Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-377
274 377. országos ülés 1908 mert akkor megkapnák azt a német társulatok és a külföldi közvetítők. Hisz valakinek csak kell azt a jegyet szerezni és közvetíteni; maga az a hajóstársulat azzal nem foglalkozik, nincs arra szerve; nem foglalkozik azzal sehol egy ilyen nagy társulat, mindenütt és kivétel nélkül külön czégek foglalkoznak ezzel. A t. képviselő ur továbbá kifogásolja azt, — és itt teljesen igazat adok neki — hogy az egyes megbizottak is külön javadalmazásban részesülnek. Ez határozott visszaélés. (Igaz! Ugy van!) Ezt eltűrni nem lehet, ez a törvénybe is ütközik. A Menetjegy iroda azzal védekezett, hogy ez nem jutalék, hanem készkiadások helyett van. (Derültség.) Azt mondják, hogy ezen megbizottak a zugügynökök nyomozása végett sok kiadást kénytelenek csinálni és hogy a zugügynökök elleni hatályos működés czéljából kellett többet adni, mint a megállapított fix összegeket. Bozőky Árpád : És van, a ki ezt elhiszi ? Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Én ezt a magyarázatot el nem fogadtam, (Helyeslés.) minek következtében meg is szűnt ez az uzus. De nemcsak ez szűnt meg, hanem maga a megbízotti intézmény is megszűnt. (Elénk helyeslés.) Magam is igen káros dolognak tartottam, és azért annak daczára, hogy a törvény jogot adott volna ezeknek a társulatoknak ilyen megbizottak tartására, odahatottam, hogy ők e jogról mondjanak le. Ezt megtették, jelenleg megbízott többé nincs, (Elénk helyeslés.) a minap elfogadott törvényjavaslatban jjeclig a jövőre vonatkozólag el is van törölve az egész intézmény. (Helyeslés.) Jelenleg irodák vezetik a egészet fix fizetés mellett, ugy, hogy tartoznak nekem bejelenteni, hogy kit alkalmaznak ezen irodáknál. Ilyen iroda csak Budapesten és a végállomásokon van, tehát csak ott, a hol már a kivándorló elhagyja a hazáját, már a vasúton van; csak ott kaphatja meg a jegyét, nem ugy mint azelőtt, a mikor a megbizott a kivándorló lakhelyén kereste fel a kivándorlót, tehát ott a hol még nem volt tisztában azzal, hogy kivándorol-e vagy nem. Én igen szigorúan gyakorlom az ellenőrzést már a tekintetben is, hogy pl. ők 48 ilyen alkalmazottat terjesztettek fel és ajánlottak, én pedig ezek közül mindjárt tizenhármat, mint nein teljesen megfelelőt, visszautasítottam. Ok hozzájárultak és csak azokat nevezték ki, a kiket én is elfogadtam. További kifogása volt a t. képviselő úrnak az úgynevezett »vorgebucht Passagier«-ek tekintetében való visszaélésekre vonatkozólag. Ez kissé komplikált ügy, a melyet az, a ki nincs beavatva minden részletbe, első hallásra néni is tud megérteni. A vorgebucht Passagier tulajdonképen tiltott cselekményt követ el. A dolog ugy áll, hogy törvényeink értelmében csak annak van joga kivándorolni, a ki útlevéllel bir, és a törvény azt czélozza, hogy minden kivándorló az engenovember 25-én, szerdán. délyezett társulatoktól vegye meg a hajójegyet. Ez igen fontos az illető kivándorló érdekében is, mert az igaz, hogy lehet az engedélyezett társulatokat is támadni, az azonban kétségtelen, hogy a nem engedélyezett társulatok visszaélései ezerszerte nagyobbak azoknál, amelyeket elkövethetnek az ellenőrzés alatt álló engedélyezett társulatok. Vorgebucht utas az olyan, a ki nem az engedélyezett társulattól vette jegyét, hanem a nem engedélyezett társulattól; az ellen harczolni, küzdeni, azt elérni, a mit a t. képviselő ur úgy fejezett ki, hogy belőle tiszta utast csinálnak, vagyis olyant, a ki az Adriától veszi jegyét, az nemcsak az Adriának, hanem a kormánynak is érdeke. A dolog ugy áll, hogy nem a menetjegyiroda és az Adria, hanem a határrendőrség kobozza el a törvény alapján ezeket a jegyeket. Elkobozza, azonban ha az illető ugyanazon kikötőbe megy, a hová szólt az ő előlege, akkor ezt visszakapja, mert beszámítják ez összeget a végleges árba. De ezt a jegyet, mint tiltott dolgot, elkobozza a határrendőrség. Abban igaza van a t. képviselő urnak, hogy ez eljárás körül igen sokszor visszaélések történhettek, mert megtörtént például, — de nem visszaélés czélzatával, hanem épen azon czélzatból, hogy a vorgebucht Passagerie-ok arra szoríttassanak, hogy az engedélyezett társulatnál vegyék meg a jegyüket, — megtörtént azelőtt az az eset, hogy a határrendőrség az útlevelet, a melyet szintén elvettek az utastól, átadta az Adria kirendeltségének, ugy hogy a kivándorló azt hitte, hogy neki hatóságilag meg van rendelve, kötelessége ott venni a jegyet, holott neki jogában állott egyáltalán ki nem vándorolni. Hogy ez félreértésre okot ne adjon, régen eltöröltem ezt az intézkedést; kimondtam, hogy az útlevelet vissza kell adni magának az utasnak, őt azonban arra figyelmeztetik, hogy előnyére szolgál, ha az engedélyezett irodákban vesz jegyet, mert csak akkor felelhet az állam és a kormány azért, hogy jól fognak vele bánni egészen addig, a míg Amerikába érkezik. Azt mondja a t. kéjyviselő ur, hogy itt ha egyáltalán nem akar a kivándorló az engedélyezett irodában jegyet váltani, akkor az a visszaélés van, hogy hivatkoznak a miniszteri rendeletre, a mely kimondja, hogy Eiuméba kényszeríthető az, a ki odavaló útlevelet kapott. Ebben téved a t. képviselő ur, ily rendelet nincs. Van annak az ellenkezője; az a 113.000-s rendelet, a melyet Tisza István kibocsátott és a mely szabályozta a kivándorlást az északi kikötők felé, kimondja, hogy az, a ki északnak akar menni, nem akadályozható meg, akkor sem, ha Fiúméba szóló útlevele van. Oly joga a hatóságnak nincs is már a jelenlegi viszonyok közt. hogy valakit erőszakosan az északi kikötőből elküldjön per sub a fiumei kikötőbe. Ily esetek előfordultak, igaz, eleinte, de akkor túlkapások voltak, azok
