Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

574. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 205 Burgyán Aladár : Kivándorlási Jancsibankók ! Hencz Károly: Azokat az utasokat — méltóztassék a terminológiára figyelni — a kiket a külföldi zugügynökök látnak el ilyen előlegjegyekkel, »Vorgebuchte Passagiere«-nek nevezik. (Derültség.) Ezt azért boztam fel, mert ezekkel az u. n. »Vorgebucbte Passagierek«-kel kezdődik a kivándorlók valóságos kálváriája. Méltóztassék elhinni, t. Ház, hogy olyan dolgok produkáltattak már e téren, a melyek szinte hihetetlenek. Hiszem, hogy az igen t. belügyminiszter ur sem fogja kétségbe vonni, mert hiszen nem mai keletű dolog az, hogy én ezen kérdésekkel foglalkozom. Azt hiszem sikerült kimutatnom, hogy a Menetjegyirodának üzleti érdekei azt kívánják, hogy minél több »felhajtás* történjék, tehát üzleti érdekei ezeknél a »Vorgebuchte Passaggiere«-knól is azt követelik, — minthogy ezek után nem kajjja meg a 18 K jutalékot — hogy ezekből a »Vorgebuchte Passagiere«-kből u. n. »tiszta« — az ő terminológiájuk szerint, talán tolvajnyelv szerint (Elénk derültség) — utasokat csináljanak, nevezetesen olyan utasokat, akiknek vagy nincs még egyáltalában jegyük Amerikába, vagy pedig csak Cunard-féle előlegjegyük van. Csak egy példával akarom plauzibilissé tenni és megvilágítani, hogy hogyan történik a dolog, hogyan csinálnak ezekből a »vorgebuchte Passagiere«-kből tiszta, valóságos, szűz utasokat. (Sulijuk!) Tegyük fel, hogy Észak-Magyarországból akar valaki Amerikába utazni, útlevele Hamburgnak szól. Kapott egy ilyen zugügynöktől egy előlegjegyet és befizetett 40 K-át; Hamburgfelé feladta podgyászát. Az utat legkönnyebben Csáczán keresztül teheti meg, de Csáczán megállítja a határrendőrség; leszállítja és átnézi okmányait. Eddig a gyakorlat mindig ez volt, de fölhívták erre az igen t. belügyminister ur figyelmét ós mióta a meghatalmazottak intézményét megszüntette és kivándorlási kirendeltségek vannak, azóta itt kétségtelenül bizonyos javulás észlelhető. Miután a határrendőrség ezen okmányokat rendben találta, nem adta vissza azokat jogos tulajdonosának, hanem odaadta a Menetjegyiroda aranygalléros emberének további kezelés végett. Ha az utas nem volt hajlandó útirányát megváltoztatni, p. o. Brémán, xlntverpenen, Eotterdamon vagy Havre-n keresztül menni, — mert ha ezen irányokba tudta terelni, akkor ugy számolta el mint általa küldött tiszta utasokat de akkor az az ember elvesztette 40 K előlegét, a Menetjegyiroda meg megkapta 18 K jutalékát, csak Hamburg-felé nem volt szabad mennie. Ha tehát szépszerével sikerült másfelé irányítani és akkor rendben volt a dolog, ha pedig ez nem sikerült, hivatkozott a belügyminiszteri rendeletre, a mely szerint a belügyminisztérium hatalmat ad olyan esetben, ha az Adriának, illetőleg a Ounard-nak hajói meg nem teltek kivándorlókkal, hogy Fiume felé irányit hassák a kivándorlókat. Méltóztatik tehát látni, hogyha az az ember nem volt hajlandó szépen felülni nekik, akkor következett a terrorizmus; leküldték Fiúméba; elvesztette előlegjegyét és a Menetjegyiroda, ha ő Fiume felé ment, megkapta a 18 K jutalékát az Adriától, ha pedig nem ment Fiume felé; és ha a fiumei hajó megtelt már kivándorlókkal, akkor a belügyminiszteri rendelet értelmében irányíthatta az északi kikötőbe, de gondosan vigyázott, hogy mindig ugy irányítsa, hogy arra ne menjen, a merre az előlegjegye szól, hanem mindig más útra. (Mozgás.) Ezrével vannak az ilyen szerencsétlenek. Ha ezeknek sikerült mégis az északi kikötőbe kiszökni, ott jegyzőkönyvet vettek fel velők; és kötetszámra vannak ilyen jegyzőkönyvek és ajánlanám a t. belügyminiszter urnak, hogy ezeket beszerezze. (Mozgás.) Hódy Gyula : Tedd le a ház asztalára! Mezöfi Vilmos: Hallatlan dolgokat csinálnak a magyar nép bőrére. (Fölkiáltások: Kilc csinálják ?) Hencz Károly: Hogy ez igy van, annak bizonyságául utalok arra a tényre is, hogy a »íledStar« épen a miatt, mert a Menetjegyiroda az u. n. voi'gebucbte pasasérjait másfelé irányította, megszüntette e menet jegyirodával a megállapodást, és csak Lánczy közbenjárásával egyeztek ki újra és csinálták újra közösen üzleteiket. Nem akarok annyira a részletekbe belemenni, csak nagy vonásokban akarom ismertetni a dolgokat, mert rengeteg idő kellene mindezeket részletesen ismertetni. Különben majd lesz módom ezen helyről e dolgokról még bővebben beszélni; csak még egy igen nagyfontosságú dologra hivom fel a t. ház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Es ez az a megállapodás, a mely egyrészről az Idegenforgalmi és utazási vállalat részvénytársaság, menetjegyiroda, másrészről a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank között létezik. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ennek a megállapodásnak mi az erkölcsi alapja, azt én máig sem tudom megérteni; tény az, hogy abban a megállapodásban az Idegenforgalmi és utazási vállalat részvénytársaság minden, akár Fiume, akár pedig bármely más északi kikötőn át utazó harmadik osztályú kivándorló után tízezer számot meghaladólag fejenként 7 korona jutalékot biztosit Lánczyéknak a tizenkét éven felüliektől, és a tizenkét éven aluliaktól három és fél korona jutalékot. (Zaj. Felkiáltások : Hallatlan! Gazemberek! Nagy mozgás.) Gondolkoztam, hogy milyen alapon történik ez, és . . . (Halljuk! Halljuk !) Zlinszky István : A bank-szakértő ! Hencz Károly: Az Adria elnökigazgatója Lánczy. Ö tette lehetővé, hogy az Adria rábízta szerződésszerűleg a kivándorlás lebonyolítását a Menetjegyirodára. Az Adria szubvencziót kap az államtól, a Menetjegy-iroda is. Lánczy, mint