Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

318 379. országos ülés Í908 november 27-én, pénteken. Nagy György: Más téren . . . Elnök: Kénytelen vagyok a szót megvonni. Ha szólni senki sem kivan, kérdem a házat, méltóztatik-e a tételt megszavazni? (Igen!) A tétel megszavaztatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : »2. czim. A Bosznia- és Herczegovinában levő parancsnokságok, intézetek és csapatok 1909. évi rendkívüli szükséglete 8,047.000 K után 2,929.108 E>. Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. képviselőház! Széll Kál­mán miniszterelnöksége alatt, a mikor a bosz­niai vasutakról volt szó, már felemeltem szava­mat Bosznia és Herczegovina annexiója ellen, mert előrelátható volt, hogy Bosznia és Her­czegovina annexiója nekünk még végtelen sok kellemetlenséget fog okozni. Sajnos, nem kellett soká várni. íme elérkezett a pillanat, a mikor Bosznia és Herczegovina okkupálása az országot csaknem válságba sodorta; az egész nemzetközi helyzetet felforgatta, ugy hogy ezen tételnél kénytelen vagyok megróni és figyelmeztetni az osztrák birodalmi kanczellárt, Aerenthal urat, hogy máskor, ha ilyen nagy kérdésekbe be­avatkozni akar, kérdezzen meg másokat is. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy osztrák birodalmi kanczellár nincs, hanem van császári és királyi külügyminiszter, de nem kanczellár! Tessék a czimeket megtartani! Molnár Jenő: Miután épen az előbb volt vita a felett, hogy nekünk a tételeket sem lejehb szállítani, sem másként megváltoztatni nem lehet, mert a delegáczióhan meg lettek állapítva, azért én ezt az egész tételt törölni kérem csépedig arra való tekintettel, mert tud­tommal O felsége a Lim területét visszaaján­dékozta a török szultánnak. (Zaj. Elnök csen­get.) Bocsánatot kérek, igenis a novibazári szandzsák és a Lim területe oda tartozik. Már­pedig a Lim területére vonatkozólag itt az 1909-ik évre van költség felvéve. Kérdem, vájjon egy olyan területre, a mely hozzánk sem annek­tálás révén, sem más czimen nem tartozik, tar­tozunk-e költségeket megállapítani, igen vagy nem ? (Zaj. Elnök csenget.) Megengedem, legyen önöknek igazuk és tartozzék akár most is hoz­zánk a Lim terület, én még abban az esetben sem szavazom meg a költséget. Azt is megmon­dom, hogy miért? Azért, mert épen a tegnapi napon mondta egy bosnyák küldöttségnek a következőket a trónörökös : »Örülök, hogy Bosznia-Herczegovina katholikus lakosságának küldöttsége megjelent O felségének trónja előtt, a ki 30 év óta atyai gondoskodással veszi körül, és eljött háláját kifejezni azoknak a kötelékek­nek végleges megerősítéséért, a melyek az önök hazáját a Habsburg-monarchiához fűzik. Önök a császár Ö felségének oltalma alatt vallásukat és kultúrájukat megőrizhetik.« Hát, t. képviselőház, a magyar királyság nem tartozik ahhoz, csak akkor, a mikor a költségek megállapításáról van szó ? Ilyen körül­mények között én, még ha a Lim-terület hoz­zánk tartozik is és ha Boszniát és Herczegovinát nemcsak okkupáljuk, hanem annektáljuk is, egy árva fillérrel sem vagyok hajlandó hozzájárulni ezekhez a költségekhez. Ideje volna már, t. kép­viselőház, hogy azok, a kik hivatvák tanácsot adni odafenn Bécsben, figyelmeztetnék az ille­tékes köröket, hogy legalább külsőleg óvják meg Magyarország . szuverenitását, és ne csak akkor emlékezzenek meg rólunk, áldozatkész­ségünkről, lojalitásunkról és gavallériánkról, a mikor pénzről van szó, hanem akkor is, mikor állami szuverenitásunkat a külfölddel szemben kell megőrizni. A költségeket ebből a szem­pontból nem szavazom meg. (Helyeslés a bal­oldal felső padjain.) Vertán Endre jegyző: Bozóky Árpád. Bozóky Árpád: T. képviselőház! A Bosznia és Herczegovinában levő intézetek, parancsnok­ságok és csapatok czimén felvett majdnem három millió koronát én sem szavazom meg, és pedig a következő indokból: Méltóztatnak tudni, hogy a berlini szerző­dés arra hatalmazta fel az osztrák-magyar mo­narchiát, hogy Boszniát és Herczegovinát ideig­lenesen niegszálljuk. Méltóztatnak tudni azt is, hogy a török szultán szuverenitása továbbra is fenmaradt a berlini szerződés, illetve a meg­szállás daczára. Az, hogy mi Boszniát és Her­czegovinát megszálltuk, azt birtokoltuk, direkt az európai nagyhatalmak megbízása alapján tör­tént, tehát a nemzetközi illendőség és a nem­zetközi jog is azt követeli, hogy Boszniára és Herczegovinára vonatkozó birtoklási jogunkat továbbra is a nemzetközi jog szabályozza, to­vábbra is azoknak akaratától tegyük függővé a birtoklást, a kik nekünk a meghatalmazást adták. A közös külügyminiszter ur — mert hiszen csupán őt vonhatjuk felelősségre — a berlini szerződés daczára, az illendőség daczára, a nagy­hatalmak megkérdezése nélkül kimondta, hogy Bosznia-Herczegovinát idecsatoljuk a monarchiá­hoz. Nem csoda hogy a külügyminiszter urnak ezen eljárása az egész művelt világon megbot­ránkozást idézett elő és csak csodálkoznom kell a magyar delegáczió tagjain, hogy ezt a kérdést a delegáczióhan fel nem vetették és a külügy­miniszter ur ezen eljárása felett rosszalásukat ki nem fejezték. Ehhez járul az, hogy a bosnyák kérdésnek lehető legszerencsétlenebb módon való megoldá­sát czélozza a kormány. Nevezetesen, a magyar kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, a mely a magyar közvéleményben azt a hitet alkalmas felébreszteni, hogy Bosznia-Herczego­vina esetleg majd valamikor a magyar koronához fog csatoltatni. Ezt a hitet annak a törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom