áll a nevem, dr. Juliu Maniu advocatu. S az a csendőr kerületi parancsnokság, a melynek kötelessége lett volna a román nyelvű be­adványt is elfogadni, fogja magát, elutasítja beadványomat és följelent az ügyvédi kamará­nál, a miért azt a borzasztó merényletet kö­vettem el, hogy beadtam olyan beadványt, a melynek boritékára románul van felírva a nevem. En nem akarom a ház türelmét hossza­sabban igénybe venni ezzel a kérdéssel, mert ha én szóvá tenném a belügyi adminisztráczió terén észlelt összes visszaéléseket, ezt soha be nem végezhetném. De kívántam ezt leszögezni, hogy konstatáljam, miszerint a csendőrség sok eset­ben nem tartotta strikte szem előtt szolgálati szabályzatát, s ez a körülmény, hogy a csendőr­ség ezt nem tartja strikte szem előtt, folya­mánya annak a rendszernek, melyet a mai kor­mány követ. Nem hiszem, hogy találkozzék jogász ebben az országban, a ki osztaná azt a felfo­gást, hogy engem fegyelmi vétség miatt lehet KÉPVH, NAPLÓ. 1906 —1911. XXI. KÖTET. feljelenteni azért, mert román felírású boríték­ban küldtem el panaszomat, akkor, a mikor törvényszerint kötelessége annak a hatóságnak, hogy román beadványomat elintézze. S ha ennek daczára maga a parancsnokság ezt bűnül rója fel nekem és ily elfogultan jár el, mit várha­tunk az egyszerű közlegényektől. Miután én a csendőrség kellő megrend­szabályozását nem látom foganatba véve, a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, Az előadó ur nem kivan szólni. A belügy­miniszter ur kivan szólni! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. ház! Sem ismerem a konkrét esetet, a melyről Maniu képviselő ur szólott, azonban kötelességem a leghatározottabban visszautasítani azt az álta­lános gyanúsítást, mintha a csendőrség politi­záló a, mintha a csendőrség valakit ok nélkül inzultált volna. (Helyeslés.) Ez meg nem felel az igazságnak. Méltóztassék nekem megjelölni a konkrét esetet: mikor történt, hol történt, én minden esetre meg fogom vizsgálni. Ha ok nél­kül inzultálta az urakat, akkor hibát követeit el, de ezt a vádat igy általánosítani semmi kö­rülmények közt sem szabad. Hiszen a csendőr­ség katonai fegyelem alatt áll és a legszigorúb­ban büntetik, ha ok nélkül j>rovokál bajokat. Ne méltóztassék tehát a csendőrséget általános­ságban gyanúsítani, hanem tessék hozzám for­dulni a panaszszal. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánitom. Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e a tételt változatlanul megszavazni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a ház a tételt válto7atlanul megszavazza. Hammersberg László jegyző (olvassa) : 2. Do­logi kiadások 3,752.636 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaz tátik. Hammersberg László jegyző (olvassa) : Rendkí­vüli kiadások. Átmeneti kiadások a m. kir. csend­őrség állományának tervbe vett szaporításából és uj fegyverzet és szerelvény beszerzéséből fel­merülő költségekre 260.483 korona. Elnök :' A tétel meg nem támadtatván. meg­szavaztatik. Hammersbergj László jegyző (olvassa) : Be­vétel ; Rendes bevételek. M. kir. csendőrségi önálló bevételek 344.478 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg-­szavaztatik. Hammersberg László jegyző (olvassa) .- Székes­fővárosi m. kir. állami rendőrség. Rendes kiadások : XVII. fejezet, 11. czim. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások. VI. fejezet, 7. czim. Rendes bevételek: V. fejezet, 6. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Székesfővárosi m. kir, állami rendőrség 6,193.211 korona. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom