Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

379. országos ülés 1908 hogy az állami költségvetésnek sürgős tárgyalásából a közösügyi kiadások tárgyalását kikapcsolja, s ezeket a rendes házszabályok mellett tárgyalja.« Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a határozati javaslatot a házszabályok rendelkezésének megfelelően elfogadni. (Helyeslés balról.) Elnök: A házszabályokról és azok alkalmazásáról lévén szó, legyen szabad nekem is nyilatkoznom. (Halljak!) Mindenekelőtt azt bátorkodom megjegyezni, hogy az a rendkivüli nagy injuria, a melyre Nagy György t. képviselőtársam hivatkozik, most tulajdonképen nem az első esetben történt, de már májusban is megtörtént az ő részvételével, a nélkül, hogy óvást emelt volna, (Ugy van!) A májusi költségvetés a sürgősségi házszabályok alapján tárgyaltatott és a naplóban utána nézhet, megtalálja, hogy ezen pontnál a balpárt részéről felszólalás történt, a nélkül, hogy ilyen nagy hangon sérelmet fejtegettek volna. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Felkiáltások bal felöl: Az nem precedens!) Nem precedens, de méltóztassék meghallgatni ! Ezt nem azért jegyzem meg, mintha a precedensből téves gyakorlatot akarnék megállapítani, ellenkezőleg, a házszabályok, a törvény és az alkotmány alapján ki fogom mutatni, hogy t. képviselőtársam ezúttal is milyen tévedésben leiedzett. (Halljuk!) A házszabályok nevezetesen világosan kimondják azt, a mit a képviselő ur is felolvasott, hogy sürgősség nem alkalmazható az Ausztriával közös egyetértéssel intézett ügyekre és az ujonczlétszám megállapítására stb. vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalásánál. Ezek az ügyek kapcsoltattak ki tehát a sürgősségből. Ámde a közös költségvetést illetőleg méltóztassék az 1867. XII. t.-czikket megnézni. Méltóztatik látni, hogy ezen költségvetést érdemben és részleteiben a delegáczió tárgyalja le és ezen törvény 41. §-a szerint (olvassa): »az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik . . .« Egy hang (a baloldalon): Az a kérdés, megadjuk-e a pénzt! Elnök : Majd rátérek ! A közösügyi költségvetés nem sorozható tehát azon tárgyak közé, a melyekre a sürgősség a 252. §. értelmében nem alkalmazható. De ez a 41. §. továbbá igen fontos nemzeti garancziát tartalmaz, a mely sokkal fontosabb alkotmányvédelem, mint az a nagyhangú és erős hangú felszólalás, a melylyel a t. képviselő urak az alkotmányt megvédeni akarják, a mikor ott senki sem sérti vagy veszélyezteti. Azt mondja ez a 41. §. (olvassa): »De mivel ezen közös költségekre nézve a kivetés, beszedés és az adórendszernek megállapítása Magyarországra nézve a magyar országgyűlés és magyar felelős minisztérium köréhez tartozik: a magyar minisztérium a magyar november 27-én, pénteken. 311 országgyűléshez terjesztendő költségvetésébe is felveendi mindig azon összegeket is, a melyek a már megállapitott — tehát tárgyalás alá részleteiben nem vonható — közös költségvetésből Magyarországra esnek.« Tehát a kik az 1867: XII. t.-cz. alapján állnak és azt alkalmazzák, épen ezen törvényből mutathatják ki, hogy Magyarországnak specziális fontos alkotmányos jogát képezi, hogy a magyar országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az, hogy a megállapitott közös költségvetés effektuálása a magyar országgyűlésen eszközöltessék, hogy ehhez senkinek semmi hozzászólása nincsen, mert Magyarország jogai fentai-tattak abban a tekintetben, hogy ezeket a költségeket saját törvényhozása utján elfogadja, vagy el ne fogadja. (Ugy van! Ugy van!) Ez a tézis, — alkotmánysértést, házszabálysértést vagy valamely más nagy sérelmet fel lehet találni pártszempontból, fel talán más czélzatból is, de sem a törvény, sem a házszabály, sem, bocsánatot kérek, logikus észjárás alapján ilyen sérelmet látni ebben a kérdésben csakugyan nem lehet. (Elénk helyeslés. Ugy van!) Bozóky Árpád: A házszabályokhoz kérek szót! A 252. §. világosan a következőket mondja (olvassa): A két előző szakasznak rendelkezései csakis a jelenlegi országgyűlés tartamára birnak érvénynyel (hatálylyal); de ezen országgyűlésen sem alkalmazhatók: a) az Ausztriával közös ügyekre (1867 : XII. t.-cz.), b) az Ausztriával közös egyetértéssel intézett ügyekre (1867 : XII. t.-cz.)." Azt mondja az alelnök ur, hogy a közös költségvetés megállapítására ez nem vonatkozik. Én bátor leszek bebizonyítani, hogy másra nem is vonatkozhatik. A sürgősségi szakaszok kizárólag a jelen országgyűlésre vonatkoznak, már pedig azt hiszem, még a gondolata is ki volt zárva annak, hogy ezen országgyűlés alatt az 1867 : XII. t.-czikket meg akarjuk változtatni. Minthogy pedig erről szó nem lehetett, csakis azon közös ügyekről lehetett szó, a melyekről ez a törvény rendelkezik. Már most az 1867 : XII. t.-cz. alapján a magyar parlamentnek más joga nem is lehet, mint a közös költségek megállapítása vagy megtagadása és az ujonczjutalék megállapítása. Azt mondja az alelnök ur, hogy a delegáczió által megállapitott költségeket itt nekünk nem lehet tárgyalás alá venni. Téved az alelnök ur és nagy alkotmánysérelem volna ez, mert akkor alkotmányunk jóformán semmit sem érne. Hiszen a magyar államnak épen legnagyobb erőssége az adó- és ujonczmegajánlási jog és legnagyobb részét épen a közös költségek emésztik fel. Ha a bizottság minden felülbírálás nélkül végérvényesen megállapíthatná, hogy a közös költségeket ez az ország köteles kiadni, akkor a magyar állam szuverenitása teljesen elveszett volna, akkor a delegáczió volna a szuverén tes-