Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-374
,374. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 207 mazása mennyire rossz vért szülhet a közvéleményben, annak bizonyítéka épen az az eset, a mely interpelláczióm tárgyát képezi. Nevezett törvény 15. szakasza azt mondja, hogy ka valamely iskolában egyszer az állam nyelve mint tannyelv elfogadtatott, ezen többé változtatni nem lehet. Történt, hogy az ágostai hitvallású ev. egyházban félreértve nevezett szakasz szellemét, intenczióját, egy egyház azon jogának gyakorlásában,— hogy felekezeti iskolájában a vallást anyanyelvén, tehát nem az állam nyelvén, ezen esetben tót nyelven tanithassa, — meg lett akadályozva. Feltételezem, hogy ez tévedésen és a törvény e szakaszának nem értésén alapul. Mert lehetetlen azt elképzelni, hogy a törvény intézkedése tényleg megtiltaná a felekezeti iskolákban a vallástanitásnak anyanyelven való eszközlését. Hogy a felingerelt közvélemény csillapodjék, a mire a mostani körülmények közt oly nagy szükség is van, nem volt más mód, mint az, kogy ezen interpellácziómmal a t. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez forduljak, mivel a legmagasabb egyházi fórum e kérdést már elintézte ugy, hogy ellene más appelláta, felebbezés, nincs. Azért a megnyugtató válasz reményében a következő interpellácziót terjesztem a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz (olvassa) : 1. Van-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak tudomása arról, hogy a magyarhoni ág. h. ev. egyház egyetemének legutóbbi Budapesten megtartott közgyűlése a maglódi ág. h. ev. egyház felekezeti iskolájában a vallásnak tót nyelven való tanítását, hivatkozással az 1907 : XXVII. t.-cz. 18. §-ára, nem engedte meg ? 2. összeegyeztethetőnek tartja-e a vallásés közoktatásügyi miniszter ur a magyarhoni ág. h. ev. egyház legfőbb hatóságának eljárását az 1907 : XXVII. t.-cz. szellemével ? 3. Megengedhetőnek tartja-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, hogy az 1907 : XXVII. t.-cz. 18. §-ára való hivatkozással az egyház Ö felsége a magyar király által szentesitett egyházi alkotmányában biztositott jogának gyakorlásában akadályoztassák ? 4. Vonatkozik-e az 1907 : XXVII. t.-cz. 18. §-ának utolsó bekezdése a felekezeti iskolák vallástanitásának nyelvére is ? Elnök ; Az interpelláczió ki fog adatni a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak. Következik ? Raisz Aladár jegyző: Gyuriss Emil! Gyur'lSS Emil : T. ház ! Magyarország északnyugati határszélén, Csaczán az Adria magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság kirendeltséget tart fenn, a melyről már szó is esett, s hogy e kirendeltséget átengedte a Menetjegyirodának. Ezen üzletnek jövedelmezősége, azt hiszem, az imént nagyon is karakterisztikusan volt jellemezve. Ha ezen üzlet nem is állna egyébből, mint a hajójegyek darusításából, hajójegyek közvetítéséből és a kivándorlók elszállásolásából, nagyon természetes, hogy oly haszonhajtó foglalkozásnak kell tekinteni, a mely feltétlenül megadóztatandó, és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert hiszen az 1901 : VII. t.-cz. az Adriának csak a szerződéses hajójáratokból folyó üzletére adja meg az adómentességet. De ha valamikép ki is volna magyarázható a törvényből, hogy az adómentesség akár az Adriát, akár a Menet jegyirodát ezen csaczai üzletre nézve is megilleti, nyilvánvaló, hogy azt a törvénybe nem fogjuk beállítani, hogy a községi pótadómentességben is részesítendő e társaság. Tehát a községi pótadó kivetése czéljából, az ennek szolgáló adóalap feltétlenül megállapítandó, azonban ennek megállapításához szükséges elsősorban az, hogy az adókivetési proczesszus megindittassék. Hogy pedig a község a maga érdekében elérje azt, hogy ehhez a pótadóhoz az Adria tengerhajózási részvénytársaságtól egyszer hozzájuthasson, kérvényileg fordult a pénzügyminisztériumhoz már évekkel ezelőtt, valamint az adófelügyelőséghez és a trencséni pénzügyigazgatósághoz egy terjedelmes memorandumban, melyben kifejti álláspontját, és kéri, hogy az adófelügyelőség, mely a főtelep székhelyének pénzügyi hatósága, illetékes legyen egyúttal arra is, hogy az adó javaslatot megtegye a csaczai fiókra nézve. Ámde mindez ideig válasz erre nem érkezett, legalább a törvényes 80% adó elő nem Íratott és Csacza nem nyert értesítést arról, hogy az adókivető bizottságban milyen eredményre vezetett az ő kérvénye ? Engem nem vezet animozitás és nem kellemetlenkedni óhajtottam az Adriának, vagy bárkinek is a világon, hanem keresem saját kerületem székhelyének, Csacza községnek, az érdekét, és azt hiszem, ha jogos kívánsága érdekében keresem az igazságot, nem is fogok csalódni abban, hogy a pénzügyi kormány t. képviselőjében bizhatom, hogy a község jogos érdekei nemsokára teljesen ki lesznek elégítve, és az adójavaslat be is fog adatni az Adria ellen. Kérem ezt annál inkább, mert Csacza község abszolúte vagyontalan község, szegény a polgársága és 100%-kon felük adóval dolgozik. Ha az Adria a maga üzletében százezreket keres évenként, megérdemli az a szegény község, hogy annak közterheihez menfelelően hozzájáruljon. (Helyeslés.) Bátor vagyok ennélfogva a t. j)énzügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa). 1. Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter urnak arról, hogy az »Adria<< m. kir. tengerhajózási részvénytársaság csaczai, úgynevezett kirendeltsége voltaképen a Menet jegyirodának átengedett hajójegy árusítási és közvetítési üzlet ? 2. Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter urnak arról, hogy ezen üzlet után mindez ideig sem az Adria, sem a Menet jegyiroda megadóztatva nincsen ? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter ur közegei utján intézkedni az iránt, hogy ezen üzlet után a megfelelő adó kivettessék ?
