Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-365

365. országos ülés 1908 szeptember 23-án, szerdán. 21 rendőrségnek politikai tüntetésekkel szemben tanúsított magatartását bírálja. (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek. Méltóztassanak csendben lenni, különben névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Pető Sándor : Azt mondja ez a függetlenségi laptudósitás : Nem hiszäzük, hogy akadna széles Oroszországban pálinkától részeg, megvadult kozákkorda, mely ily durvaságra képes és nem hiszszük, hogy akadna kozák ketman, ki ily silányság elkövetésére embereinek parancsot adna. (Zaj.) A székesfővárosban akadt rá rendőrlegénység és akadt reá jjarancsnokló rendőrkapitány is. Mi történt 1908 szeptember 16-án este a szocziálista munkásokkal ? A katóság ellenőrzése mellett, és az általános választói jog érdekében nyilvános gyűléseket tartottak. A nyilvános gyűlések rendben és csendben végződtek. Egy kisebb, 100—200 főnyi tömeg volt olyan vakmerő, hogy elment a Dokány-utczába a Népszava ablakai alá, és ott éltette az általános választói jogot. Megengedem, kogy az nem közönséges és nem kicsiny bün, komolyan venni az általános választói jog eszméjét, azt éltetni és azért lármát csapni. (Zaj.) A Népszava ablakából valaki kiszólt és ezt a számra nézve igen csekély és teljesen békésen és rendben viselkedő csoportot figyelmeztette, hogy oszoljon szét, menjen békében haza. Epén aközben, midőn ez a figyelmeztetés történt, körülbelül 80 főnyi rendőrcsajmt hátulról, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, minden előzetes jeladás nélkül megtámadta a szónoklatot hallgató kis csoportot. (Zaj.) Karddal, botokkal ütlegelték, kergették. (Zaj baljelől.) Mindenesetre jellemző, milyen kedélyesen méltóztatik az ilyen tényeket fogadni. (Zaj.) Ugron Gábor: Hol vannak a tények, hol vannak a sebesültek ? (Zaj.) Pető Sándor: Ez a mintegy 80 főnyi rendőrcsapat karddal és botokkal felfegyverkezve, kardját és botját felhasználva, többeket megsebesítve kergette ennek a kis csoportnak egy részét a Rákóczi-utra, másik részét az Erzsébet-körutra. A zseniális hadvezér, a rendőrtanácsos azonban ezen menekülést előrelátta és annak útját állotta, a mennyiben egy nagyobb számú rendőrcsapatot a Rákóczi-utra, egy másikat az Erzsébet-körutra helyezett el. Ezek várták a menekülő csoportot és olyan verekedést, olyan ütlegelést kezdtek, a melynek az lett a vége, — és erre a rendőri vizsgálat adatai között kétségtelen bizonyítékok vannak, — hogy mindenkit, tekintet nélkül arra, hogy tagja volt-e a tüntető csoportnak, vagy sem, — így pl., nem tudom igaz-e. a Magyar Állam szerkesztője is kellemetlen kelyzetbe került, — mindenkit, a ki keze ügyébe került a rendőröknek, férfiakat, nőket, felnőtteket, gyermekeket különbség nélkül ütöttek vértek s a ki ellenállni, tiltakozni mert., bekísérték. (Zaj.) Lehet mindenféle szempontból kezelni e kérdéseket. Én még azt is természetesnek találom, hogy a többségben lévő pártok mosolyognak az ilyen jelenetek előadásánál s maguktartásával bíztatják is a rendőrséget, hogy máskor is hasonló módon járjon el; de hát a botnak két vége van. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Mindkettő a hátukon lesz! Pető Sándor : Es igazán gyenge emlékezésre vaU, hogy ebben a házban éppen azoknak hangját és közbeszólását hallom, a kik itt valamikor a rendőrök ellen dörögtek. (Nagy zaj.) Markos Gyula (közbeszól). Elnök (csenget) : Markos képviselő urat rendreutasítom. Markos Gyula : Mit gyanúsít ! (Folytonos zaj.) Elnök: Markos Gyula képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Pető Sándor: Most, az idők változtával, a mikor az önök jjolitikájának nagy népszerűségét van hivatva megvédelmezni a rendőrség, mert más eszközökkel az önök népszerűségét Budapesten meg nem védelmezhetik, (Elénk ellenmondások.) eg}

r

szerre még a hangját sem akarják hallani a kritikának, a mely a rendőrség ezen törvénytelen és jogtalan eljárását a házban bírálat tárgyává teszi. (Zaj.) Ugron Gábor: Bujtogatás ! Szokoly Tamás: Pénzért beszél ! (Zaj.) Pető Sándor : Nem csodálom, hogy e házban ilyen hangulatot találok ; elvégre mind közelebb jutunk ahhoz az időhöz, a mikor a választói jogról szóló javaslatot be fogják mutatni. Ez a türelmetlen többség, a mely Magyarországon uralkodik, a mely azelőtt igénybe vette a politikai agitáczió minden megengedett és meg nem engedett eszközét . . . (Élénk ellenmondások.) Ugron Gábor : Nem revolvereztünk ! Pető Sándor: . . . most mindenkitől, a ki ellenkező véleményen van, a legelemibb jogokat is el akarja vonni. (Zaj.) Elnök (csenget) : A képviselő ur azt'mondta, hogy a többség a legelemibb jogokat is meg akarja vonni a polgároktól. Ez nem felel meg a valóságnak ; ez a legnagyobb sértés a többséggel szemben ; ezért rendreutasítom és ha igy folytatja, megvonom tőle a szót. Farkasházy Zsigmond (közbeszól). Elnök : Earkaskáz}- Zsigmond képviselő urat rendreutasitom. Pető Sándor: Le nem mondok a kritika jogáról, és semmiféle türelmetlenség, semmiféle sértő és zavaró közbeszólás ezen jogomat meg nem ingatja és szándékomtól el nem tántorít. Hiszen igen kényelmes álláspont volna az, hogy most, a mikor közeledik a választói jog nagy harcza, az a nagy döntés, igen kényelmes álláspont lenne, hogy keresztülvigye a kormány és a többség a maga akaratát a választási törvénynél is, megfeledkezve minden Ígéretről, a melyet felfelé és lefelé tettek. Ám méltóztassék keresztülvinni, ha tudják, végre azért kormány és azért többség, hogy az akaratát érvényesíteni akarja, de annyi ereje és annyi akarata nincs semmiféle kormánynak, pártnak, vagy hatóságnak, hogy