Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

338 380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. vizsgálva a belügyminiszter ur politikáját, igenis mondhatom, hogy az összes időközi választások bizonyítják, hogy a belügyminiszter ur politikája odairányul, hogy ezen, a materiális törvények által rendelt választói jogosultság minél szűkebb korlátok közt gyakoroltassék. Hiszen tudjuk, hogy a mi csak most, a belügyminiszter ur kormányzása alatt történt meg. — eddig nem történt még soha — hogy egy választásnál több legyen a csendőr, mint a választó. Még az nem esett meg, hogy 1200 választó 1600 csendőrszurony mellett menjen választani, a mint azt megtörtént a belügyminiszter ur kormányzása alatt. (Mozgás balfelöl.) A belügyminiszter ur ezt el íogja ismerni, (Zaj.) Eik (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyilia: De nemcsak a törvényhozó hatalomban való részvétel tekintetében korlátozó a t. belügyminiszer ur politikája, hanem a végrehajtó hatalomban való részvétel tekintetében is. Akkor, midőn mi arról beszélünk, hogy az állampolgár politikai jogához tartozik az, hogy az államhatalom kezelésében, a kormám^zásban résztvegyen, ezt két szempontból értjük. Abból a szempontból, hogy az egyes önkormányzati testületekben, a melyek a törvény keretein belül fennállanak, tényleg szabadon résztvehessen, hogy önkormányzati jogait minden korlátozástól és kijátszástól menten gyakorolhassa, másrészt abból, hogy az államhatalomban, a közigazgatásban tényleg alkalmazva legyen, mint hivatalnok, mint tisztA'iselő, hogy maga is közreműködjék arra, hogy az állam egyes teendői akkép hajtassanak végre, a mint azt a közvélemény és az igazságérzet megköveteli. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a t. belügyminiszter urnak és közegeinek politikáját, őszintén mondom, az nem egyéb, mint folytatása annak a rendszernek, a mely az ország lakosságát, de különösen bennünket gyakran a kétségbeesés határához visz. (Igaz! Ugy van! a középen.) Ha önök azt gondolják, hogy nekünk románoknak azokban az önkormányzati testületekben, melyeket a törvény minden állampolgár részére felállít, té^deg valami befolyásunk van . . . Somogyi Aladár: Nem is kell! Maniu Gyula:... ha azt gondolják, hogy önkormányzati jogosítványainkat szabadon gyakorolhatjuk, akkor nagy tévedésben vannak. Minden választás, legyen az akár községi, akár a megyei élethez tartozó, nem egyéb, mint a furfangnak, a kijátszásnak, az erőszaknak valósággal szellemes komplexuma. Ebben az esztendőben volt az ország legtöbb részében az önkormányzati testületek megújítása ujabb 3 évre és mondhatom, nincsen oly megye, a melyben románok vannak, hogy a visszaéléseknek és a törvénytelenségeknek egész sorozata el ne követtetett volna. (Igaz ! Ugy van ! a közéfen.) Tudnék példákat felhozni arra, hogy egyes községekben csendőrök fogdosták össze az embereket és vitték a választási székhelyre, hogy titkosan, czédulákkal válasszanak. De tudok olyan eseteket is, hogy választó polgárok, kik a mi pártunk hivei voltak, valamennyien beadták czéduláikat, de a mikor az urnából kijöttek a czédulák, azok már nem voltak a mi embereink czédulái. (Ellenmondás. Zaj. Egy hang baljelől: Ráfogás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Ez kérem nem ráfogás, felebbezés tárgyát is képezte, de természetes, hogy a ki ilyen cselekményt elkövet, az nem követi el ugy, hogy megbüntethető is legyen ezen elitélendő cselekmény miatt. Nem minden ráfogás, a mit nem tudunk perrendszerüleg bebizonyítani, mert lehet a konkludens tényeknek oly összefüggő sorozata, mely azt a tényt minden kétségen kivül bebizonyítja, bár perrendszerüleg vagy épenséggel közigazgatásilag a mi javunkra bebizonyítottalak sohasem leszünk képesek feltüntetni. De ezen közigazgatási választási visszaélések, a melyek ezt a politikát jellemzik és a melyek valóban folytatását képezik a 30 éves liberális kormányzatnak, nemcsak ebben nyilvánulnak meg, hanem abban is, hogy ha valamennyi fogás, csel és erőszak daczára sikerül a független polgárok listáját keresztülvinni az önkormányzati testületek választása alkalmával, akkor arra is tudnak módot, hogy megsemmisítési okot találjanak és azok a választások bizony szépen meg is lesznek semmisítve. (Zaj.) Ha szavaimban kételkednek, hivatkozni fogok esetekre, a hol igenis az ilyen, törvényesen keresztülvitt választások meg lettek semmisítve bizonyos ürügyek alatt, kizárólag azért, mert az illető megyei potentátoktól független, önálló polgároknak listája került ki győzedelmesen az urnából. De nemcsak abban nyilvánul meg az állampolgárok jogosultsága, hogy az önkormányzati testületekben részt vehessenek és önkormányzati jogosítványaikat gyakorolhassák, hanem abban is, hogy az egyes állampolgárok minden felekezetre, nemzetiségre vagy osztályra való különbség nélkül az egyes hivatalokban és tisztségekben helyet kapjanak, épen azért, hogy a végrehajtó hatalomnak ekként való kezelése megfeleljen az általános felfogásnak és az ország igazi képének. Azonban e tekintetben hogy állunk ? Az összes vármegyékben, a melyekben pl, románok vagyunk többségben, nem lehet találni csak elvétve egy-egy közigazgatási román hivatalnokot, elvétve, mint fehér hollót, ütt van Kolozs vármegye, Alsófehér vármegye, ott van Huny advár megye, Szolnok-Doboka vármegye, Besz tercze-Naszód vármegye, Szilágy vármegye, Torontál vármegye, Krassó-Szörény vármegye stb., nem lehet ott találni román tisztviselőt, vagy ha csak épen szemszurásból néha-néha egyet. De ne higyjék, hogy én ezt kizárólag a magyarnak, mint fajnak vetem szemére. Nem vetem szemére, hanem annak az osztályuralomnak vetem szemére, a mely az országban túltengőén uralkodik. (Ugy van! a közepén.) Szeretném azt látni, hogy a mai virilista rendszer szerint