Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-380
380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. 341 mányrendszernek a politikáját azzal tudnám a legjobban jellemezni, hogy előreviszi az előszereteti feladatokat, és elmulasztja a legridegebben azt, a mi az általános jót és az általános emberi érdekek megvalósítását szolgálja. De nemcsak ezekből a szempontokból nem tudok bizalommal lenni a kormány iránt, hanem nem viseltethetem bizalommal azért sem, mert ez a kormány, épen ugy, mint a többi, nem tiszteli a törvényt. (Zaj. Elnök csenget.) Talán banális lesz és talán untatni is fogja önöket, ha megint felhozom, hogy a belügyminiszter ur, valamint többi kollégája sem hajtja végre a nemzetiségi törvényt. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásaikkal zavarni a tanácskozás menetét. Név szerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat! Maniu Gyula: Kétségtelen az, hogy bevallottan a nemzetiségi törvény végrehajtva nincs. Kijelentem, hogy az a nemzetiségi törvény a maga egyes konkrét intézkedéseivel az én politikai felfogásomnak nem felel meg. Én azt a nemzetiségi törvényt az ország boldogulása és fejlődése szempontjából kielégítőnek és helyesnek nem tartom. Igenis azon a politikai állásponton vagyok, a mely politikai állásponton voltak a román nemzeti párt képviselői akkor, a midőn mindent elkövettek, hogy ez a nemzetiségi törvény ugy, a mint meg van alkotva, meghozva ne legyen, hanem legyen meghozva egy olyan nemzetiségi törvény, mely biztosítja, minden körülmények között és minden tekintetben a román nép nemzeti fejlődését, politikai érvényesülését és gazdasági előhaladását. Ennek daczára azonban, ha már törvény, igenis követelem azt, hogy egyes intézkedéseiben végre is legyen hajtva. Azt hiszem, t. ház, nem állok azon feladat előtt, hogy bebizonyítsam, hogy nincs végrehajtva a nemzetiségi törvény. Mert hiszen ilyen bizonyításnál sokkal ékesszólóbban szólna az a beismerés, a melyet a belügyminiszter ur és a vallás- ós közoktatásügyi miniszter ur tett az előbbi büdzsé tárgyalása alatt. Én csak konstatálom, hogy abban a perczben, a mikor van az államban egy alapvető törvény, a melyről maguk a miniszterek is beismerik, hogy nincs végrehajtva, abban a perczben én azon törvény végrehajtásának szorgalmazása mellett kénytelen vagyok a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetni a kormány iránt. A modern államtudósok az államok egyes fajainak osztályozása tekintetében rég elvetették a patriarchális, patrimoniális, konstituczionális, demokratikus stb. államok közti különböztetest. Ma a tudomány e téren csak két kategóriát ismer: a primitív és a kulturállamot. A kulturállamnak első és legfontosabb kritériuma a jog- és törvénytisztelet, s csak másodsorban, azután következik azon ismérve, hogy az intelligencziának, a középosztálynak, tehát annak az osztálynak, a mely szellemi erejével tudott oda emelkedni, a hol van, az állami ügyek intézésében feudális urakkal szemben jelentős szerepet adjon, és végre, hogy az embereknek ne csak anyagi, hanem ideális érdekeit is istápolja. (Felkiáltások: a nemzeti érdéiről nem szól!) Hát lehet-e kultúrállam az, a melyben vezető miniszter elismeri, hogy paktum eredményeként szentesitett törvény, a mely kiinduló pontja nemcsak a belügyminiszter ur édes atyja politikájának, hanem annak a politikai rendszernek is, a melyet ő követ, nincs végrehajtva ? Kultúrállam az, a hol a miniszter akkor, a mikor ezt szemére vetjük, egy falsummal, egy fogással jön és azt válaszolja; shogyan hajtsam én végre a törvény 2. §-ával kezdődő intézkedéseket, a mikor a törvény 1. §-át meg önök nem hajtják végre?« (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Ezen 1. §-ra nézve barátaim és pártom álláspontját ismerik az előbbi költségvetési vitában már tüzetesen kifejtettük; ezzel tovább nem foglalkozom; de példával fogom illusztrálni a miniszter urnak önök által helyeselt álláspontjának tarthatatlanságát. Önök, a függetlenségi párt, a perszonális unió alapján állanak, annyira, hogy a legutóbbi időkig a delegácziókba sem mentek be; Önök az 1867 : XII. törvényczikk jogi alapját negálják és azon az állásponton állanak, hogy az 1867 :XII. törvényczikk Ausztria és Magyarország egymáshoz való viszonyának szabályozására nézve helytelen, nem felel meg az ország fejlődésének és nem olyan, a mely az ország függetlenségét óhajtó polgárságot a maga lelkiismeretében kötelezné. Alávetik magukat annak, mert törvény, de lelkiismeretükben magukra nézve kötelezőnek nem tartják. Ennek az álláspontnak volt a következése, hogj r önök, a függetlenségi párt. a delegáczióba be nem léptek. Már most kérdem: Ha az önök függetlenségi törekvésével szemben azzal állott volna elő akár Ausztria, akár a dinasztia, hogy, én az 1867. évi XII. törvényezikknek Magyarországra nézve kedvező intézkedéseit nem hajtom végre, ámbár a törvényben benne vannak, azért, mert önök ennek jogi álláspontját nem fogadják el, a mennyiben negligálják a reális "uniót és kijelentették, hogy nem mennek bele a delegáczióba «, akkor kérdem: mit mondtak volna önök ? Nem azt mondták volna-e, nem azt mondta volna-e különösen az a t- kormány, a mely itt van, hogy : igen tisztelt dinasztia és tisztelt Ausztria, méltóztassék csak teljesíteni a törvénynek az intézkedését, mert a törvény teljesítésének és végrehajtásának a szempontjából az egyes állampolgároknak a felfogása nem lehet irányadó ? Nem állhat elő az állam mint jogállam és kultúrállam azzal, hogy »nem fogom vágrehajtani a törvénynek 2-ik és következő szakaszában
