Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-374
200 37i. országos ülés 1908 november %1-én, szombaton. állami végrehajtók csak akkor küldhetők ki, midőn a község hanyagul teljesiti kötelességét. Ez előzetesen megintetik és ellene a felelősség kimondatik és akkor az ő költségére küldetnek ki a végrehajtók. Ha tehát a pénzügyigazgató ki nem küldte azokat, ezzel csak át nem lépte a maga jogkörét és akkor kellene kifogásolnom eljárását, ha ezt megtette volna. (Elénk helyeslés.) A 4. pontban azt mondja a képviselő ur, hogy egy Éadancevic J. nevű volt krapinai kir. adótárnokot felfüggesztett állásától és fizetésétől, és üldözése folytán ezen adótárnok kénytelen volt nyugalomba vonulni. Először is konstatálni kívánom, hogy ezen adótárnok hivatalától és fizetésétől soha egy perczig felfüggesztve nem volt, hanem itt konstatálva van, hogy még az 1904. év nyarán — megjegyzendő, hogy a képviselő ur évek hosszú soráról szóló dolgokat emiitett — az országos kormány közegészségügyi osztályának azon véleménye alapján, hogy szolgálatra betegsége miatt képtelen, ideiglenesen nyugalomba helyeztetett, de soha felfüggesztve nem volt, a miből következtetem, hogy zaklatásoknak sem lehetett kitéve, mert hiszen konstatálva van, hogy hosszabb időre eltávozott állomáshelyéről egy másik helyre, a hol háza van és kinyugodhatta magát. Nem volt tehát se hivatalától, se állásától felfüggesztve. Azt panaszolja azután a képviselő ur, hogy ezelőtt 5 — 6 esztendővel egy Gréfl József nevezetű varasdi lakos népgyűlést akarván tartam, a pénzügyigazgatótól azt a felvilágosítást nyerte, hogy annyi 50 krajezáros bélyeget kell a kérvényre tennie, a hányan azt aláírják és igy 25 — 30 korona bélyeget rótt le hiába, mert hiszen tudjuk, hogy a népgyűlések tartása iránt a kérvények bélyegmentesek. Erre vagyok bátor megjegyezni, hogy ilyen öt-hat esztendős dolgot tisztázni nehéz. Gréfl József egy 76 éven felüli aggastyán, foglalkozására nézve ács. A jsénzügyigazgató emlékezik rá, hogy egyszer nála járt és valami felvilágosítást kért az az ember, a ki a pénzügyigazgató szerint se horvátul, se más a pénzügyigazgató által értett nyelven nem tudta magát megértetni. Arra tehát, hogy a pénzügyigazgatónak minden esetre szakszerűen adott felvilágosításait ez mikép adta tovább, nem tudok felelni, de lehetetlennek tartom, hogy a pénzügyigazgató helytelen felvilágosítást adott volna. Inkább ezen előrehaladott korú és a horvát nyelvet nem biró egyén hiányos értesülésének kell tulajdonitanom, hogy tévesen értette meg a pénzügyigazgatót és másképen informálta társait, mint a hogy kellett volna. Az interpellácziónak 6. pontja vonatkozik arra, hogy három évvel ezelőtt a III. osztályú kereseti adó megállapításánál az adatok beszerzésére nézve arra utasította a pénzügyigazgató a kiküldötteket, hogy a községi elöljáróságoknál és ne a községeknél puhatolózzanak. Bocsánatot kérek, a pénzügyi szabályok a puhatolózásnál nem irják elő, hogy hol szerezze be a pénzügyigazgató az adatokat. Rendszerint a községi elöljárósághoz szokott menni, mert az ismeri a helyi viszonyokat. Ebben az esetben azonban, mivel a községi elöljáróságok nem igen adtak felvilágosítást, a pénzügyigazgatóság kiküldöttei épen a községekben szereztek adatokat. Ennek hiányát kifogásolja a képviselő ur. Az, hogy adatokat szereznek, hacsak visszaélést nem követnek el, szintén nem kifogásolható. Azt panaszolja továbbá az interpelláczió, hogy a pénzügyigazgató egy ügyvéd jóbarátját a kincstár rovására megkímélte. Ez is merőben valótlan állítás. Az az ügyvéd nemcsak hogy barátja nem volt a pénzügyigazgatónak, hanem még ismerőse sem. Csak látásból ismerte. Igaz hogy a kincstár ennél elvesztett 1000 korona követelést, de azon egyszerű okból, mert az az ügyvéd, ha jól emlékszem, 1889-ben egy pár évi fogházra Ítéltetett el. A behajtás itt sem a pénzügyigazgatót, hanem a községi közeget terhelte. Azok kellő időben nem érvényesítették a követelést, ugy hogy később a tartozást le kellett íratni. Merőben valótlan azonban, hogy itt valami protekeziő gyakoroltatott volna. Olyan tönkrement egyénnel volt sajnos dolgunk, a kivel szemben nem lehetett az összeget behajtani. Ismétlem, a pénzügyigazgató nem is ismerte személyesen azt az ügyvédet, a kit a képviselő ur jóbaraijaként tüntet fel. Azt panaszolja még az interpelláczió, hogy Varazsd megye volt főispánja Zichy Eubidő körülbelül 15 éven keresztül nem fizetett cselédjei után semmiféle kereseti adót. Bocsánatot kérek, ez is valótlan. Annyi tény, hogy ezelőtt néhány esztendővel annak tudomására jutott a jiénzügyígazgató, hogy Zichy cselédei közül egyet kihag} r tak az összeírásból. Ezt sem 15, hanem 7 esztendőn át. Pótlólag összeírták ezt az adót és be is szedték. Engedelmet kérek, a kinek több cselédje van és egyet kihagynak, azért a pénzügyigazgatóságot felelőssé tenni merőben lehetetlen és rossz szándékot sem lehet feltételezni, ha valamely cseléd után, a ki után fizetni kellett volna, nem fizették meg az adót. Az összeírás köztudomásúlag a községeknek képezi feladatát. Nagyon sajnálom, hogy ugy a volt főispán ur, mint a pénzügyigazgató ezen csekélységek miatt ugy lesznek odaállítva, mintha hamis ürügy alatt ki akartak volna bújni az adózás alól. Petrariics nemesi tulajdont illetőleg nem íratott elő a pótadó és igy a kincstár 600 K kárt szenvedett. Hát ez sem való. Igaz ugyan, hogy ez a Petranics nemesi birtok után, a mely kiskorú tulajdonában volt, öt esztendeig nem Íratott elő az általános jövevelmi pótadó, később azonban előírták és a 600 K-át hiánytalanul be is szedték.
