Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-379
324 379. országos ülés 1908 november 27-én, pénteken. tartó nagy zaj és nyugtalmiság. Felkiáltások : Pimasz ! Ki vele ! Ki vele !) Sümegi Vilmos : Ezt nem szabad megengedni! Ki vele ! Szokoly Tamás : Ki vele ! Elnök (hosszasan csenget) : Csendet' kérek. A házszabályok 221. §-a értelmében, miután a képviselő urat már rendreutasítottam, most jegyzőkönyvi megrovásnak volna helye. A képviselő urnak a házszabályok értelmében joga van mentségét előadni. (Supilo Ferencz tagadólag int.) Ha nincs mentsége, felteszem a kérdést : méltóztatik a t. háznak ez esetben a jegyzőkönyvi megrovást kimondani ? (Zajos felkiáltások : Igen !) Ezt tehát határozatképen kimondom és' Supilo Ferencz képviselő urat a ház határozatához kéjsest, jegyzőkönyvi megrovásban részesítem. Minthogy házszabályszerű kötelességünket ezzel megtettük, kérem a t. házat, hogy most már e durva sértés felett térjünk napirendre. (Helyeslés.) A tétel megszavaztatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa): Nyugdijak ] 43.486 K. Elnök: Elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) • Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. czim. Az 1848/49-iki honvédek segélyezésére és az azzal kapcsolatos kezelési költségekre 800.000 K. Barabás Béla! Barabás Béla: Tisztelt képviselőház! Az 1848/49-iki öreg honvédek tételénél méltóztassék nekem megengedni, hogy két kötelességet teljesítsek. Az egyik kötelességünk az, a mit minden esztendőben megismételni szoktunk, hogy mi, kik itt a nemzet képviselői vagyunk, az elaggott, a régi emlékek dicső harczosaival szemben fejezzük ki ismételve a mi erkölcsi elismerésünket és hazafias méltánylásunkat. (Élénk helyeslés balfelöl.) Másik kötelességem annak felemlítése, hogy az országban még körülbelül hatezer öreg honvéd él; ebből a hatezer öreg honvédből túlnyomó rész, a közlegények, havonként csak nyolez forintot, azaz tizenhat koronát, a tizedesek pedig havonként csak tíz forintot, azaz busz koronát kapnak. Ha a társadalom nem sietne ezen szerencsétlen, elszegényedett öreg emberek védelmére, hát e mellett a kis összeg mellett, ezen alamizsna mellett, igazán el kellene pusztulniuk. Elismerem, hogy azt a 800.000 koronát, mely e czélra fel van véve, a miniszterelnök ur évről-évre túlhaladja és a felmerülő és jelentkező igényeket azon korlátok között, a melyeket neki a pénzügyi viszonyok megengedtek, teljesítette. De hiszen néhány év van még csak hátra, (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) azok az öregedő emberek, testi épségük fogytán, testi erejük elmúlásával igazán rá vannak utalva arra a fillérre, a melyet tőlük megsajnálni és megvonni nem lehet. (Helyeslés..) Én már több izben felszólaltam e kérdésben és a miniszterelnök ur volt szives a múlt pénzügyi bizottság ülése alkalmával meg is ígérni, hogy ezt a nyomorult alamizsnát legalább egy kevéssel, a közlegényekét és a tizedesekét fel fogja emelni. Azt is hallottam, hogy erre vonatkozólag a munkálatok már megtörténtek, azonban mindeddig keresztülvive nem lettek. (Az elnöki széket Justh Gyula foglalja el.) Nagyon kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy ne csak igérje, de legyen szives ezt most már mentől hamarább keresztülvinni, hogy azoknak a szerencsétlen öreg embereknek, kik vérüket, életüket áldozták, egészségüket tették koczkára a magyar hazáért, ez a magyar haza utolsó keserves napjaikat ne fokozza az által, hogy a megélhetésnek az utolsó darab kenyerét tőlük elvonja, Kérem a t. házat, méltóztassék kilátásba helyezni és lehetőleg végrehajtani azt, a mit kívánni bátor voltam. (Élénk helyeslés balfelöl.) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Én annak a méltó erkölcsi elismerésnek, melynek az előttem szóló t. képviselő ur adott kifejezést, azt hiszem, hivatva vagyok ezen a helyen tettekben is kifejezést adni. (Helyeslés.) Engedelmet kérek, én nem fogadhatom el azt, hogy csak Ígértem és ne tettem volna, mert a folyó évi költségvetésben emeltük fel a honvédeknek nyugdíjjárulékát oly mértékben, mint akkor a pénzügyi bizottság megállapította, s ez folyóvá is tétetett. Ez egy hosszas végrehajtás, és vannak hátra még egyesek, kiket nem lehetett még folyóvá tenni, mert tartózkodási helyük ismeretlen és a felvétel körül felmerült nehézségek akadályozzák a folyósítást; de engedelmet kérek, abban a mértékben, a mint a t. képviselőház elfogadta és a bizottság megállapította, ezek a honvédsególyek, helyesebben szólva nyugdijak, folyóvá tétettek. Másodszor intézkedés történt a tekintetben, hogy miután panaszok merültek fel, hogy ha meghal egyik-másik, méltó eltemetésérői nincsen gondoskodva, hogy a hatóságok adják ezt kellő időben tudtunkra, vagy maguk intézkedjenek az eltemetés iránt és akkor a költséget megkapják. Sőt itt tett Ígéreteinken tulnienőleg a honvédelmi tárcza tárgyalásánál fognak meggyőződni arról, hogy a honvédmenházat igen szép uj alapra fektettük, a hol a honvédek megfelelő jő ellátásban és ápolásban részesittetnek. (Helyeslés.) Ezenkívül az eddig magánkezelés alatt levő honvédsegély-alapot is átvettem a kormány kezelésébe, ugy hogy olyan esetekben, midőn szabály szerint nem nyújthatok nyugdijat vagy pedig másnemű ellátást, ezen segélyalap felhasználásával kívánom az illetőket támogatni. (Élénk helyeslés.)
